Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)

schleideni Szojka Gusztáv

Több újítást alkalmazott az árvédelemben; hullámverés ellen téglafalú burkolatot tervez, amit a Kőrös-Tisza-Maros Ármentesítő Társulat „akolszeg"-i szakaszán a közlekedés- ügyi minisztérium jóváhagyásával (1882) meg is építenek.

Amire aztán Szojka Gusztáv szabadalmi oltalmat is kért és kapott. Ezt később tovább alkalmazta a társulat a nagyvetrói gátszakaszon, amint arról a „Gazdasági Mérnök" 1879. évi 19. száma tudósította olvasóit.

1879-ben a ma felső-Lúdvárnak nevezett szakaszon perforált vascsöveket veretett le, hogy folyamatos szivárgási megfigyeléseket végezzen. Ezen új keletű rendszert Péch József is megemlíti „Gátvédelem" c. munkájában. Precizitása, korszerű kezdeményezései újabb és újabb megrendeléseket hoznak számára. Megbízzák a Tárná és a Zagyva folyók rendezési terveinek elkészítésével, amit megfelelő áteresztőképességű hidakkal és egyéb műtárgyakkal kiegészítve meg is tervez.

Lankadatlan munkavégzését többször jutalmazták 500-1000 Ft-os pénzösszegekkel; sőt 1872-ben közgyűlési határozattal olaszországi és németalföldi tanulmányútra küldik 6 hét időtartam erejéig, hogy tanulmányozza az ottani korszerű védelmi műveket, eszközöket és technológiákat.

Hazatérve az új eszmék alkalmazását oly sikerre vitte, hogy az 1876-os szegedi országos iparkiállításon munkáit érdeméremmel jutalmazták, sőt a belügyminiszter 4320/76 sz. alatt az egész kormány elismerését tolmácsolta számára.

Az 1881-es nagy árvíz után a társulattól 2000 Ft külön tiszteletdíjat nyert, míg Csanád vármegye alispánja hivatalosan köszönte meg áldozatkész helytállását, az elmúlt két évtizedre külön kitérve.

Ez évben kapta meg az uralkodótól a Ferenc József-rend lovagkeresztjét is, ami egy mérnökember számára abban az időben a legmagasabb elismerések egyikének számított.

Szojka munkássága reflektorfénybe kerülvén el nem kerülhette Ordódy Pál közmunka és közlekedésügyi miniszter figyelmét sem, s 1881-ben felkérték, hogy lépjen állami szolgálatba. Ezt követően kinevezték a szegedi székhelyű Folyammérnöki Hivatal élére, mint I. o. miniszteri főmérnököt.

E beosztásában készítette el a hivatal hatáskörébe tartozó pancsova-kubini ármentesítő társulat árvízi védműveinek és belvízrendezésének terveit, de készített terveket a dunai öblözetek, a körös-tisza-marosközi, a felső-torontáli, óbé- ba-nagybecskereki, törökbecsei belvizek rendezésére, sőt Pest-vármegye egyes területeinek belvízrendezési terveit is elkészítette.

Ezen munkák oly elismerést hoztak Szojka Gusztáv számára, hogy a miniszter soron kívül országos középítési felügyelővé, majd osztály- tanácsossá akarta előléptetni, de ő ezt neje, Bánhidy Terézia kóros betegsége miatt nem vállalhatta el, hiszen nejének a fővárosba való költözést nem javasolták a kezelőorvosok.

Ezért azon többletmunkákat, amelyek nem tartoztak Szojka Gusztáv hatáskörébe, utalványozott nagyobb személyi pótlékkal honorálták.

Öt esztendőt töltött állami szolgálatban, a Szegedi Folyammérnöki Hivatal állományában, ami bizony kis országrésznyi területet fedett le, s nem kis erőfeszítésébe került annak vezetése - különösen, hogy neje (aki Boros Frigyes Ilka nevű feleségének volt a húga)

A Ferenc József-rend lovagkeresztje