Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)

4. Kapolyi László: Általános tendenciák az ásványi nyersanyagok hasznosításával összefüggő gazdasági folyamatokban és az ásványanyag-gazdálkodás elvi-módszertani alapjai

Az ásványi nyersanyagok teljes verti­kumban és komplexen történő hasznosításának célszerűsége nem függ az ásványi nyersanya­gokkal kapcsolatos akár rövid, akár hosszabb időtartalmú konjunktúrától, sőt a komplex hasznosítás dekonjunktúra esetén még kívána­tosabb, hiszen ennek révén válhatnak az adott időpontban kiaknázásra gazdaságilag nem ér­demes előfordulások is műrevalóvá. Minél ma­gasabb vertikális lépcsőn kerül értékesítésre az ásványi nyersanyag, általában annál nagyobb gazdasági hatékonyság érhető el. Ez az egyéb­ként általános érvényű tendencia a szorosan vett ásványi nyersanyagtermelési vertikumon belül annyiban sajátos, hogy itt meghatározó szerepet játszanak azok a szállítási költségek, amelyek a primer vagy intermedier ásványi nyersanya­gok értékesítésének gazdasági hatékonyságának alapvetően leronthatják. Az „ab termelőhely" ár, ill. költséghatár ugyanis nyilvánvalóan csökken a termelőhely és az értékesítés helye közötti szál­lítás költségével. Ez a körülmény adott esetben az egyébként gazdaságos primer ásványi nyers­anyagtermelést kifejezetten gazdaságtalanná is teheti, sőt az ásványvagyonnak a vertikum potenciális eredményével meghatározott in situ értéket teljesen fel is emésztheti. Az ásványi nyersanyagok esetén tehát - különösen a primer ásványi nyersanyagokra vonatkozó szállítási költségeket figyelembe véve - a feldolgozott­ság fokának kiemelt jelentősége van a gazdasá­gi hatékonyság szempontjából. Ennek magától értetődő következménye egyebek között, hogy az ásvány-előkészítő, ill. feldolgozó üzemeket- különösen, ha az ásványi nyersanyag jellegé­ből eredően kicsi a feldolgozás súlykihozatala- mindig a bányára telepítik. 4.1.4. Az ásványi nyersanyagok haszno­sítására vonatkozó rendszer- és függvényszemlélet kialakítása Az ásványi eredetű nyersanyagok hasznosításá­val összefüggő termelési és gazdálkodási folya­mat helyes megítéléséhez célszerűen azt a szemlé­letmódot követjük, amelyben az ásványi nyersanyag felkutatása, kitermelése, közbenső-, ill. végtermékké való feldolgozása, sőt rendeltetésszerű felhasználá­sa egyetlen egységes rendszert alkot. A rendszer- szemléletű aspektusok az irodalomból jól ismert okoknál fogva egymástól eltérőek lehetnek; ezek közül a célkitűzéstől függően választjuk ki azt a nézőpontot, amely a jelenségek belső összefüg­géseinek figyelembevételével rendszerszinten alapozza és válaszolja meg a gyakorlat fontos kérdéseit. A „rendszer" elemei (a metaelméleti megfontolásokat most mellőzve) ebben a vizs­gálatban az ásványi nyersanyag kutatásának, kitermelésének, átalakításának, feldolgozásának és felhasználásának anyagáramait leíró „élek" és azon „csomópontok" (technikai eszközök), amelyek a vertikumokban a folyamatokat kapcsolják össze. A rendszer elemei, az elemek egymás­hoz való viszonya és mindezek időbeli változá­sa célszerűen választott függvénykapcsolatok formájában írható le, ill. rendelhető egymáshoz. Ezzel olyan rendszer- és függvénykapcsolat megha­tározható a döntéselőkészítés minden szintjén, amely nemcsak statikusan, hanem dinamikusan ábrázolja és értékeli az ásványi nyersanyagokra épülő technológiai vertikumok műszaki szín­vonalát és gazdasági hatékonyságát. Mindkét tényező kapcsán ugyanakkor megtalálja az összefüggést az egyéb termelő és nem termelő tevékenységek műszaki oldalával éppen úgy, mint azok népgazdasági szintű hatékonyság­oldalával. Biztosítékot erre éppen a választott rendszer- és függvényszemlélet ad. A rendszerszemlélet ilyen alkalmazá­sának időszerűségét az a körülmény indokolja, hogy a meg nem újuló erőforrások - és az ás­ványi kincsek éppen ilyenek - fokozott komp­lex kihasználása a megváltozott világgazdasági helyzetben minden gazdasági egységnek (tehát a magyar népgazdaságnak is) alapvető, fejlődést meghatározó érdeke. Ennek jelentőségét és sze­repét az igények eddigi és várható növekedé­se tükrében nem lehet eléggé hangsúlyozni. A „komplex, bonyolult, sokszorosan összefüggő" megállapítás talán sehol sem érvényes annyira, mint a 20. sz. végének korszerű technikája alap­ján folyó (vagy folytatandó) terelés szférájában. A minden oldalú szükséglet által megfogalmazott és lényegében mind a termelő, mind a végső felhasználást szolgáló igény sokféleképpen elégít­hető ki a nyersanyagtól a késztermékig értelmezett vertikumokból. Korunk egyik új tudománya, a rendszerelmélet is felzárkózik az igényekhez, és segítséget nyújt mindazon problémák megol­dására, amelyeket komplex műszaki-gazdasági szemlélet mellett a termelési folyamatok külön- külön, belső összefüggésekkel meghatározott aggregációban vagy összességükben felvetnek. A bármilyen széles bázison folyó, de körülha­tárolt statikus elemzés eredményei nem adnak 120

Next

/
Thumbnails
Contents