Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)
A két Zsigmondy
kezés megkezdése előtt talajfeltáró fúrásokat kellet elvégezni. Az 1889. október 27-28-án Zsigmondy Vilmossal lefolytatott tárgyalások eredményeként a munkálatok elvégzésével a Zsigmondy céget bízták meg. A munkát december 4-én kezdték meg. 1880. április 15-ig 68 helyen kémlelték meg a talajt, s a fúrások teljes hossza elérte az 1073 folyómétert. Ilyen tudományos alaposságú talajvizsgálatra Magyarországon mindaddig nem volt példa. Ez különösen fontos volt a közúti híd és a rakpart alapozásának kivitelezésénél, de a 68 minta lehetővé tette azt is, hogy az új középületek és bérházak alapozásánál megfelelő módszert alkalmazzanak. A Zsigmondy cég a talajfeltáró munkálatai kapcsán európai hírnévre tett szert, amit a fúrómérnökök és fúrótechnikusok nemzetközi vándorgyűlésein is népszerűsítettek. Zsigmondy Bélának a tekintélye oly nagy volt, hogy három ízben is a vándorgyűlés elnökéül választották. (1888 Bécs, 1889 Bp., 1896 Bp.) Különben az első ilyen jellegű értekezletre Kassán került sor 1885. december 6-án; az értekezletek megtartásáról az 1885. szeptember 14-16-i bányászati, kohászati és földtani kongresszus határozott, melynek 289 hazai és 159 külországi résztvevője volt! Ezen a kongresszuson merült fel az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület megalakításának gondolata, amelynek felvetői között találjuk Zsigmondy Vilmost és Bélát is. Az alapszabályok feletti vita nem tette lehetővé a megalakulás kimondását, ezért az alapszabály kidolgozására egy 17 tagú ideiglenes bizottságot hoztak létre. Az egyesület létrehozására csak hét esztendő múlva kerülhetett sor, amikor már egy anyanyelvében is egységes magyar bányász nemzedék intézhette ügyeit. A Zsigmondyak munkáik során mindig gondosan összeállított furadékanyagot adtak át a Földtani Intézetnek, így értékes adatokkal járultak hozzá a Kárpát-medence földtani viszonyainak megismeréséhez. Az anyag feldolgozását Halaváts Gyula végezte, akinek neve a mai napig is jól cseng szakberkekben. Az előzmények ismeretében nem véletlen, hogy 1886-ban az országház megépítése előtt, amikor a főváros elöljárósága az épület nagyságára, s a Duna közelségére való tekintettel talajvizsgálatok elvégzését irányozta elő, a feladatot Zsigmondy Béla kapja. A végrehajtott 18 próbafúrásról 1887. január 20-án már jelentésben számol be „Az Álladó Országház tekintetes Építési Végrehajtó Bizottságának". Még ez esztendőben (1886-ban) Zsigmondy Béla megbízást kap a szegedi közgyűléstől egy artézi kút megfúrására, ami 10 hónap alatt el is készül. A MÁV Igazgatóság előtti téren megfúrt kút percenként 380 liter 21°C-os vizet adott. A kút akkoriban még pozitív volt, azaz a föld alatti rétegekben fellépő nyomás juttatta a vizet a felszínre. Viszont 1996 végén már a járószint alatt mintegy 1 m-en volt a nyugalmi vízszint, de az ipari kamerás feltárás szerint az bármikor beüzemeltethető. Vállalkozási szerződés
