Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)

Herrich Károly

vonzotta a jó szakembereket (Ringer). Tehát a Tisza-szabályozás vezetőjének kijelölésénél csak a vármegyei (állami uradalmi) mérnökök, vagy az egészen fiatal térképezők jöhettek számításba.

Ám tudjuk, hogy a nagy tudású apolitikus mérnök, Keczkés Károly a bécsi Kereskedelmi Minisztériumba került, és a magyarországi ügyek instruktora lett. Valószínűleg ő javasolta a fiatal osztálymérnököt, aki korábban a nádori bíróságnak és a kassai Építési Igazgatóságon is dolgozott. Több nyelven beszélt és szép eredményeket ért el a Bodrogköz vizeinek rendezésében.

A Tiszaszabályozási Központi Biztosság vezérkara három főből állt: az elnök, a korábbi hevesi társulat első embere, gróf Szapáry József, a műszaki főnök Herrich Károly, valamint a jogtanácsos Vayay András lett. Herrich feladata a munka szervezése a költségvetések, a számadatok ellenőrzése, valamint a munkarészek műszaki felülvizsgálata volt. Jelentéseit azonban csakis Szapáry küldhette tovább. Működött tehát a 18-19. századi formula, még az osztálymérnökök is Szapáry gróffal álltak kapcsolatban, Herrich legfeljebb szakmailag láttamozta felterjesztéseiket.

Első teendője egy országos ütemterv elkészítése volt, amiben fontossági sorrend szerint próbálta besorolni a vízszabályozási feladatokat. A kialakult viták alapján úgy látta, hogy a szabályozás alapja Vásárhelyi és Paleocapa eltérő véleményének „okos összekapcsolása" lehet.

1855- ben a Tisza mentén árvíz pusztított, ami az addig kiépült védműveket is veszélyeztette. A kormányzat kénytelen volt nagyobb összegeket előirányozni a folyó szabályozására, Herrichet pedig Belgiumba, Hollandiába, Franciaországba és Itáliába küldi az ottani vízszabályozó munkák tanulmányozására.

Piemontban pl. felkeresi Paleocapát, s értekezik vele a Tisza problémáiról. Meghívja a másik vízépítészeti szaktekintélyt, Lombardinit Magyarországra, aki Herrichhel végigutazza a Tiszát, és több hasznos észrevétellel segíti a munkálatokat.

Érezvén annak fontosságát, hogy a Tisza völgyében érdekeltekkel közösen értékeljék a levonult árvíz tanulságait, 1855. június 14-én Budára hívta össze az érintett tiszai birtokosokat. Itt vetette fel hazánkban először a kultúrmérnökség megszervezésének eszméjét.

1856- ban átszervezték a Tisza-szabályozás központi hivatalát, a Biztosságból Felügyelőséget hoztak létre. Átcsoportosítottak több feladatot a helytartósági osztályok építési igazgatósági osztályaira, de a korábbi szervezet úgy létszámban, mint szakmai színvonalban megerősödött. Herrich mellett dolgozott 3 mérnök, egy gyakornok, 3 fő irodai személyzet. A folyamosztályon, amely 6 szekcióból alakult, 18 mérnök, 3 folyam felügyelő és 12 fő irodai alkalmazott tevékenykedett.

1858. március 21-től a központi felügyelőség főnökévé nevezik ki, 1800 Ft fizetéssel. Jellemző a korszakra, hogy az előléptetéséhez gratuláló levelet németül írja néki a jeles mérnökök, Képessy József és Szegheő Attila mellett több más neves kortársa is.

Az általa szervezett és évente tartott Tisza-szabályozási beszámolóüléseken a résztvevők legtöbbször a rézsűkön, a hiányzó padkákon, s a töltések szélességén vitatkoztak. A szabályozást ért kritikákkal kapcsolatban Herrich elismerte, hogy a Tisza alsó szakaszán az átmetszések nem fejlődtek ki teljes mértékben, gond van a felső-szabolcsi és bodrogközi töltésekkel, azonban a legnagyobb problémát Szegednél a Maros torkolatánál jelezte. Az értekezleteken egyre többször vetődött fel, újra életre kellene kelteni a megszüntetett Tiszavölgyi Társulatot.

Jóllehet már 1860-ban megszületik az erre vonatkozó memorandum, de a kormányzat csak 1866-ban engedélyezi a Tiszavölgyi Társulat újraalakítását. Az 1867-es kiegyezésig