Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)
Péch József
PECH JÓZSEF (*Nagyvdrad, 1829. január 4.-t Budapest, 1902. november 17.) A kiegyezés utáni mérnöktársadalom egyik jeles alakja volt Péch József, a magyar vízrajzi szolgálat megszervezője, aki múlhatalan érdemeket szerzett a hazai vízügyi szervezet korszerűvé formálásában. Tudományos alapokra helyezte az észlelést, a feldolgozást, illetve az eredmények értékelését. Értekezéseinek se szeri, se száma, szerkesztette a Vízrajzi Évkönyvek-et, A magyar állam jelentékenyebb folyóiban észlelt vízállások könyvét, s elvégezte a Tisza-szabályozás következtében megváltozott vízrajzi viszonyok összegzését „A Tisza hajdan és most" címmel. Méltán sorolhatjuk őt a XIX. századi, mára már legendás hírűvé lett vízmérnökök közé. Született Nagyváradon, annak is Olaszi városrészében, 1829-ben. Várad abban az időben mintegy 20 000 lelket számlált, amiből mintegy ezren német származásúak voltak. Péch József ezen németek ivadéka volt, de már teljesen elmagya- rosodva, nevét is magyarrá téve - egy vesszővel -, hiszen eredetileg Pech (szurok, vagy baj?) volt a család neve. Különben a névmagyarosítás ezen módjával abban az időben mások is éltek, így lett a Lang-okból Láng, a List-ekből Liszt. Egy apró vessző, egy apró betű, s már nemcsak az érzület, de a név is magyar... Alsóbb iskoláit szülővárosában végzete, majd Selmec, a klasszikus iskolaváros, később Pozsony és Pest, a Mérnöki Intézet következett. Első éves hallgatóként honvédnek áll. Perczel seregében részt vesz a dinnyési, ozorai, letenyei, valamint a móri csatákban. Majd később az 50. zászlóaljban tiszthelyettesként Bem vezérletével végigküzdi az erdélyi hadműveleteket, 1849. augusztus 12-én a szászsebesi csatában megsebesül, s fogságba esik. Felgyógyulása után az oroszok, fiatal korára tekintettel, elengedik. A bukás után nem emigrál, visszairatkozik a pesti tudományegyetemre, s a bölcsészeti szakosztályon (ma úgy mondanánk, karon) mérnöki és csillagászati tudományokat hallgat. Végül az utolsók egyike, akit még a Mérnöki Intézet, az egykori Institutum Geometricum lát el mérnöki diplomával. Kezdőként részt vesz a Tárná, Zagyva folyók szabályozási előmunkálataiban, a Tisza-szabályozásban, a tiszai vaspálya kisajátító fölvételeiben, a Pesttől Bajáig terjedő ártér fejlesztésében, a paulis-vlajkováci ármentesítő társulat munkálataiban, ahol 1859-1871 között a társulat főmérnöke lesz. Közben részt vesz a Temes-Bega völgyének rendezési munkálataiban, ahol ő készíti a terveket. Anyagiakban megerősödve 1870-ben külföldi tanulmányútra megy - Hollandia, Belgium -, ahonnan új eszmék és a korszerű vízgazdálkodási megoldások nemes terhével érkezik haza. Ezen tanulmányok alapján több öntözőtelepet tervezett és létesített az országban MAGYAR POSTA
