Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
4. Kapolyi László: Általános tendenciák az ásványi nyersanyagok hasznosításával összefüggő gazdasági folyamatokban és az ásványanyag-gazdálkodás elvi-módszertani alapjai
előfordulás kedvező természeti adottságait, a feldolgozásban alkalmazható világszínvonalú technológiát, a közbenső- vagy végtermék importkiváltásának lehetősége révén elérhető gazdasági hatékonyság növekedését, de lehetővé kell tennie a más ágazatokban azonos ráfordítás útján elérhető hatékonysággal való összehasonlítást is. Az olvasó kezében lévő munka a nyersanyag-gazdálkodásban, mint a priori komplex, hierarchikus szervezettségében több szintes, több tudományterületet érintő tevékenységben alkalmazható vizsgálati módszert ismertet gyakorlati alkalmazhatóságával együtt. A kidolgozott vizsgálati módszer a nyersanyagáramlás egészét követi az in situ állapottól a végtermékig. A kitűzött célnak, ill. a választott szemléletmódnak megfelelően egy rendszerben történik az ásványi nyersanyagkutatás, a kitermelés, a feldolgozás és a felhasználás tárgyalása célszerűen rendszermodellekkel leírt variábilis ipari tevékenységként. A nyersanyag-hasznosítás céljait elősegítő rendszer a már működőkkel egybeépülhet parciális jelleggel, ill. azokban aggregáltan. A rendszermodellek paraméterei függvény szemlélettel széles sávban értelmezhetők, ill. változtathatók. így a rendszer- és függvényszemléletű vizsgálatok az egyes ásványi nyersanyagokra felépíthető vertikális ipari tevékenység egészének és valamennyi fázisának széles körű elemzését teszik lehetővé, és ezzel megbízható hátteret nyújthatnak a megfelelő műszaki színvonalat és gazdasági hatékonyságot biztosító változatok kiválasztásához. Az alkalmazott módszer célja a modellezett rendszerekben lejátszódó folyamatok optimalizálása, egyidejűleg a folyamatok fejlesztési elképzelése, variábilis felhasználási alternatívák beillesztése a népgazdasági környezetbe. Ennek során beépülnek a vizsgálatba a közgazdasági környezeti feltételek által adott keretek, a nemzetközi munkamegosztásból levezethető összefüggések, továbbá az erőforrás korlátok - természeti adottság, munkaerő, fejlesztési forrás - a célfüggvényekben pedig szerepelnek a gazdaságpolitikai célkitűzések, ill. megfontolások. Az adott ásványvagyonbázishoz rendelhető ipari tevékenység vizsgálata összességében és szektoronként történik, kiterjesztve a nyersanyag-hasznosítási folyamatok egészére és parciális jelleggel annak meghatározott fázisaira is, különös tekintettel a nemzetközi munkamegosztásra. Az összehasonlítás alapját minden esetben a költséghatárként vagy létesítési feltételeként előírt - a világpiaci árakból, trendekből, nemzetközi technikai és közgazdasági értékrendszerből levezetett - műszaki és gazdasági paraméterek képezik. Ennek során az egyes ásványi előfordulások között hatékonyság szerinti rangsor állapítható meg, amely a választott cél, eszköz és feltételrendszer szerint szintén variábilis lehet. A szemléletmód gondolatmenetéhez tartozik az erőforrás-allokáció szélesebb körű, általánosabb érvényű, variábilis kezelése is. A vizsgálat teljességéhez tartozik ugyanis annak megállapítása, hogy nem biztosható-e eredőjében kisebb társadalmi ráfordítással az adott ásványi eredetű termék „cserébe" a külgazdasági csatornáján keresztül, a szükséges erőforráshalmazt más jellegű - feldolgozóipar, mezőgazdaság stb. - tevékenység fejlesztéséhez felhasználva. így az adott ásványvagyon geoökonómiai értéke, ill. hasznosításának optimális gazdasági hatékonysága az időszerű nyersanyag-gazdálkodási szemléletmód alapulvételével határozható meg, a nyersanyagbázisra jellemző környezetet, ill. tágabb értelemben a népgazdasági érdekeket is számításba véve. Az összefüggéseket kvantifikálva az ásvány vagyon-hasznosítás rendszermodelljében az ásványvagyon mennyiségi és minőségi paraméterei, valamint kitermelésének és feldolgozásának műszaki-geológiai adottságokból kiindulva a kitermelés, feldolgozás és felhasználás szintjein írja le az összetett termelési folyamatot. így a rendszermodell tartalmazza az ásványanyag mozgását és átalakulását az in situ helytől a végtermékig a közben megvalósított anyag transzformációk sorozatával együtt. E dinamikus függvénykapcsolat alapján a variábilis felhasználási lehetőségekből kiindulva és a feldolgozási folyamattal szemben haladva az ásványvagyon in situ értékére parametrikus függvényrendszer írható fel. Ezzel a módszerrel nemcsak az ásvány- vagyonnak a világpiaci árakból levezetett potenciális társadalmi értéke határozható meg, hanem egy adott konkrét feldolgozási módhoz, ill. termelési folyamathoz kapcsolódó tényleges hatékonyság is visszavezethető az in situ geoökonómiai paraméter halmazba. A függvényrendszer hierarchikus kapcsolati pontjain kialakul egyrészt a technikai-technológiai, köz114
