Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)

Herrich Károly

még III. Károly alapította 1733-ban az egyházi intézmények fenntartása érdekében. Amikor unokája, II. József úgy döntött, hogy az „államosított" szerzetesi tulajdonokat is a vallásalap vegye át, s azok jövedelmét oktatási feladatokra fordítsák, nem okozhatott gondot az elszállásolt katonák által okozott tűzvész pusztításainak helyrehozatala. Ugyanis Cegléd és Püspökladány a pesti kerületi igazgatósághoz tartozott, akik az iskolaügyekben is illetékesek voltak, mint az alapítványi uradalmak kezelői. 1834-ben Cegléd városának 20%-a leégett, 124 tulajdonos vált földönfutóvá. További 199 házat életveszélyességük miatt kellett lebontani, így elkerülhetetlen volt egy „Újváros" megépítése.

A általános rendezési munkát végezte el Giba Antal (5 térképen); 1839-től már Herrich Károly is részt vett ezen munkálatokban mint gyakorló mérnök. 1841-ig tartott a gyakornoki ideje, s miután ez évben megkapta oklevelét, segédmérnöki státust kapott, majd 1844-ben kinevezett, teljes jogú mérnök lett.

Ez időben már Püspökladány a közös munka helyszíne, ahol Giba hat, Herrich három térképet készít el; sőt Herrich elkészíti a község teljes úrbéri mappáját is.

A munka olyan jól sikerült, hogy 1845-ben, amikor a Tisza mappációs munkái befejeződtek és Lányi Sámuel előhozakodott azzal, hogy a mellékvízfolyások és a környező települések addig elkészült felvételeit is emeljék be az egységes mappációs anyagba, Püspökladány esetében a Herrich által készített térkép elfogadása mellett foglaltak állást.

Giba Antal és Herrich Károly püspökladányi munkájának fontos része volt a vízrendezés. A település nyugati határán a Hortobágy, déli részén a Berettyó, s a Kék-Kálló folyt, amelyek végül a Nagy-Sárrét mocsaraiba vesztek el. A helyzetet bonyolította, hogy ezen határt egy csomó fok és ér szelte át (így pl. a Mérges ér, Kerülő ér, Salamon ér stb.), s Huszár Mátyástól tudjuk, amint az az 1824-es felvételek szintezéseiből kiderült, hogy a Hortobágy és ezen apró erek és fokok tulajdonképpen a Tisza árvizeit szállították a Berettyó völgyébe.

1839-ben elkészül a határ Hortobágy felé eső felének teljes rendezési terve, ami a püs- pökladány-nádudvari országút megépítését is magába foglalta; s a vízfolyások szabályozását minden esetben a jelzett országút biztonsági érdekének vetették alá.

1843- ban Giba elképzelését továbbfejlesztve Herrich megtervezi a Makkodi-csatorna mellékcsatornáit, s - a korábbi erek vonulatainak felhasználásával - hatnak a kiásására tesz javaslatot.

1844- ben Giba Antal megbízatása lejárt, a területi helyettes elöljáró, Steinbach Károly felszólította Herrichet, három esztendőre ő lássa el az uradalmi mérnöki feladatokat. A szerződés megköttetett: évi 400 Ft és szállásköltség (60 Ft) volt a fizetség, plusz az uradalmon kívüli munkavégzésért napidíj kiutalását ígérték. De kapott még 30 Ft-ot írószerekre, s ellátmányként 40 mérő búzát, 80 mérő zabot, 2 köböl szénát és 4 köböl szalmát is. (Akinek van kedve utánaszámolni, mennyit is kapott fiatal mérnökünk, annak álljanak itt a mai mérték- egységek: 1 mérő = 62,5 liter, 1 öl =1896 mm.)

Herrich feladata a következő volt:- a Makkodi-csatorna építésének továbbvitele,- a Futaki csatorna megkezdett munkáinak folytatása, s a még szükséges tervek elkészítése;- a Nádudvarra vivő postaút javítása.

Az 1845-ös tavaszi árvizek kisebb riadalmat okoztak, de erélyes fellépéssel leszerelték a lakosságot, s most már egységes elgondolás szerint végezték az eliszaposodott vízfolyások, s az új medrek kiásási munkálatait. A munkálatok során 9000 kát. h. (mintegy 52 km2) mentesült az árvizektől, s az akkor kijelölt csatornák nyomvonalvezetése olyan jól sikerült,