Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)
Herrich Károly
hogy a Makkodi- és a Futaki-csatorna ma is funkcionál, s szállítja vizeit a Hortobágy-Berettyó főcsatornába. 1846-ra Püspökladányt is elérte a Tisza-szabályozási ügy, s a Tiszadobi Társulathoz csatlakozott uradalom tudta, hogy a Tisza e szakaszán végzendő munkálatok a püspökladányiak ügyét is szolgálják. Bíztak abban, hogy a megépülő töltések megakadályozzák majd a Tisza árvizeinek a Hortobágyba nyomulását. Az érdekeltek kölcsön felvételében gondolkodtak, sőt az uradalom készpénz kifizetését is felajánlotta. A Helytartótanács azonban nem engedélyezte az előre kifizetést, mivel nem ismerték a pontos költségeket - ami nem is csoda hiszen az ártér egyáltalán nem volt felmérve. Az árterek kiterjedésének tisztázására az érdekeltek a nádori bírósághoz fordultak, akik mérnököket vontak be a feladat elvégzésére. Mivel a Tiszánál dolgozó inzsellérek nem győzték a sok teendőt, felkérték Herrichet is a munkálatokban való részvételre. Az uradalmi elfoglaltságok mellett a pesti kerületi igazgató Herrichnek az engedélyt megadta, mert ezen munkát nem látta az uradalom érdekeivel ellenkezőnek. Bár uradalmi kötelezettségeit Herrich 1850-ig, az engedélyben kiadottaknak megfelelően, helyettesítéssel ellátta, az ő munkássága 1847-től immár végleg a Tiszához kapcsolódott; hiszen 1847. augusztus 23-án Széchenyi István, Lónyay Menyhért javaslatára kinevezte a Tisza-szabályozás osztálymérnökévé, 1200 Ft fizetéssel. A tervekben rögzített vízszerkezetek megalakulásával Herrich a Bodroghoz, ill. ennek tápláló vízfolyásaihoz került (Ondóvá, Tapoly, Latorca, Labore, Ung stb.). E folyócskák szabályozására alakult meg 1842-ben a Zempléni Társulat 293 719 kát. h. (mintegy 17 000 km2) ártérrel, ám mivel a birtokosok között érdekkülönbségek mutatkoztak, a társulat két részre szakadt. A felső szakaszon megalakult az Ondova-Tapoly Egylet, a Bodrog vidékén pedig a Bodrogközi Tisza-szabályozó Társulat. Most már mindkettő önálló tagként lépett be a Tiszavölgyi Társulatba. így került Herrich Károly az Ondova-Tapoly Egylet szolgálatába. Még ebben az évben méréseket is végzett, s 1848-ban összeállította szabályozási tervét. Ebben Bogovich Károly és Keczkés Károly korábbi elképzeléseit fésülte össze, s készen állt annak megvalósítására. A tervezetet a forradalom és szabadságharc alatt nem vizsgálták, sőt a bukás után, 1850- ben Herrichet pár hónapra a Kassán székelő Építési Hivatalhoz vezényelték, s később már csak 1860 után tevékenykedett a Bodrog, s mellékvizeinek szabályozásánál. Tehát az itteni munka megakadt! Azonban 1850-ben Herrich karrierjében döntő változás állt be: július 18-án kinevezték a Tiszaszabályozási Központi Biztosság műszaki vezetőjének (azaz főmérnökének) évi 1400 Ft-os fizetéssel. A közelmúlt hazai szakirodalma Herrichre nézve elítélőleg említi a Kereskedelmi Minisztérium ezen döntését, az abszolutista kormányzat figurájának láttatják. Nem kétséges, ebben a korban arra, aki magas állami hivatalt vállalt, a Bach-huszár nevet akasztották. De azért lehet tenni némi különbséget: a politikai közigazgatás lehet pártos, a töltésépítés nem. Nincs külön „elnyomó" kanyarátmetszés, vagy Kossuth-párti mederátvágás! Véleményem szerint a szabadságharc küzdelmeiből kimaradt 32 éves, mintegy 10 éves gyakorlattal rendelkező mérnök kinevezése körül inkább annak volt szerepe, hogy a számításba jöhető 25-30 mérnök közül többen - már koruknál fogva is - a múlt emberei voltak, mármint Zelenka, Berger, Tomsich. Többen „kompromittálták" magukat a szabadságharcban (mint pl. Lányi Sámuel, Hieronymi Ottó Ferenc, Vargha János), a többieket a középítészet más területeire osztották be (Rauschman, Perleberg, Wallandt, Barla), sőt a vasút is
