Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)
Magyar István
MAGYAR ISTVÁN (*Zala vármegye, 1745. -1 Győr, 1801. II. 4.) Amikor Magyar István a nagyszombati egyetemen megkapja oklevelét, a 31. életévét tapossa. A Dugonics András által aláírt okmány arról tanúskodik, hogy Magyar István az elméleti és gyakorlati matematika, valamint a geometria tudós művelője. Büszke is volt rá a minden bizonnyal jobbágyi sorból egyre feljebb kerülő ifjú ember, hiszen abban az időben bizony csak igen kevesen mondhatták el magukról azt, hogy egyetemi szintű végzettséggel bírnak. Földmérés tekintetében meg aztán tényleg párját ritkította az ily jellegű oklevél. Ugyanis az volt a helyzet, hogy a XVIII. század geometráinak nagy többsége nem rendelkezett egyetemi végzettséggel, hanem csak a gyakorlatban eltöltött évek avatták mesterré. Mivel Mária Terézia 1763-ban elrendelte Magyarország katonai feltérképezését, 1765-ben pedig az úrbéri rendezés végrehajtását, megnőtt az igény a geometrákra. így fedezhette fel valamelyik gyakorló földmérő az éles A lázsef-féle kataszteri eszű ifjút, s taníthatta be a tudomány egyes elemeinek el- felmérés (1/86) hold-négyszögöl végzésére, hogy az ő munkája legyen ezáltal kevesebb. Nem átszámítási könyvecske címlapja tudjuk, ki vezette be a felmérés és térképrajzolás rejtelmeibe, egy biztos, hogy első térképe, amit már ő rajzolt, 1769-ben datálódik, s Szolgaegyháza határát ábrázolja Fejér vármegyében (ma: Szabadegyháza). Sorra készülnek újabb és újabb térképlapjai, 1770-ben és 1774-ben Sárkeresztúr környékét rajzolja meg hat térképen, de az 1770-es évek elején tudott, hogy Alapon és Nádasladányban is tevékenykedett, mint földmérő. Mivel ebben az időben Liptay Károly Fejér megyében dolgozott, sőt 1774-ben a vármegye első hites földmérőjének választották, elképzelhető, hogy ő volt az a személy, aki Magyar István előmenetelét segítette, s bekerülhetett a nagyszombati egyetemre. Nagyszombatban Dugonics Andráson kívül Mitterpacher József (felsőbbb matemetika), Rausch Ferenc (geometria practica) voltak a professzorai, s amikor 1776. március 27-én kézhez kapja diplomáját, a Nagyszombattól mintegy 30 km-re levő Deáki külső és belső részeinek felmérését végzi el, amit később meg is rajzol - az ottani bencések felkérésére. Pályafutásának kutatója, Turányi Kornél szerint fiatalkori munkái közül ez a legsikerültebb, méltó befejezése az egyetemi éveknek. Bár hivatása más és más vidékekre szólítja, 1774-ben Győr városát szemeli ki „állandó" támaszpontjául, s ezután mindig ide tér meg. Térképező tevékenységét egyetemi évei alatt sem szakítja meg; 1774-ben Győrszentiván és Vének, 1775-ben Csanak település környékét méri fel és rajzolja térképre. Diplomájának megszerzése után egészen 1781-ig azt lehet mondani, hogy szinte kizárólag A’ TERMŐ FÖLDEKNEK FEL - MÉRÉSEKKEL KI-KERÜLT quadrat, avagy négy-fcegü ÖLÜK SZÁMÁNAK 16 O O. QUADRAT ÖLÖKBŐL ÁLLÓ JtgrnmukT* való Fel-oicáfa, avagy FEL-VETÉSE. A Fthübb ftravtsohr.kra. kolosvAratt, Syort A' Rcf KÓ1L Bet. 17Sí- F-fcc.
