Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)

Mitskei Imre

MITSKEI IMRE

(* Mezőszen tgyörgy, 1820. Vili. 20. - t Cece, 1899.1. 14.)

Fodor Ferenc következetesen Michkey-nek írja nevét, ám ezután egyetlenegy munka sem hozza így, hanem a ma is használatos „cs" betűvel írják nevét. Az ügy tisztázására megkerestem a mezőszentgyörgyi polgármesteri hivatalt, ahonnan az eredeti anyakönyv alapján az alábbi adatokat közölték; Mitskei Sámuel és Dózsa Zsuzsanna Imre nevű gyermeke 1820. VIII. 20-án látta meg a napvilágot.

A református lelkész családban született Mitskei Imre 5-6 éves korában Enyingre került - édesapját oda választották lelkésznek -, s alsóbb iskoláit ott elvégezve Losoncon, majd Pápán lesz a református kollégium hallgatója.

Pápán jogot is hallgat, később Bécsbe megy, hogy német nyelvtudását csiszolgassa. Itt egy esztendeig házitanítós- kodik, s be-bejár a bécsi műszaki főiskolára, hogy vízépítési stúdiumokat hallgasson.

Hazatérve beiratkozik az Institutum Geometricumba, ahol is 1844-ben diplomát nyer. Friss oklevelével Sopron és Vas vármegyék uradalmait járja, ahol tagosítási feladatok elvégzésével szerez komoly gyakorlatot.

A megszerzett tapasztalat arra ösztönzi, hogy megírja első gyakorlati kézikönyvét 71 lapon, amit „Tagosztály, kézikönyvül különösen tagosító földbirtokosok és bírák számára" címen Pápán jelentet meg 1846-ban.

A munka azt a gyakorlatot rögzíti, amit abban a korban a műszaki és hatósági eljárás egyértelműen megkövetelt. Valószínű, hogy hiányt pótolhatott.

A forradalomban, valamint a szabadságharcban betöltött szerepét nem ismerjük, mindenesetre az ötvenes évek elején szűkebb családi körben találjuk Enyingen, ahol a környék uradalmaiban vállal birtokrendezési munkálatokat, sőt az ezzel kapcsolatos kisebb vízrendezési feladatoknak is eleget tesz.

Munkáiról rövid tudósításokat tesz közzé a Pesti Napló és a Gazdasági Lapok hasábjain. Egy kis füzetet is megjelentet a pesti reáliskola számára, amit a Pesti Napló szerkesztője, Török János finanszíroz 1855-ben.

Enyingi tartózkodása alatt szinte el sem kerülhette, hogy ne kerüljön érintkezésbe Halász Gáspárral, a Nádor-csatorna mérnökével, s így többféle ez időben folyt vízi munkálatoknak lesz szemlélője; majd alkalmazva bécsi és pesti elméleti tanulmányait, azokat kiválóan ülteti át a gyakorlatba. Olyannyira, hogy a földmérési gyakorlatot odahagyva a vízépítészet témakörében kezd teljesen elmerülni.

Amikor aztán 1859-ben Halász Gáspár elhunyt, a Nádor-csatorna Társulat igazgató mérnökévé választja.

Abban az időben országos érdeklődés mellett folyt a vita a Balaton és a Sió-csatorna szabályozásáról, s mivel a Sió alsó szakasza a Kapóssal együtt az ő társulatához tartozott, fel