Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)
A Bodokyak
Mindenesetre az biztos, hogy a Lukács ágából való református lelkipásztor Henter Márton, bodoki lelkészi tevékenységét feladva, elfogadja a Szatmár vármegyei Börvely község meghívását, ahol 1782-ben református lelkésznek választják. Ez esztendőben születik meg még Bodokon második gyermeke, Mihály, majd később még József. Az elsőszülött Márton és a kisebbik fiú József nótárius - jegyző - lett Szatmárban, a középső Mihály pedig a műszaki pályát választotta, mérnöknek tanult, oklevelét 1811-ben szerzi meg Pesten, mint geometra. A fiatal szakembert 1812-ben Békés vármegye „hites" földmérőjévé választották. Ez időben ő volt az egyetlen mérnök Békésben. Addig Vertics József, Csongrád és Csanád vármegyék közös mérnöke látta el a szükséges munkákat, de idővel azok annyira megszaporodtak, hogy az idős mérnök már nem bírta, így a vármegyének gondoskodnia kellett az utánpótlásról. Mérnökünk itt már nem Henter néven dolgozott, hanem születésének helyét, a Sepsi- széki Bodok község nevét kezdte használni. S miután Szatmár vármegye 1832. december 10-én tartott közgyűlésén elismerte nemességüket, a bodoki jelzőből végképp Bodoky lehetett. Bodoky Mihály fő feladata a községek és városok határvonalának kimérése és megjelölése volt, hiszen a vitás kérdések rengeteg jogi problémát szültek. Mindezek mellett a Körösök és a Berettyó vízrendezésével foglalkozott a legtöbbet. Mérnöki munkájába a kisebb műtárgyak építése is beletartozott. 1816-ban és 1830-ban hatalmas árvizek söpörtek végig a Körösök völgyén. A külvilágtól sokszor hónapokra, nemritkán fél évre elzárt helyi birtokosoknak, no meg a vármegyének saját költségükön kellett az ármentesítést, s a vízszabályozások legelemibb feladatait ellátni, hiszen az állam csak a hajózható folyók medreinek fenntartását, javítását vállalta magára - ha volt rá pénze! Szerencsére a Vízi és Építészeti Főigazgatóság alkalmazásában álló Huszár Mátyás körösi vízrajzi felvételei ekkor (az 1820-as évek második felében) már többnyire ismertek voltak, Bodoky Mihály így ezen adatok birtokában tervezhetett. Egyetértett Huszárral a vizek gyors levonulását akadályozó malmok lebontásában, helyi jelentőségű csatornákat ásatott, töltéseket emeltetett, medertisztításokat végeztetett, folyóátmetszéseket javasolt. Bodoky Mihály munkálkodása helyi jelentőségű volt, elsősorban a kisebb árvizek ellen nyújtottak védelmet, a sárréti mocsarakat elvágta a tápláló erektől, azokat a lehető legrövidebb úton a fő mederbe irányította. így a Sárrét egyes területei művelhetővé váltak, növelték a termőterületet. Miután megnősült, 1814. március 29-én megszületett Károly nevű gyermekük, ám a gyermekáldás felesége - Major Terézia - életébe került. Újra nősült, neje testvérét, Major Zsuzsannát vette el, kitől aztán 1833-ban Lajos nevű gyermekük született. Mindkét fiú a kor neves mérnökévé nőtte ki magát. Bodoky Mihály negyedszázados szolgálata után, 1837. április 12-én táblabírói címet kapott. Ez a tiszteletbeli cím tovább növelte az addig is nagyrabecsült ember tekintélyét. Sajnos nem sokáig élvezhette mindezt, hiszen 1838. január 13-án, 57 évesen elhalálozott. A matricula szerint „bélgyulladás nyavalyája" vitte el. A régi református temetőben hántolták el. Idősebb fia Károly otthonról hozta a tehetség atyai örökségét. Iskolába Gyulán kezdett járni, majd Kecskemét és Debrecen következett, s a méltán híres város kollégiumának eminens tanulója lett. Életpályáját édesapja példája határozta meg, s beiratkozott a pesti Institutum Geo- metricumba. Itt is kiváló volt, mérnöki diplomáját 1836-ban kapta kézhez. Kétéves szakmai gyakorlatát a Vízi és Építészeti Főigazgatóságon teljesítette - a felmenői által ugyancsak a Székelyföldről elszármazó - kézdi Vásárhelyi Pál keze alatt.
