Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
1. Alföldi László: Szén- és bauxit-készletek a karsztvízszint alatt
1. SZÉN- ÉS BAUXIT-KÉSZLETEK A KARSZTVÍZSZINT ALATT Alföldi László 1.1. A hazai szénfeltárás és kutatás kezdetei Valószínű, hogy Magyarországon szénelőfordulásról szóló első írásos feljegyzés 1714-ből Csiba I. jezsuita paptól származik, aki leírta, hogy a dobsinai hegyekben és a Trencsén megyei Csatzza környékén kőszenet lehet találni. Ez az érdekes feljegyzés később minden bizonnyal feledésbe merült. Más leírás szerint 1753 körül egy pásztor füzétől gyulladt ki a szénkibúvás, és innen ered a lelőhely elnevezése, az eredeti brennerberg név is. A bányanyitás kezdetét 1759-re teszik (Ettre L. et al. 1952). A két hivatkozásban tulajdonképpen a bányanyitás, ill. a bányászkodás éve valószínűleg nem hiteles. Az ugrásszerűen megnövekedő tüzelőanyag igény kielégítését támogatandó Mária Terézia 1766. évi leiratában huszonnégy, majd két évvel később 80 aranyat helyezett kilátásba annak, aki gyakorlatilag felhasználható tőzegvagy széntelepet talál. Az első magyar széntermelő hely megnyitása mégis a véletlennek, egy jó szemű szegkovácsnak köszönhető. A szegkovács a Brennberg határában égő, füstölgő hegyen lévő szén jelenlétét 1753-ban fedezte fel és 1756-ban jelentette. A széntermelés, vagyis a bányászkodás csak később, 1793-ban kezdett fellendülni (Faller J. 1954). A 18. század második felében sorra nyíltak a kisebb szénbányák azokon a helyeken, ahol a kitermelésre alkalmas széntelep a felszín közelében volt fellelhető. Valószínű, hogy a század második felében Verőcén, Vértessomlyón, Dorogon, Vasason, Sajókazán, a Zsil-völgyben már működtek kisebb-nagyobb kapacitású szénbányák. A szénfogyasztás jelentős növekedését a 19. század elejétől számítják, amikor Magyarországon is elterjedt a gőzgép használata, fellendült a gőzhajózás, a gőzhajóépítés, a tengerhajózás, a vasúti közlekedés, széntüzelésű erőműépítés stb. és ezzel együtt a széntermelés rohamosan növekedett. A 19. század és 20. század fordulóján már valamennyi, a 20. században jelentősebb szénmedencében működtek bányaüzemek. Ismeretesek voltak a mecseki feketeszén (jura), a dorogi és tatabányai (eocén), a bakonyi barnaszén (kréta), a nógrádi, borsodi, brennbergi (miocén) szénmedencék és a mátraaljai lignit mezők. Az eocén bányászat kezdeteire vonatkozó jelzések pontatlanok. Hantken M. (1878) szerint „az első bánya Sárisáp helység környékén gróf Sándor uradalmi határain nyittatott kb. 1803-ban." A monda szerint a szenet disznók túrták ki és egy kanász fedezte fel. Faller J. (1954) szerint a vértessomlói fel- sőoligocén telepeket 1780-ban ismerték meg, a do- rogi-Sárisáp környéki bányászat kezdeteit pedig 1800-ra teszi. A hivatkozott állításokat alátámasztó dokumentumok azonban hiányoztak, minden bizonnyal azok szájhagyományon alapultak. Schmidt S. (1897) az ezredéves kiállításon megtekintett bányászati bemutatóval kapcsolatosan írja: „Komárom és Krassószörény Megyében is ugyancsak még a múlt században födöztek fel néhány telepet." Az esztergomi szénterület felfedezésére vonatkozóan Hantken M.-re hivatkozva az első bányanyitás időpontját kb. 1805-re teszi. A Komárom megyére való hivatkozás valószínűleg Faller J. vértessomlói hivatkozásának felel meg. A tudatos kutatás első írásos emléke, a dorogi bányászat első írásos emlékeként 1781-ből való. Kmetty J. és Solymár J. idézete szerint (1988) „Csolnok 1781. január 27. a Ruhri Rückhus A. a mai naptól telektulajdonos a csol- noki Miklós Berekben. O több szén után kutat. 25 krajcárt fizet a kasszába és 100 cetner szenet a parókiának. Kremp József s.k.". Szerzők szerint 100 cetner szén kb. 50 mázsának felel meg, vagyis az idézett néhány sor már tudatos kutatásról és széntermelésről ad tanúságot. A szájhagyomány és az írásos emlék érdemi időeltérést nem mutat. Az írásos emlék perdöntő annak megállapítására, hogy az eocén szén telepek kutatása és termelése több mint 200 éves. 9