Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)

4. Kapolyi László: Általános tendenciák az ásványi nyersanyagok hasznosításával összefüggő gazdasági folyamatokban és az ásványanyag-gazdálkodás elvi-módszertani alapjai

- nem is adhatnak - kielégítő választ annak, aki a valóság bonyolult körülményei között megalapozottan kíván eligazodni vagy dönteni a technikai haladás, a növekvő gazdasági hatékonyság érdekében.

A rendszer- és függvényszemléletű vizsgálatokkal biztonságos háttér alakul ki a fenti kérdések magalapozott eldöntéséhez. így lehetővé válik az egyes ásványi nyersanyagokra felépíthető vertikumok valamennyi fázisának tételes elemzése és azokból a megfelelő gazdasági hatékonyságú változat kiválasztása. Egyidejűleg figyelembe vehetők fejlesztési alternatívaként a nemzetközi munkamegosztásra támaszkodó alternatívák is.

4.1.5. A hasznosítás hatékonyságát meghatározó vizsgálati módszer

A kialakított és itt kifejtésre kerülő vizsgálati módszer az ásványvagyon hasznosítását funkcionálisan értékeli, a feldolgozás-felhasználás során létrejövő állapotváltozását műszaki és gazdasági értelemben komplex módon követi. A komplex ásványvagyonbázisra telepíthető ipari tevékenységet variábilisán alakítjuk ki, ugyanakkor figyelembe vesszük a már működő kitermelő és feldolgozó jellegű tevékenységet, de már az ott is realizálható műszaki fejlesztés szintjén. így képezzük a leművelés alatt álló és a jövőben művelésbe vonható ásványvagyonbázis és az ehhez kapcsolt, ill. még kapcsolható ipar logikailag egységes rendszerét. Ez a rendezési elv lényegében a rendszerszemlélet. A rendszermodellek paramétereit a függvényszemlélet értelmében a tárgyalás során variábilisnak tekintjük, és a felismert korlátozó feltételek mellett optimalizáljuk a feladathoz illesztett matematikai apparátus lehetőségeinek felhasználásával.

Az alkalmazott földtani kutatás, ezen belül az ásványi nyersanyagkutatás mint megismerési folyamat meghatározza az ásványva- gyonrendszer geometriáját a végtelen féltérben. Egyidejűleg a geometriai tér koordinátáihoz rendeli kvantifikáltan az ásványvagyon jellemző tulajdonságait. Az ásványvagyonrendszer ezen geometriai- és tulajdonságmezejének megismerése, továbbá sztochasztikus eloszlásfüggvényekkel való leírása két, minőségileg különböző, de egymásra épülő szintet tételez fel:- egyrészt a földkéreg szinguláris helyein meglévő tulajdonságok konkrét (diszkrét) értékeinek rögzítését,- másrészt a szinguláris értékekből felépíthető regionális eloszlás meghatározását.

Az ásványvagyonrendszer kitermelési folyamata szorosan összefügg a feldolgozási tevékenységgel. A természettudományi, műszaki és gazdasági paraméterek egymás mellett, együttesen jelentkeznek, és meghatározzák az ásványvagyonbázisra épített kitermelő, feldolgozó és végül termékekben realizálódó vertikumok használatiérték-mezejét, amely a tér elemeinek használati értékeiből álló mezőt jelenti.

Ez az értékmező csatlakozik a hazai népgazdaság és az egymással kapcsolatban lévő és kapcsolatba lépő nemzetgazdaságok termelő-, export-, import-, valamint munkamegosztási potenciáljához.

Az állapotkoordináták időben elsőként az alkalmazott földtani kutatás eredményei alapján jelennek meg. Ezek az értékek - az éppen felderítendő - nagy tér „komponensei", amelyeket általános és ásványi nyersanyagonként differenciált törvények szerint lehet rendezni. A nyersanyagkutatás, majd a kitermelés már módosítja az állapotkoordinátákat, a feldolgozás és felhasználás pedig az állapottér minőségi paramétereit is generálja a tulajdonságmezők időfüggvényes változtatásával. Mindkettővel együtt adott - ill. módosul - a használatiérték- mező, amely már az alkalmazott földtani kutatási fázisában jelez potenciális használati értéket- az állapottérre vetítve értékmezőt -, és ennek realizálására éppen a vertikális tevékenységek hivatottak. Az állapottéren belüli változást az optimalizálható termelő tevékenységek teremtik meg, amelyek során a nyersanyag földkéregbem állapotából eljut a vertikum fázisain keresztül a felhasználásig. A mai korszerű termékek köztudottan számos ilyen vertikum aggregálásá- ból állnak. Ez további kölcsönhatások elemzését igényli, mégpedig a helyettesíthetőség mértékének megfelelően itt már a teljes, nem csupán ásványianyag-spektrumra kiterjedően. A vizsgálatok szükségszerűen eljutnak a természeti erőforrások tér- és időkoordinátákat egyaránt összefogó, a kritériumok széles skáláján értelmezendő optimális igénybevételéhez, a termelési tényezőkkel együttesen kialakítandó optimális erőforrás allokációhoz.

Az állapottér fázisai rendre más és más- horizontálisan már kifejlesztett vagy a kölcsönhatás alapján konkrétan innovációt indikáló- diszciplínákra támaszkodva valósulnak meg. a közös vonást - mint rendező elvet - éppen a ver121