Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)
bélteki Képessy József
Szívós igyekezettel, kemény munkával azonban elérte, hogy 1852-re újra a VI. folyamosztály vezetője legyen. A Bácsi Társulat töltésépítési munkáit a Paleocapa-féle javaslatok alapján kivitelezte, 13 átmetszést végeztetett el, melyek egy része már folyóvá is alakult, más részük csak 1876 után tette ugyanezt. A 90. és a 96. átmetszés költségeinek megtakarításáért az államtól külön jutalmat kapott. 1852. július 7-én terjeszti be javaslatát a Maros torkolatának áthelyezésére, melyet Katona Antallal írt alá - annak érdekében, hogy a Maroson való gőzhajózás is előtérbe kerülhessen Aradtól Szegedig. Ám az igyekezet Szeged városának ellenállásán megbukott, s Szeged szabad királyi város tanácsa a Florian Pasetti által javasolt megoldást fogadta el, vagyis: — torkolatrendezés a régi helyen, valamint a Tisza-meder bővítése. A város a munkálatokat Várnay Ádám szegedi állami mérnök vezetésével végre is hajtotta. Képessy 1852-ben Ó-Kanizsán újra nősült, Raffay Etelkát vette nőül. Második házasságából három leány és ikerfiúk születtek (Irma, Ottilia, Kornélia, József és István). 1853-ban a londoni világkiállítás alkalmával saját költségén (akkor még volt ilyen!) hathetes nyugat-európai tanulmányútra indult, beutazta Németországot, Hollandiát, Francia- országot és Angliát. Beszélte a német és a latin, de értette a francia, román s általában a szláv nyelveket is. A tapasztalatokkal visszatért mérnököt megbízták a szegedi (csongrádi) Tisza-sza- bályozó osztály vezetésével is - ideiglenesen. Nyughatatlan szelleme azonban újabb utazásokra ösztökéli. Ismeretei bővítésére 1859-ben Itáliába utazik, hogy a fejlett észak-itáliai öntözési kultúrát tanulmányozza. 1864-ben újabb olasz út következik, 1867-ben pedig a hollandiai, belgiumi belvízelvezetéseket, föld- és rétöntözéseket tanulmányozza. Ezen útjának eredménye „A magyar Alföld hydrographiája, vízműszaki nézetek s javallatok a földöntözés érdekében" c. könyve, amely ugyanabban az évben jelent meg. E munkájában azt javasolja, hogy az öntözési terveket az állam készíttesse el, a törvényhozás pedig garantálja az öntözőüzemek berendezéséhez szükséges tőkekölcsönt. Nagyon lényeges észrevételt tesz ugyanakkor, mely szerint nem lehet az öntözés tekintetében a német rendszereket másolni, mert azok nem felelnek meg a hazai viszonyoknak. Itthoni feladatait olyan kiválóan látta el, hogy a hadügyminisztérium javaslatára 1866- ban királyi megbízatást kap a csajkások német és szerb határőrvidéke (Bánság) irdatlan ártereinek szabályozására. A kiviteli terv a Tisza torkolatára, s a Periásztól Kubinig terjedő területre már 1867-re megszületett, és a kivitelezés megkezdésére, 1868-ra, a határőrvidék vízrendezésének igazgatójává nevezték ki. Sikeres bácsi tevékenységének elismeréseképpen 100 hold föld hatévi haszonélvezetével jutalmazták. így kedvtelésből magángazdálkodást is folytatott, amit olyan kiválóan dirigált, hogy hat más gazdatársa között az 1867-es párizsi kiállításon búzájával díjat is nyert. 1868. november 26-án kapja kézhez főmérnöki kinevezését 1300 forint fizetéssel. Az okmányt a kiegyezés kormányának első közmunka- és közlekedésügyi minisztere, Mikó Imre miniszter írja alá, és Mihálik János miniszteri tanácsos előtt teszi le a szolgálati esküt. 1870-ben a korszerű vízi munkálatok tanulmányozására Svájcba és Németországba utazott, ahonnan új ismeretekkel hazatérve 1872-ben feladatul kapja, készítse el a Temes és a Béga szabályozásának terveit. A Temes és a Béga újabb kori szabályozása és hajózhatóvá tétele régi igénye volt a telepesek által egyre inkább benépesített területnek - Temesnek és Torontálnak, azaz a Bánságnak. A Temes és a Béga kulcsa a mai napig a kiskostélyi zsilip. A Mercy tábornok idejében elkezdett szabályozás és az 1758-ban megépült műtárgy kiegyenlítő funkciója lehetővé tette a Temes árapasztó szerepét, amíg a fő vizeket a Béga szállította.