Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)

Bertalan Lajos

BERTALAN LAJOS

(*Beremend, 1838. VI. 30. -1 Budapest, 1901. VII. 30.)

„A hegy alatt mocsár vidék terjeszt ragályt zsákmányolt földemen;

csapoljuk le poshadt vizét, az lesz csupán a végső győzelem." (]. W. Goethe: Faust II.) - Kálnoky L. fordítása Aki Budapesten a Műegyetem szomszédságában, a Bertalan Lajos utcában jár, felteheti a kérdést; ki volt ő, hogy utcát neveztek el róla? Kutathat ismeretei tárházában, s miután feladta, lexikonok sorát ütheti fel, s nem nagyon talál róla szócikket...

Az új Magyar Nagy Lexikon (1994-...) meg sem említi nevét..., az 1967-es Életrajzi Lexikon korrekt szócikket közöl..., a legtöbbet a Pallas Nagy Lexikon (1896) mond: - kellő támpont, hogy bemutassuk őt. Bertalan Lajosról talán Szegeden tudhatnak a legtöbbet, hiszen 1976-ig egy 26 méteres vasbeton obeliszk hirdette személyét és munkásságát a Temesvári körút Tisza-gátjába torkolló pontján. Az emlékművet a jelzett évben felrobbantották, mert „útjában állt" az épülő felsővárosi hídnak. Ez a híd 2001. május 20-tól BERTALAN híd lett - hirdetve azt, hogy amit a kegyelet iránti hajlam hiánya, s az emberi nemtörődömség elvesz, azt a jó szándék, s a múlt értékein őrködő emlékezet bármikor visszaadhatja, ha egy város is úgy akarja...

Tehát Szegeden megtörtént a csoda, Bertalan Lajos obeliszkje ugyan fel nem támadhatott, de egy eddig neve nincs híd most már büszkén viseli Bertalan Lajos vízépítő mérnök, minisztériumi osztálytanácsos nevét.

De nézzük, ki is volt ő...?

Édesapja gazdatiszt Beremenden, amikor megszületik. Iskoláit helyben, majd a középiskolát - nyugtalan gyerek volt - Mohácson, Eszéken, Pécsett, majd Pozsonyban végzi. A bécsi műegyetemen szerzi meg vízépítő mérnöki oklevelét (ismereteink szerint 1858-ban).

1858-ban a rumai uradalomban (a Fruska-Gora déli lábánál; Szerém vármegye) tölti le gyakornoki idejét, 1859-61 között Nagybecskerek környékén tagosító mérnök, Elemér és Kalácsa községek határát méri.

1861-ben Temes vármegye főmérnökévé választják, de ez idő tájt végzi el a dárdai uradalom vízszabályozó munkálatait is. (Valószínű, hogy édesapja közvetíti a munkát; Dárda is a baranyai háromszögben található, Beremendhez mindössze 20-25 km.)

1863-ban elvállalja a Temes-szabályozás egyik szakaszmérnöki feladatkörét, amit

1869-ig tölt be. Ezután 1877-ig mint magánmérnök tevékenykedik. 1877-ben elnyeri a