Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
2. Alföldi László: A Dunántúli-középhegység földtani körülményei
Jelenlegi ismereteinket a 8. ábra foglalja össze. Az ábra világosan mutatja, hogy a Középhegység teljes egészében a karbonátos sorozatok összefüggése kis térségekre vonatkozóan változékony, anélkül azonban, hogy a térségi összefüggések megszakadnának. Azok térségi elhelyezkedése, a hegység egészére kiterjedő összefüggő, dinamikus kapcsolatban lévő víztároló rendszer kialakulásának feltételeit biztosítja. A víztároló rendszer a Velencei-hegységtől E felé az idősebb paleozoikum vízzáró képződményeire települő lagunáris szuperha- lin perm képződményeire is kiterjeszthető. A 200-300 m-es vertikális elmozdulások mentén a lagunáris-perm kapcsolatba kerülhet (és Budaihegység D-i peremén kapcsolatba is kerül) a triász tagokkal. 8 A DNy-i szárnyon szögdiszkordanciá- val, üledékhézaggal települ az alsótriász a perm- re, nehezen megvonható határral. A triász felé való átmenetet lemezes, homokos, meszes-már- ga, csillámos-homokkő, zöldesszürke, homokos, meszes aleurit, bitumenes dolomitos mészkő és márga váltakozó rétegei képviselik 50-80 m vastagságban. Az alsótriászt kitöltő, uralkodóan lemezes, márgás sorozat repedezett állapotában is vízrekesztőnek tekinthető. A hegység lepusztulási felszínét és egyben a bányászat szempontjából legfontosabb 8. ábra. A karbonátos sorozatok elterjedése a Dunántúli-középhegység alaphegységében (Haas J. et al. 2002.) 52
