Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
1. Alföldi László: Szén- és bauxit-készletek a karsztvízszint alatt
A kutatási fázisokkal kapcsolatos francia, de főleg szovjet mintára kialakított megkutatottsági előírások egyrészt túlságosan részletezőnek, fúráscentrikusnak bizonyultak, másrészt a fázisok szigorú egymásutánja elnyújtotta a kutatás időtartamát, amit a kutatás-történetben fellelhető 1-2 éves kutatási szünetek is jeleznek. Az erőltetett iparosítással együtt járó túlfeszített széntermelés a tatabányai készletek kimerülésének árnyékát hamar előrevetítette, ezért a szénbányák vezetői jó gazda módjára igyekeztek a pótlásról időben gondoskodni. A tatabányai szénbányák főgeológusa, Sólyom F. kinevezését követően 1949-1950-ben földtani térképet készített az érintett területről. Ezt követően a Tatabányai Szénbányák 1951-1952-ben 12 fúrással a Csordakúti-medence E-i irányú kiterjedésének tisztázására törekedett. A fúrásokból 7 meddőnek bizonyult, 5 pedig vékony szénzsinórokat fúrva eredménytelennek számított. A fúrások enyhén szólva nem voltak teljes értékűek. A telepekből a magkihozatal minimális volt és a fúrási méter-teljesítmény hajszolása az átfúrt kőzetek megismerését is korlátozta, a geofizikai fúrólyuk-szelvényezés teljes hiánya pedig a rétegsor korrigálását is lehetetlenné tette. A fúrások sikertelensége mellett a bizonytalanságot fokozta, hogy a szénbányászat birtokában lévő térképeken az 1924-1925-ben lemélyített I.-X. számú fúrások helye és megjelölése nem egyezett a Vitális I. által a bányászati, kohászati lapokban közöltekkel. A bizonytalanságot Vitális S. 1972. évi összefoglaló cikke, ill. a mellékelt térkép zárta. (1. ábra) A bizonytalanság további elhárítására 1958-1960 között az Országos Földtani Főigazgatóság keretéből 7 db perspektivikus fúrás mélyült Nagyegyháza térségében. A fúrások eredményesek voltak, és a vonatkozó jelentés szerint (Landesz 1.1961) az alsó-telepcso- port átlagos vastagsága 9 m, a felsőé 6 m, vagyis összesen 15 m vastag jó minőségű barnaszénnel számoltak. Az átlagvastagság (összesen 15 m) ilyetén megjelölése, pontosabban a reménybeli terület és a vastagság szorzatából nagyvonalúan számítható, valószínűen le nem írt, de elhangzott milliárdos nagyságrendű lehetőségek későbbi elmaradása a belügyi szervek ismételt érdeklődését váltotta ki. Figyelemre méltó, hogy Landesz I. ebben az 1961. évi jelentésében félreérthetetlenül leírja a medencealjzat egyenetlen felszínét és annak mélyedéseiben felhalmozódott dolomit anyagú lejtő-törmelékkúpokat és bauxit lencséket. A jelentés az átlagos karsztvízszintet megfelelő Salgó fúrások (1923-1926) MÁK fúrások (1940-1941) 1951-1972 közötti fúrások MÁK - Salgó szénjogbirtok határa Vitális I. által kijelölt produktív terület (1948) ____Részletes kutatások alapján p roduktív terület (1972) Triász a felszínen Eocén a felszínen Oligocén a felszínen 1. ábra. Nagyegyháza-Csordakiit barnakőszén terület című térkép Vitális Sándor „Kőszénkutatásunk fejlődése" című . . 1974^évi tanulmányából 16
