Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)
mezőszentgyörgyi és nagyzsenyei Katona Antal
jelent meg 1867-ben a kiegyezés évében. A munkát a tiszai VI. folyamosztály 2. építési egylet vezető mérnökeként írja alá törökkanizsai székhellyel. A mű 92 oldalon taglalja, sorra veszi Torontál vízfolyásait (Maros, Tisza, Béga, Beregszó, Temes, Berzava, Teré- zia-csatorna, Aranka, Galaczka, Vincze-ér [v. Cernyacz], valamint a Böge), ezekről részletes ismertetést adva jellemzi azokat, javaslatot tesz szabályozásukra, hasznosításukra. Párhuzamosan feleleveníti a nagy árvizeket („betörések"-et), mármint a Maros menti egresi betöréseket (1816,1830,1861), a Csanádi betörést, a kiszombori betörést - itt megállapítja a Tisza ez idáig visszaduzzasztó hatását, a szegedi betörést (1855), a törökkanizsai betörést, a csókái v. tiszaszentmik- lósi betörést, valamint a tiszahegyesi, karlovai és a beodrai betöréseket. A terület szabályozatlanságát összeveti Lombardia szabályozott voltával, s Torontál száraz időkben levő vízpótlására tesz javaslatot. A szükségesnek ítélt öntözési feladatok elvégzésére a tiszai folyammérnöki hatóságon belül egy „csatornázási osztály”-1 javasolt felállítani. Vagyis pontokba foglalva előrevetíti egy csatornázott, zsiliprendszerekkel szabályozott Torontál idilli képét. A munkát korábbi főnöke, Képessy József is méltatja, „A magyar Alföld Hydrographiája" c. munkájában, sőt Kvassay Jenő is megemlíti Katona elképzeléseit a „Vizeinkről" c. könyvében. Az 1869-1872-es vízbő esztendők arra késztetik Katonát, hogy tapasztalatait papírra vesse. így születik meg másik nagyobb lélegzetű munkája, az „Altiszavidékünk vízmentesítésére vonatkozó alapeszmék, párhuzamban az 1848. X. t.-cikkel". E művét már Újszegeden írta, s Szegeden adták ki 1872-ben. A 47 oldalas műszaki értekezés olasz és holland példákat említ, s megállapítja a szivattyúzás magas költségeit, amit a szegény érdekeltségi tagok miatt nálunk nem tart célszerűnek, inkább a szabad, természetes elvezetést hangsúlyozza. Javaslatot tesz a gépi kotrók alkalmazására, s a szivattyúk igénybevételére is, ahol az el nem kerülhető. E tervezet alapeszméje az volt, hogy az egyszerű levezetés végett az egész területet egyes magassági körökre osztotta fel, amelyekből a vizet külön-külön kellett volna elvezetni; a területeket kis gyűjtőcsatornákkal és töltésekkel különítették volna el, amelyek a vizeket felfogták volna, s az így összegyűjtött vizeket az árvíz különböző állásai szerint bocsátót- s Ko ták volna be zsilipeken át, a lecsapoló csatornába. Ily módon az egyszerű levezetést átemelő szivattyúk nélkül lehetett volna elérni. A rendkívül precíz térkép egy írott-hossz-szelvényes változata 1874. évi dátummal a szegedi Somogyi-könyvtár térképtárában megtalálható. Katona Antal elképzelését a későbbi felső-torontáli főmérnök, Maiina Gyula is dicséri egyik munkájában (mégpedig a „Torontál megye belvízrendezéséről készített tervezet ismertetése" c. művében, sőt Kvassay is elismerőleg ír Katona ideájáról „Mező- gazdasági vízműtanában".
