Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)

1. Alföldi László: Szén- és bauxit-készletek a karsztvízszint alatt

telenítésre, ehhez csatlakozva 1969-től pedig elkezdődött az aktív víztelenítéssel kitermelt víz értékesítése, amely 1987-ben elérte a 300 m3/perc csúcsértéket (Vizy B. 2005).

1.2. Az első nagy eocén szénkutatási láz Nagyegyháza, Mány, Csordakút térségében

Az eocén időszak földtudományi, azon belül ősföldrajzi, őslénytani, üledékföldtani megismerése logikusan vezetett ahhoz a felismeréshez, hogy Dorog és Tatabánya térségében további széntelepes eocén kifejlődésére lehetett számítani.

Hoffman R. 1897-ben Piszke, Gyermely, Szomor térségét javasolja kutatásra.

Telegdy Róth K. 1898. évi szakvéleményében „A Csordakút felől húzódó völgy torkolatával szemben" ajánlott fúrást. A szak- véleménye alapján 1898-ban lemélyített két fúrás - amelyeknek helye bizonytalan - vékony szénzsinórok átfúrása után mészkőbe hatolt.

Ranczinger V. 1899. március 24-én kelt levelében megállapítja: „Minthogy Csordakúton, Csabdin és Bicske határában az eocén-telep nincs meg, ezt a területet fel kell adni." Ezt a téves szakvéleményt egy 1905. február 22-i, majd 1909. évi jelentésében is megismételte, véleményét Jex S. bányaigazgató írásban megerősítette. Ranczinger, Jex és Taeger H. a Csordakút- Mány terület improduktivitásával egyidejűleg a nagyegyházai területet is improduktívnak tartotta a MÁK 1900-1902, valamint 1903-1905 között lemélyített 4 fúrásának eredménytelenségére való hivatkozással. A MÁK 1913-1918 között a Vértessomló-Tardosi medencében kutatott eredménytelenül.

A Salgó Rt. 1921-1922-ben Mány község határában mélyített három eredménytelen szén- kutató-fúrást, Csabdi területén pedig 1923-ban volt eredménytelen (Láng J. 1965. Kézirat).

Az eredménytelenség közepette Vitális I. 1920-ban javasolta a Salgótarjáni Szénbánya Rt.-nek a Csordakút, Kis- és Nagynémetegyháza területre szénjog megszerzését (2. dokumentum). A fúrások kezdetekor tudta meg, hogy a térségben a MÁK 1900 és 1902 között négy kutató-fúrást mélyített, amelyből három eredménytelen volt, egy pedig szénpalát harántolt. Vitális I. fia, Vitális Sándor 1974-ben úgy emlékezett, hogy

is értünk, k tárgyalás elhalasztatott s mi időt nyertünk ajánlatunk beterjesztésére. Csabdi község érdekeltségével julius hó 25én 1 folyt le a tárgyalás s azon Dr Reimann ögyvezetőigazgató ur kiván- ! ságára én is részt vettem.Jelen volt Déchy igazgató ur is s igy ő ) az illetékes a tárgyalás részleteiről beszámolni.

Részemről ajánlom,hogy Bicske község területéből C~orda- i kut( tulajdonosa Domokos) ,Kis-és Ragynémete,-;yháza( tulajdonosa:Hoffmani és Tükrös major(tulajdonosa:Pálffy gróf) | 8^én^^^^eg3Z^eztessék

Csabdi község területén a község északnyugati szélén,az j a felsőoligocén kibukkanásán .Csordakúton a kastélytól délnyugatra j a halmok oldalán és a Hársas hegyes délkeleti oldalán javaslom az első kutatófúrásokatj ezek pontosabb helyét a szénazorződések megkötése után a helyBzinén tűzöm majd ki,

Sppron,1920.julius 29.

firA/Ja Ál' ;

főiskolai r. tanár. „

2. dokumentum. Másolatrészlet a Vitális hagyatékban lévő eredeti kéziratról (1920). Vitális István javaslata a szénjog megszerzésére

„A földbirtokosnál őrzött fúróanyagot megvizsgálva édesapám megállapította, hogy nem fekvő mészkövet, hanem középsőeocén nummulite- szes mészkövet fúrtak s az átfúrt 1 méter vastag szenes pala Fornai típusú szén", vagyis alatta további széntelepek kifejlődése volt várható.

Vitális I. javaslatára Schmidt S. a Salgótarjáni Szénbánya Rt. dorogi bányaigazgatója 1920. október 8-án 30 évre szóló szénkutatási és kiaknázási szerződést kötött Hoffman E.- vel, 1928-ig bányanyitást vállalva. Az ellenkező vélemények ellenére 1923-ban kezdődött el az új fúrásos kutatás ütve működő berendezésekkel és 1926-ig 27 db fúrást mélyítettek.

Taeger H. már a szerződés ismeretében a MÁK megnyugtatására 1921-ben, előző negatív szakvéleményét megerősítve leszögezte, hogy a Csordakút-Nagyegyháza terület, dacára a körletében kibontakozó eocénnek és a Tatabányai medencéhez való közelségének nem jelent értéket, bányászati szempontból reményre nem jogosít.

1923-1926 között a Salgótarjáni Szénbánya Rt., a MÁK és 1930-ban a Budapesti Szénbánya Rt. mélyített fúrásokat a terület különböző pontjain. Miközben a kortárs geológusok az évszázad egyik nagy tévedését követték el, Vitális I. nevéhez fűződik a Nagyegyháza, Csordakút, Mány térség szénmedencéinek a feltárása.

A magyar földtani szolgálat adattárában elhelyezett, az előzőekben már használt Vitális-hagyaték kéziratai tanúskodnak arról, hogy Vitális I. első felismerése után véleményét újra és újra megerősítette. 1923-ban írja:

12