Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)

temesi Reitter Ferenc

1865. december 10-én levelező tagjai közé választotta. Dolgozatát magyar és német nyelven is kiadatta, s megküldte azt minden olyan személynek, aki a politikában számított, ennélfogva annak kivitelezését támogathatta. (A király is kapott a tervezetből.)

Székfoglalóját 1866. november 5-én tartotta „A pesti Duna-csatorna s a hozzá kapcsolt minden remények valósítására alkalmas utak és módokról" címmel.

Az 1867-es kiegyezés nem kedvezett az általa elképzelt műszaki alkotás megvalósulásának, ugyanis az egyesülni készülő Pest, Buda és Óbuda egészen más fejlődési irányt vett. így a rengeteg fáradozással alkotott tervét nem valósították meg.

Reitter, bár rendkívül sajnálta Pestet övező csatornaeszméjének meghiúsulását, felismerve a fejlődés irányát, teljes energiával a sugárutak és boulevardok felé fordult.

Az élet azonban mégis kárpótolta, némileg. Igaz, nem örök életre szóló alkotással bízták meg, de mindenképpen a legnagyobbaknak járó munkát kapta meg. Neki kellett I. Ferenc József koronázására megterveznie mindazokat az építményeket, amikhez mérnökre volt szükség. A nagy pompával megtartott ünnepély minden várakozást felülmúlt. Reitter Ferenc Vaskorona rendet kapott, ami nemesi címmel járt együtt. A „temesi" előnevet kapta.

A frissen megalakult közlekedési tárcánál, mint osztálytanácsost, az országos középítési ügyeket intéző osztály élére állították, de nagyobb hatáskört kapott, mint az abszolutizmus idején vezetett Építészeti Igazgatóságon.

A kiegyezést követő fellendülés oly építkezési lázat eredményezett úgy Pesten, mint Budán, hogy rendkívüli intézkedéseket kellett foganatosítani. Az állami és magánépítkezések gyors szaporodása kikényszerítette egy addig ismeretlen intézmény felállítását, amit a Fővárosi Közmunkák Tanácsa névvel illettek. Fláromévi minisztériumi szolgálat után, 1870-ben ennek lett első szakosztályfőnöke Reitter Ferenc.

Ezen koordináló intézményre rendkívül nagy szükség volt, hiszen az egyesült Budapest oly nagy szívóerővel rendelkezett, hogy évente 25-30 000 lélekkel nőtt a főváros lakosainak száma. Ám ez nem a népszaporulatból, hanem a bevándorlásból adódott, s a magánerőből történő építkezések száma úgy felszökött, hogy az már-már amerikai méreteket öltött.

Flivatalának négy éve alatt Reitter áttanulmányozta a művelt nyugat szinte minden valamirevaló fővárosának fejlődését, s azokból merítve alakította ki Budapest azon arculatát, amit a mai napig megfigyelhetünk. Fő támogatója, akitől a sugárutas boulevardos berendezkedés ötlete származott, gróf Andrássy Gyula miniszterelnök volt.

Reitter Ferenc az alakuló Magyar Mérnök- és Építész Egylet megszervezésének is egyik fő részese volt (1867). Az egylet megalakulása után értekezlet, tanácskozás nélküle le nem folyhatott, a kitűnő mérnök méltán került mindjárt a kezdetekkor az alelnöki székbe.

Reitter Ferenc munkássága - mint már említettük - kiterjedt a vízépítésre, a vasútépítésre

Reitter pesti csatornatervének vázlata