Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)

1. Alföldi László: Szén- és bauxit-készletek a karsztvízszint alatt

6. dokumentum. A nagyegyházi medence földtani körülményeit jellemző fúráshely térkép földtani szelvénnyel az

1977. évi összefoglaló jelentésből

latokat tartott szükségesnek. Ennek megfelelően 1971-1972-ben három hidrogeológiai kutató fúrást mélyítettek le M50, M51, M52 jelzéssel.

A hicirogeológiai kutatás befejeztével olyan jelentős változás következett be a medence földtani és vízföldtani megítélésében, amely újabb nagyarányú kutatást indukált.

Főleg az M50-es fúrás hívta fel a figyelmet arra „az előző fúrásoknál már ismert jelenségre", hogy az alsó telep a térség egy részében változékony vastagságú szárazföldi, agyagos, homokos, bauxit betelepülésekkel tarkított alsóeocén képződményeken fekszik és az áthalmozott dolomit, pontosabban az alsóeocén dolomittörmelékes összlet vastagsága a 150 m-t is elérheti. Később bebizonyosodott, hogy K felé a dolomittörmelékes összlet teljesen hiányzik, és az alsó telep a szálbanálló dolomitra települ.

Először a dolimittörmelékes összletet csökkent értékű védőrétegnek tekintették, a bányászatra nézve előnyösnek ítélték és nemigen figyeltek azokra a halk jelzésekre, amelyek a viszonylag laza összlet vízbetöréskor várható „folyósodására" utaltak (Landesz 1.1961). A kutatófúrásokkal feltárt tekintélyes szén- és bauxitvagyon a bányászokat és a geológusokat egyaránt arra ösztönözte, hogy ahol az optimizmusra utaló bármely jel mutatkozik, ott legyenek optimisták és ne ügyeljenek a pesszimista jelzésekre. Ezek után már úgy ítélték meg, hogy az aktív vízvédelem helyett, passzív- preventív védelem is használható.

Ettől függetlenül, a nehézségekre számítva, a kutatásokat a vízveszély nélküli területek feltárására irányították. Ennek megfelelően 1984-ben Mány-Zsámbék néven lezárult a részletes kutatás a vízveszély nélküli területeken.

18