Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)

temesi Reitter Ferenc

és a középítésre is. Bár utóbbit önszorgalomból sajátította el, oly tökélyre vitte, hogy kortársai is elismerték építészi kvalitásait.

Nagy buzgalommal foglalkozott Buda meleg forrásainak kérdésével, összeállította a források elhelyezkedésének kataszterét, megállapította azok vízhozamát, s ezzel olyan adatok kerültek a tudomány kezébe, amelyek a további fejlődés alapjai lettek.

A Császár fürdő felújítása már ezen ismeretek birtokában történt. Reitter Ferenc a munkában rendkívül erősnek mutatkozott, de az éjt nappallá tevő, egészségét nem kímélő munka felőrölte erejét, s 60. életévét betöltve, 1874. december 9-én nemes lelkét visszaadta teremtőjének.

A Magyar Mérnök- és Építész Egyletben a nekrológot az egylet rendes közgyűlésén (1895. május 24-én)

Herrich Károly mondta, méltatva el nem évülő tevékenységét, dicsérve pontosságát, óriási munkabírását.

Az Akadémia sem feledkezett meg róla. 1876-ban, az MTA Értekezések IV. kötetének 9. számában a régi pályatárs, Fest Vilmos adózott emlékezetének.

Reitter Ferencet a budai Csörsz utcai régi temetőben helyezték örök nyugalomra, majd amikor a temetőt felszámolták, kerültek hamvai a budapesti Kerepesi úti temetőbe.

Kiváló ember volt, Temesvár szülte, Szeged iskolázta és Budapestnek áldozta élete utolsó negyedszázadát. Hálából a főváros stílszerűen (a XIII. kerületben) egy a Szegedi utat keresztező utcát Reitter Ferencről nevezett el...

Reitter pesti csatornatervének címoldala