Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)

4. Kapolyi László: Általános tendenciák az ásványi nyersanyagok hasznosításával összefüggő gazdasági folyamatokban és az ásványanyag-gazdálkodás elvi-módszertani alapjai

tikumhoz tartozás adja meg. együttesük annak a termelési kultúrának hordozója, amelyet éppen az adott vertikum visz be a népgazdasági spektrumba. A vertikum termékének és technológiájának exportja a nemzetközi munkamegosztás egyik elemeként is felhasználásra kerülhet.

4.1.6. Az ásványi nyersanyagok hasznosítását célzó termelési rendszermo- ellek kialakításának szempontjai

Az időben és térben rendszerezett ásványva- gyonbázis, a variábilisán hozzárendelhető ipar, továbbá mindkettő parciális és együttes fejlesztési lehetőségei között összefüggések tárhatók fel. Ezek az összefüggések alapvetően dinamikus jellegűek. Adott komplex ásványvagyon és a hozzárendelhető kitermelő-, feldolgozóipari tevékenység műszaki-gazdasági szempontból egy termelőrendszert képez. A rendszer alapvetően dinamikus tulajdonságokkal rendelkezik: működésével az ásványi eredetű nyeranyagbázisból társadalmi és népgazdasági szempontból jelentős mennyiségű használati értéket állít elő. E termelő folyamat - műszaki-gazdasági színvonalától függően - az ásványvagyonbázisra (s a kitermelésére alkalmazott technológiára) visszavezethető potenciális gazdasági hatékonysággal jellemezhető. Célunk ennek a hatékonyságnak a kvantitatív, dinamikus jellegű meghatározása.

Nyilvánvaló, hogy ezt a hatékonyságot, ill. az összefüggések dinamizmusát számos tényező, többek között az időtényező általában, az ásványvagyon mennyiségének és minőségének változása, a kutatás-kitermelés-feldolgozás technikai fejlettsége, az előállított közbenső- és végtermék színvonala, a kapcsolódó kereslet-kínálat trendek stb. befolyásolják ill. alakítják.

Ugyanakkor ezek a tényezők belső összefüggéseikben - pl. az időtényező befolyása, a kihasználás módjával összefüggő fejlesztési folyamatok gazdasági környezete, a környezetet formáló gazdasági áramlatok révén - szintén dinamizáltak. Ezért az ásványvagyon mindenkori gazdasági hatékonysága ettől az összetett dinamizmustól függően variábilis és potenciális jellegű, és egyúttal az adott nyersanyagbázis ge- oökonómiai jellemzője. A variábilitás magában foglalja a helyettesíthetőséget is és ezzel szélesíti a választéksprektumot. A konkrét termelési rendszerek mindig egy közigazgatási, gazdaságföldrajzi, gazdaságföldtani megfontolások alapján

kimetszett geográfiai körzetben alakulnak ki, és részben iparfejlesztési lehetőségként célszerűen aggregált komplex nyersanyagbázisra épülnek. A termelési rendszerek kialakításához az ásvány- vagyonbázis tulajdonságait műszaki-geológiai, fizikai, ásványtani, kémiai, fizikokémiai, geokémiai, anyagszerkezeti vizsgálatokkal tárják fel. Egyidejűleg meghatározzák az új termelési folyamatok alapvető műszaki, gazdasági, technológiai és külgazdasági összefüggéseit. Az ásványi nyersanyagok kitermelése során megbolygatott földkéreg többfázisú, egymással szoros kauzális kapcsolatban lévő rendszer. Szükséges ezért az ezzel összefüggő természeti törvények, az emberi beavatkozás hatására kialakuló fizikai folyamatok minél mélyebb megismerése, mert így - megfelelő korlátok között - kialakítható a termelési rendszerek közötti együttműködés. A természeti adottságok egy része feltételi rendszerként jelentkezik a termelési rendszerek szempontjából, és a környezetbe való beilleszkedést határozza meg, ill. befolyásolja. Ide sorolható többek között a természeti egyensúlyok megbontása - vízháztartás, levegőszennyezés, esztétikai szennyezés stb. - a termelési rendszer működése hatásaként. A kitermeléstől a végtermékig egységes zárt, variábilis jellegű, önálló rendszerek alrendszereknek tekinthetők, és végső soron egy összefüggő rendszerré aggregálhatók a már működő kitermelő- és feldolgozóipari tevékenységet is figyelembe véve.

Adott ásványvagyonbázis összetételéből és a felhasználókhoz viszonyított földrajzi elhelyezkedéséből következik, hogy az ásványvagyonhasznosítás során jól meghatározott anyagáramok keletkeznek. Ezek egyaránt jelentenek anyag- transzportot és anyagtranszformációt. Az egyes ásványkomponensek földrajzi vonatkozásban szétterülnek a különböző feldolgozó helyeken, ott átalakulnak, és eljutnak a fogyasztókhoz. A feldolgozás során az anyagtranszport mellett jelentős anyagtranszformáció jön létre a feldolgozás mértékétől függően. A feldolgozás szintén anyagszétterítéssel jár, a szétterítés mellett esetenként párhuzamosan aggregálási folyamat is bekövetkezik.

A szétterítésnek és aggregációnak ez a kölcsönhatása, ill. párhuzamossága a komplexitáshoz vezet el. A komplexitás egyrészt szükségszerű, másrészt célszerű. A szükségszerűség a technikában jelentkezik, és esetenként határozható meg pl. az anyagtranszformáció anyag- és energiaigényeiből. Ezek bevitele aggregáció jellegű. A célszerűség a gazdasági hatékonyságban jelentke122