Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)
mezőszentgyörgyi és nagyzsenyei Katona Antal
hogy a mű korának egyik legolvasottabb poémája volt, hiszen a lélek halhatatlanságát bizonygatta a filozófus Kant, s a költőóriás Schiller hatása alatt. Katona precíz munkát adott közre a Pesten 1845-ben megjelent műben, verstanilag gondos, rímelésre meglepően friss, mondhatni modern szerkezettel. Az írók, költők közötti sűrgölődés csak addig tartott, amíg 1848 kora tavaszán meg nem választják Obecsére, kerületi mérnöknek. Itt érik ezután a forradalmi események, s bizony itt a kerületi gyűlésen tört ki az a lázadás, ahol több magyar és szerb hivatalnokot is meglincseltek. Maga Katona is veszélybe került, életét bizony csak lélekjelenléte menthette meg. Ugyanis a feldühödött tömeg elől menekült, de megragadták, mire ő hirtelen elkiáltotta magát. „Emberek! Ha engem megöltök, kifogja közietek a földet kiosztani?" A szigorú tömeg „vette a lapot", s Katonát útjára engedték... A forradalom bukása után 1850-ben Okanizsán találjuk a tiszai VI. folyamosztályon. Itt ismerte meg a Duna gőzhajózási társaság azon elképzelését, hogy a Szeged-Arad közötti hajózást elősegítendő, meg kell szüntetni a Maros folyó kettős torkolatát. Az elképzelést a bécsi Generál-Baudirection is támogatta, sőt elrendelte a tervek mielőbbi elkészítését, abban a szellemben, ahogyan azt Paleocapa is javasolta. A tervezet Képessy József, a VI. folyamosztály főnöke és Katona Antal aláírásával került a szegedi városatyák elé, akik az elképzelést nem respektálták, így a torkolati szabályozást a szegedi akarat nélkül végre nem hajthatták. Az 1855-ös árvíz levonulása után Torontál vármegyébe a törökkanizsai társulathoz szegődik, ahol az enyhülést mutató 1859-es pátens után szervezni kezdi a megye felső részében található apró ármentesítő és vízszabályozó társulatokat, hogy egységes társulattá fejlődve minél hatékonyabban tudják megoldani a vízszabályozás és vízhasznosítás ideáját. így jött létre Katona Antal elképzelése szerint a 10-12 apró társulatból a Felső-Torontáli Armentesítő és Belvízszabályozó Társulat, ami abban az időben az ország egyik legnagyobb kiterjedésű társulata volt. Katona a társulat megalakulása után nem tétlenkedett, s egy óriási munkába fogott. Háromszögei te Felső-Torontál teljes területét, vízfolyásait beszintezte, elkészítette az árterek telekkönyvét, egyéni birtokíveket rögzített; s ezzel megvetette az érdekeltségek pontos helyzetének azon alapját, amiből bármikor tovább lehet lépni, mind műszaki, mint adózási tekintetben. Ez bizony az abszolutista kormányzás idején úttörő munka volt, s így juthatott Katona arra a végkövetkeztetésre, hogy vízszabályozás és vízhasznosítás édes testvérek, s gazdaságosan csak együtt oldhatók meg. Elképzeléseit összegzi, s megírja első nagyobb lélegzetű művét a „Torontál megye vízrajzi ismertetése s mérnöki javallat a vízhasznosítás érdekében " címmel. A vaskos füzet Kecskeméten ,^'v -:v° tap**-) 3L/ TORONTÁL íj,; é. oatoiucwáii Uwe&ctéuefv : pa Átnéz éti rajza. 0 íql<-,ói funqöít tt(iítw\ notAmiioA iiuítj nfíiv, ÖJhim Jrurjnjctítb a aa' ?> a \ l/?\ % mH Cs. M. L. Torontál vármegye csatornázási tervezetének címrészlete 1874-ből
