Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)
A két Zsigmondy
elérni a korábbi 12-14-el szemben.) A kút fúrása 1878. január 27-én fejeződött be 970,48 m-es talpmélységgel, percenkénti 830 literes vízhozammal. A víz hőfoka 73,8 °C volt. A kút mélyítése világrekordnak számított, hiszen vízkutató fúrás tekintetében azt egy sem előzte meg! A kiegyezés után Magyarországon egy addig soha nem tapasztalható fejlődés ment végbe. Elkezdődött a fiumei kikötő építése is, aminek alapozási munkáihoz a Zsigmondy cég adta a szakvéleményt. A békés építőmunka elősegítette a polgárosodást, ennélfogva a fürdőkultúra is jótékony fejlődésnek indulhatott. A buziási fürdőparadicsom a temesvári vasút kiépülésével Budapestről is elérhetővé vált (6-7 óra vonatozással), s felszökött az érdeklődés az ízületi betegségek kezelésére alkalmas gyógyfürdő iránt. (Deák Ferencnek is kedves fürdője volt Buziás...) 1874-ben 7 db kísérleti kút megfúrásával eldönthetővé vált, hogy mely rétegek megcsapolásával lehet megoldani a fürdő növekvő vízigényét. A vizsgálatok alapján egy 29 cm átmérőjű béléscsővel 15,15 m talpmélységű kutat mélyítettek, amely szabad kifolyással naponta 12 760 liter savanyú vizet adott. Mivel ez kevésnek bizonyult, további két (14,43 m; ill. 13,14 m talpmélységű) kutat fúrtak, amelyek már kielégítették a fürdő igényeit. A fürdőkultúra térhódításával együtt jelentkezett a bővítés igénye is. A bővítés első feltétele a többletvízigény biztosítása volt. Ezen többletigény kielégítésére az eszközök rendelkezésre álltak, s a földtani ismeretek birtokában rövid idő alatt megszülethetett a szakvélemény és a költségvetés a beruházáshoz. így amikor 1882-ben igény mutatkozott Herkulesfürdő gyógyvizének mennyiségi növelésére, Zsigmondy Vilmos a Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönyében a triász korú mész elérését jelöli ki a mélyítés céljául, s a kút mélységét hozzávetőlegesen 300 m-ben jelöli meg. A kivitelezést Zsigmondy Béla valósítja meg 17 hónap alatt, s a 24753 m talp- mélységű kútból percenként 1 260 000 liter, 48 °C-os hévizet nyertek. 1873 után 1878-ban Párizs adott helyt a világkiállításnak, amelyen Magyarország is részt vett, a szakmai bemutatókat az ország legnevesebb szakemberei szervezték. így került Zsigmondy Béla a Magyar Mérnök- és Építész Egylet tagjaként az ügyek intézésének egyik vezető helyére, s az általa szervezett kiállítási anyag osztatlan sikert aratott. A nemzetközi bíráló bizottság a Magyarhoni Földtani Társulatot a kiállított ásvány- és bányászati gyűjteményért aranyéremmel, a Magyar Mérnök- és Építész Egyletet pedig ezüstéremmel jutalmazták. A személyi kitüntetettek sorában is megtaláljuk rendezőinket: Zsigmondy Vilmos arany-, Béla ezüstérmet nyer, sőt Zsigmondy Vilmos a becsületrend lovagkeresztjét is megkapja. 1876-ban jött el a nagy pillanat, amikor Zsigmondy Vilmos átadta örökét társának, a 28 éves Zsigmondy Bélának, s így most már ráhárult a cégvezetés minden gondja-baja. Nagybátyja ezt követően „csak" tanácsokkal látta el, szakvéleményeket adott, tartotta a kapcsolatot Európa és Magyarország természettudósaival, mérnökeivel. Zsigmondy Béla első kútját a Pest megyei Káva községben fúrta Paky Mártonné birtokán (43,58 m), majd a Szepesség következett, ahol nagybátyja szakvéleménye alapján Gánóc fürdőtelepén mélyített kutat. A továbbiakban csak a leglényegesebb fúrásairól adunk számot. A Zsigmondyak tevékenységének országos méreteit térképmellékletünk mutatja be. Az 1879-es március 12-i ár Szeged halálát okozta. Az újjáépítés nagy munkájából a Zsigmondyak is kivették részüket. A szegedi királyi bizottság műszaki osztályvezetőjének, Lechner Lajosnak a javaslatára mindennemű épít
