Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)
késmárki Lányi Sámuel
vonásának és az akkori tényleges vízszintnek a különbségét, valamint a terepen megjelölt pontnak a viszonylagos helyzetét. Hogy miért éppen december 13-án? Azért, mert a Huszár-féle „0" ponthoz képest ekkor 0,8385 méterrel volt alacsonyabb a Tisza vízállása, tehát meghaladta az 1820. évi kisvíz szintjét. A résztvevők megállapították a hibákat, azokat kijavították. Lányi Sámuel művészi színvonalú rajzon a helyreállított vízmércét a rondellával együtt meg is örökítette. Bendefy László a mérési eredményeket az 1960-as évek közepén kritikai jegyzetekkel közre is adta. A legújabb kori ellenőrző mérések bebizonyították, hogy az eredeti Huszár Mátyás-féle „0" pont 10-12 mm-es eltéréssel a mai szegedi vízmérce nulláját jelzi. Ha Lányi Sámuel számításait nyomon követjük, kiderül, hogy hármuk ellenőrző magasságmérései szerint a B skála „0" vonását illetően mindössze 3,3 mm-es pontatlanságot tapasztalhatunk - ami gyakorlatilag elhanyagolható. A régi szegedi vízmérce „0" vonása mai mérés szerint 75,373 m A. f., Vásárhelyi Pál 1831-35-ös jegyzőkönyvi adataiból visszaszámolva 75,29304; a különbség 8 cm, ami pedig a kéregmozgásokból adódó (szekurális) szintváltozás törvényének teljesen megfelel, figyelembe véve a két időpont közötti 125 évet. Lányi vezetésével a következő térképek készültek el a Tisza folyó térképezése során: 1: 7200 léptékű helyszínrajzi vázlat; 1027 db 1:14400 léptékű grafikus szelvény, 316 db 1: 28800 léptékű áttekintő térkép; 92 db 1: 57600 léptékű áttekintő térkép; 27 db 1: 72000 léptékű áttekintő térkép; 24 db A marosi és a dunai anyaggal együtt több mint 4000 térkép, valamint több száz hossz- és keresztszelvény. Ezeken túlmenőleg - Vásárhelyi Pál külön igényére - 1837-re elkészítették a Tisza beutazási térképét is (1:72000 méretarányban) 21 szelvényen, megrajzolták a Tisza átnézeti térképét (1:216000 léptékben), amelyet a Tiszavölgyi Társulat kőnyomatos formában is megjelentetett. Lányi munkatársai segítségével megrajzolta a Tisza-völgy árhatárait ábrázoló (1:115200-as), 12 szelvényes „Vízhelyzeti és vízmérési áttekintő térkép"-et, valamint ugyanerről a területről egy (1:144000-es) háromszögelési áttekintő térképet is. Tenczer Károly segítségével külön országos út- és vízhelyzeti térkép is készült 1: 432000-es arányú léptékkel. Elmondhatjuk, hogy a Tiszának és felső mellékfolyóinak szintezése és vízrajzi felvétele teljesen Lányi Sámuel elgondolása szerint történt. (E körbe a Körösök és mellékfolyóik térképezése nem tartozik bele, hiszen annak szintezése a Huszár Mátyás-féle felvétel során tökéletesen elkészült már). Az a tömérdek magassági érték, szintezési és vízsebességi adat, amelyet Lányi mérnökei a Tiszáról felvettek, olyan alapos, rendszeres és megbízható adathalmazt szolgáltatott a késői utókornak, írja értékelésében Vásárhelyi életrajzírója, Gonda Béla, amelyhez foghatót a Dunán kívül - akkoriban - a világ egyetlen folyamáról se tudtak felmutatni. Ezek a felvételi adatok még napjainkban is hatalmas tudományos és gyakorlati kincsnek számítanak. Mindennek a munkának végeredménye az akkori felettes - főigazgató-helyettes - Vásárhelyi Pál neve alatt lett ismeretes, noha Vásárhelyinek közvetlenül a tiszai felmérésekben semmi közelebbi szerepe nem volt. Lányi ez idő tájt új gyakorlati módszert vezetett be a szintezések ellenőrzésére, amit 1836-tól a Dunára is áttettek. Lényege volt, a szintezés megbízhatóságát a vízszinthez való
