Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)

madunitzi Mihálik János

(Bodoky Lajos terveit fogadták el.) S amikor Tisza Lajos lett a miniszter, Mihálikot hirtelen nyugdíjaztatta.

Hiába kért maga ellen vizsgálatot, 1871. december 18-án 53 évesen nyugállományba helyezték.

Mihálik-féle tervről, térképről a szakirodalom nem tud, Fodor szerint is minden bizonnyal elkallódtak, kivéve azt az egy térképet, amit mi is bemutattunk.

Nyugdíjas napjait birtokán, a Fót határában lévő imreházi pusztán gazdálkodással töltötte, örömest szolgált tanáccsal a környék birtokosainak, ha vízszabályozási ügyekben megkeresték.

A pusztai gyerekek okítására saját házában iskolát rendezett be, ahol leányai tanították betűvetésre a nebulókat.

A vízszabályozási ügyek azonban továbbra is érdekelték, s ha eljutott hozzá egy-egy balfogás híre, azonnal írással reflektált a Budapesti Hírlap hasábjain, amik mindig nagy visszhangot keltettek.

Amikor Baross Gábor „vas-miniszter" 1886. XII. 29-én színre lépett, felkérte Mihálikot a vízügyek vezetésére. Ám az önérzetében sértett kiváló mérnök az ajánlatot már nem fogadta el.

Az említett művén túl 1857-ben jelentette meg másik jelentős művét a „Praktische Anleitung zum Baue der Strassen aus Klinkern" címen németül, majd ugyanezt magyarul is

1868-ban „Gyakorlati útmutatás a kongó-téglautak (Klinker) építésére" címmel.

1864-ben Korizmics Lászlóval és Hollán Ernővel közösen írják meg a „Véleményes jelentés Poroszkay Ignác torontál megyei tiszteletbeli főmérnök úrnak csatornázási tervvázlata felett" c. munkát, amit a Gazdasági Lapok 1864. évi 1. és 2. sz. jelentetett meg.

Még két német nyelvű munkát kell, hogy megemlítsünk, úm. „Die hydraulischen Kalke und Cemente, ihre Verwendung", valamint az „Entwurf zur Regulirung der Donau von Nossdorf bis Theben" címűt.

Egyik utolsó munkája a „Jelentés Budapest főváros csatornázása tárgyában" (1877), melyet abból az alkalomból írt a bírálóbizottság megbízásából 1875-ben, amikor a főváros törvény- hatósága a tanács útján véleményadásra több jeles férfiút (Bodoky Lajost, Lechner Lajost, Durand Clay-t, Mille-t) kért fel.

Nyugdíjazása után még 20 évet élt. Budapesten Hermina úti lakásában halt meg, s a kőbányai új temetőben hántolták el örök nyugalomra.

Mi, kései utódok úgy emlékezzünk rá, mint a vízépítési „műkő" beton legelső meghonosítójára...

Mihálik felettesének (Mikó Imre gr.) hivatali pecsétje