Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)
Gonda Béla
1878 nyarán, éppen műegyetemi kinevezésének napjaiban, egy drámai esemény kötelezte őt el végleg és visszavonhatatlanul a vízügyek - a vizek kártételei elleni védekezés és a vizek hasznosításának ügye - mellett. 1878. augusztus 31-én éjjel a Szinva rendkívüli áradása az éjszaka leple alatt nyomtalanul elsöpörte Gonda Béla szüleinek miskolci házát - és megölte édesanyját, valamint itt tartózkodó hozzátartozóit. A szeszélyes vízjárású, torrens jellegű Szinva-patak felhőszakadásból eredő hatalmas árvizét ugyanis a Garadna-, Pece-, és Szinva-patakokra települt malmok vízkivételének gátjai és az összedőlt parti vályogépületek duzzasztó hatása rendkívüli mértékben megemelte; az egykori minorita templom ma is álló árvíztáblája szerint az árvízmagasság itt és akkor 230 cm-rel haladta meg a mai (felemelt) járdaszintet... Ebben kereshető tehát annak a mély és személyes részvétnek, együttérzésnek a gyökere, amellyel Gonda Béla a következő évi szegedi nagy árvízkatasztrófa áldozatainak és károsultjainak sorsát, majd a Tisza-szabályozás mielőbbi és eredményes befejezésének ügyét kísérte... 1879-ben megszervezte a Tiszavölgyi Társulat hazai szakértői értekezletét, szerkesztette és kiadta a társulat dokumentumait. Gonda Béla lapját 1880-ban Műszaki Hetilap címmel szakirodalmi információs lappá szervezi, s különösen a kiállítások ügyét támogatja hasábjain. Mint ilyen, az első dokumentációs kiadvány hazánkban. Ez évben alapítja meg az „Első magyar nemzetközi szabadalmi iroda '-t is. 1882-től a Közlekedési Minisztérium kinevezett állományába került, ahol ezután 30 esztendőn keresztül szolgált (csak a minisztériumot „keresztelhették"...) Előbb, mint a műszaki tanács főmérnöke, majd 1887-től Baross Gábor kinevezésével, mint műszaki tanácsos és középítési felügyelő látta el feladatát. Tulajdonképpen Hieronymi Károly államtitkár javaslatára került e pozícióba, s természetesen egyik legközvetlenebb munkatársa lett. 1885-ben az országos általános kiállítás szervezőbizottságának tagja és a kiállítás szervezését segítő Kiállítási Értesítő (a Gazdasági Mérnök társlapja) szerkesztője. A következő években ugyanilyen társlapként szerkeszti a Vízügyi Közlönyt is (1886-87). 1890-ben a kereskedelmi miniszter javaslatára a Ferenc- csatorna társulat igazgatósági tagjává nevezik ki, de egyben már 1889-től hajózási, Vaskapu-szabályozási és a kikötőügyek előadója is. Az 1892-ben Párizsban tartott V. nemzetközi folyamhajózási kongresszuson - melynek egyik alelnökévé választották - az al-dunai Vaskapu szabályozásáról írt munkájával komoly elismerést aratott. Szakmai tekintélye révén 1893-ban a kereskedelmi minisztériumban a hajózási, Vaskapu-szabályozási és kikötőépítési osztály főnöke lett, s így került állandó munkakapcsolatba a fiumei kikötő építőjével, Hajnal Antallal, s a Vaskapu-szabályozás tervezőjével, D.M. TISZAVÖLGYI TÁRSULAT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA SZAKÉRTŐI ÉRTEKEZLRT SBíDMÉmru. OONDA B tLA BUDAPEST, 1879. wiMXKHx r. r. tx ha kOkyvnyiuiiüja. S. Kö.
