Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)

bélteki Képessy József

BÉLTEKI KÉPESSY JÓZSEF

(*Orosháza, 1818. február 25. - f Temesvár, 1876. október 25.)

Békés vármegyében, Orosházán született, ahol édesapja - Képessy György - nagy megbecsülésnek örvendő főorvos volt. Születése napját illetően felesége a február 25-ét jelölte meg, a hivatalos táblázatok ezzel szemben minden esetben február 22-ét említik.

Iskoláit Orosházán, Szegeden, Aradon és Temesvárott végezte, majd a mérnökképző előtti kötelező bölcseleti tanulmányokat Pesten folytatta. Oklevelét 1842-ben kapta kézhez, majd a bécsi „össz-műszaki" egyetemen egészítette ki tanulmányait, ahol 1842-ben újabb oklevelet szerzett. - Ma úgy mondanánk, posztgraduális képzésen vett részt.

Friss diplomával a zsebében vármegyéje területén tevékenykedett. Dolgozott Bodoki Károllyal, térképezte Szarvas, Öcsöd, Gyoma, Endrőd határait, s vízrendezési, lecsapolási terveket készített Wodianer Sámuel báró és id. Eszterházy Mihály gróf birtokán. Eközben figyelte a szakirodalomban megjelenő cikkeket. Ő is írt (Jelenkor, Társalkodó), kiegészített, következtetéseket vont le, vitázott, ha kellett, s ha a szerkesztő engedte.

„Főbb törekvésem vala, hogy a hazánkban elhanyagolt vízépítészeti szakmában magamnak ösmereteket szerezni, e végre a bécsi összműszaki egyetemet meglátogattam - törekvésem tovább oda irányult, hogy akkor hazánkban elparlagiasodott mérnöki szakma hiányait a napi sajtó útján megvilágítsam, s kartársaimat a tettek mezejére serkentsem!" - írja később önéletrajzában.

1842-ben házasságot kötött Budán. Baczó Annát vette nőül, akitől két leány és egy fiú gyermeke született (Ida, Géza - aki mérnök lett, és Vilma). 1849. október 15-én Vilma születése után két héttel meghalt szeretett felesége, egyedül maradt.

Neve egyre jobban csengett a szakírók között. Széchenyi így figyelhetett fel rá, amikor mérnököket keresett a tiszai folyamosztályok igazgatói posztjára.

A Lánchídról és a Tisza-szabályozásról írt cikkei tehát jő ajánlólevélnek bizonyultak, s 1847-ben megbízást kapott a bácsi VI. Tiszaszabályozási folyamosztály vezetésére.

A 29 éves fiatalembernek osztálymérnökként 1200 Ft lett a fizetése, plusz 9 Ft napidíj.

Alig egy év múlva szomorúan jelenti miniszterének, Széchenyinek: „A bácsi tiszaszabályozási társulat nincs többé". A dátum 1848. június 9. - ekkor érték el a fellázadt szerbek Magyarkanizsát.

A forradalom alatt Ó-Kanizsán (Magyarkanizsa) betöltött forradalmi vészbírósági jegyzősködéséért segédmérnökké minősítették vissza, s Kassára, a Baudirectio alkalmazásába helyezték, ahol útépítéssel foglalkozott; 14 hónapon át a Galíciába vivő hadi út építését felügyelte.

1851-ben visszakerült Bács-Bodrog vármegyébe, de csak mint II. osztályú mérnök.