Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
1. Alföldi László: Szén- és bauxit-készletek a karsztvízszint alatt
tófúrásainak térképét és 40 db fúrás táblázatos adatait tartalmazza (Felső-Galla 1898. október 18). A térképre két akna helye is be van jelölve. A térkép rekonstruált másolatát az 1. dokumentum mutatja. A táblázat nem jelöli a fúrások lemélyítésének idejét, de azok nagy száma és a két aknabejelölés valószínűsíti Vitális I. előbb hivatkozott időpontját. Miközben a dorogi szénbányák (Salgótarjáni Szénbánya Rt. tulajdonában) termelés-felfutását és fejlődését az egymást követő karsztvíz-betörések akadályozták, a MÁK tulajdonába került tatabányai barnaszéntermelés rohamtempóban fejlődött. A tatai széntelepek kifejlődése, földtani helyzete kedvezett a tömeg- termelés alkalmazásának és a mérsékelt karsztvízveszélyesség évtizedeken keresztül megóvta a nagy vízbetörésektől, igaz, a sújtólég robbanás alkalmasint emberéleteket követelt. A meddő kísérő-kőzetek mechanikai instabilitása feltárási és fejlesztési nehézséget okozott, mégis a térség bányászata a széncsaták „zászlós hajójává" tette a tatabányai szénbányászatot és a város egyben a térség jelentős vonzáskörzetévé vált. 1.1.2. Bauxitbányászat 1903-ban alakult meg a Jádvölgyi Alumínium Társulat, majd 1917-ben alapították az Alumíniumérc Bánya és Ipari Rt.-t, amely az erdélyi kisebb bauxit vállalatokat fogta össze. A trianoni békeszerződés következtében az erdélyi bauxitbányák határon kívül kerültek, ezért a mai ország területén intenzív bauxitkutatások kezdődtek, és a II. világháború végéig tulajdonképpen ismertté váltak az ország jelentősebb felszíni vagy felszín közeli bauxit- előfordulásai. Az 1926-1949 közötti időszakban a bau- xittermelés 86%-a még külszíni fejtésből származott, 1990-ben már csak 26%-a, 1991-1993-ban csak 19%-a, vagyis a mélybányászat gyors ütemben terjedt. A 11. világháborút követően egy újabb víz veszélyes-bány ászkodás, a bauxit mélybányászat jelentkezett, amikor is Kincsesbányán 1948-ban a József I. sz. akna +116 m A.f. szintjén bekövetkezett vízbetörés a +138 m-es szintig elöntötte az ereszkét és évekig több mint 1,5 mVperc vízkitermelésre kényszerültek. Ahogy a bauxitbányászat egyre inkább a mélyebben fekvő készletek kitermelésére kényszerült, úgy növekedett a vízemelés mértéke. 1970-re a bauxitbányászat összes vízemelése elérte a 146 m3/ perc-et, amelyből 111,8 m3 Nyirádról származott. 1962-től kezdve áttértek a fúrtaknás aktív víz2. dokumentum. Leporelló- szerűen összehajtható német nyelvű fúráshely-térkép. Kékszínű másolat a Vitális hagyatékban 11
