Víztükör, 2001 (12. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 5. szám
volt, aki azokról a vízügy-politikai különbségekről szólt, amelyek a fej-lett és a gazdasági átalakulásban lévő országok között állnak fenn. A Stockholm Water Prize 2001. évi kitüntetettje Takashi Asano (University of California at Davis), aki a víz újrahasznosításban elért eredményeiért kapta a 150.000 USD dolláros díjat, melyet „víz Nobel-díjnak” is említenek. Az ifjúsági díjat (korhatár 20 év) svéd fiatalok csapata nyerte fémionok eltávolításáról írt tanulmányukkal, míg az ipari díjat a General Motors mexikói telepe érdemelte ki. A gyár a termelés jelentős növelése mellett töredékére szorította a felhasznált víz mennyiségét (újrahasznosítás ill. korszerűbb technológia alkalmazása révén). A svéd Balti-tenger díjat Leonyid Korovin kapta, a szentpétervári eredetű szennyezések csökkentések érdekében kifejtett tevékenységéért. A szimpózium programjában szereplő kilenc munkaülés témái az alábbiak voltak: 1. ipari és egyéb vízhasználatok közötti viszony 2. a fenntartható vízgazdálkodás ösztönzői 3. vízgyűjtő-alapú gazdálkodás intézményi kérdései 4. víz és energia 5. gátak, környezet és vidékfejlesztés 6. az árvizek és a területhasználat változásának összefüggései 7. víz, élelmiszertermelés és környezetbiztonság egyensúlya 8. ökoszanitáció városi területeken 9. a víz a vezetés és a közvélemény szemében. A 7-es szekció aktualitását az a „dialógus” adta, mely nyolc nemzetközi szervezet kezdeményezésére indult 2000 decemberében. Célja, hogy az emberiség megoldást találjon az élelmiszertermelés és az ökológiai vízigények közötti növekvő feszültségre. A világ vízfelhasználásának 70%-a mezőgazdaság-élelmiszertermelés céljait szolgája, mely a növekvő népesség, valamint az éhínség elleni küzdelem okán, volumenét tekintve, 1/3-al nőne a következő 25 évben, a jelenlegi vízgazdálkodási gyakorlat folytatása esetén. Ennek súlyos kihatásai lehetnek a biodiverzitásra (a XX. század során a vizes élőhelyek 50%-a eltűnt), ezért a megfelelő egyensúly megtalálása alapvető fontosságú feladat a következő években. A 2006-ig tartó „dialógus”-ban a KKE-i országok is részt vesznek, természetesen a fejlődő országok prioritásaihoz képest eltérő hangsúllyal. Az EU csatlakozás előtt álló országok a Közösség agrárpolitikájából ill. az új vízügyi keretirányelvből kell, hogy kiinduljanak, a megfelelés számos követelményének eleget téve. Ezeknek a vízgazdálkodásra vonatkozó kihatását tervezi számba venni az a fent említett program, melynek javaslatát abban a szekcióban bemutatták és, melynek (továbbfejlesztett) változata a www.gwpcee.org honlapon elérhető. Az 5-ös szekció aktualitását az a körülmény adta, hogy világszerte nagy érdeklődést váltott ki a World Commission on Dams (Gátak Világbizottsága) közelmúltban kiadott jelentése. Számos kormány, pénzügyi szervezet, civil és szakmai szervezet tanulmányozza a jelentés ajánlásait, értekezleteket, „dialógusokat” szerveznek az érintettek bevonásával. A jelentés nagy előnye lehet, hogy segít elmozdulni a holtpontról egy olyan vitában, mely megosztotta a közvéleményt. (A jelentés rövid változata rövidesen megjelenik magyarul.) A jelentés kritizálói kiemelik, hogy túl általános megállapításokat tartalmaz a gátak átfogó minősítési módszereinek meghatározása helyett. A Bizottság jobbára csupán a gátak következményeinek emberi vonatkozásaival foglalkozott, csak futólag érintve a „gátvita” tudományos szempontjait. A világszerte található 45.000 nagy gát (definíciószerűen minimum 15 m-es magasság vagy 5 m-es magasság és 3 millió m3 tározótérfogat) súlyos viták tárgya volt a múltban és lesz a jövőben is. A gátak ellenzői is elismerik, hogy komoly jelentőségük van a szegénység és éhínség elleni küzdelemben, megfelelő körülmények között, építésüknél öt alapérték figyelembe vételével, melyek: igazságosság, hatékonyság, participatív döntéshozatal, fenntarthatóság és elszámolási kötelezettség. A stockhomi víz-hét másik fő eseménye volt a Global Water Partnership tagjainak éves közgyűlése. A plenáris ülés napirendjén a 2001-2003 közötti időszak munkaprogramja, az első félévi beszámoló és a GWP Steering Committee (Kormányzótanács) új tagjainak megválasztása szerepelt, míg a kétszer négy párhuzamos szekcióülés foglalkozott a következő témákkal: • az országos víz-partnerségekkel • a hatékony vízügyi irányítással • a víz-éielmiszertermelés-környezet dialógussal • a felszín alatti vizekkel • a GWP titkárság új jogi státuszával • a víz és szegénység közötti összefüggésekkel • az ökoszisztémák és az integrált vízgazdálkodás (IVG) összefüggéseivel • az IVG eszköztárral A víz-élelmiszertermelés-környezet dialógus a szimpózium 7-es szekciójának munkájához csatlakozva tervezte a 2003-as kiotói harmadik illetve a 2006-os montreali negyedik Víz Világfórumon kiemelt jelentőséget kapó témát. Az alábbiakban a GWP titkárság új jogi helyzetével kapcsolatos elképzeléseket adom közre. A GWP szervezeti felépítésére jellemző a decentralizáltság, az egyes régiók és maga a központ is egy-egy házigazda intézmény keretén belül működnek. A titkárság a Swedish International Development Agency (SIDA) keretén belül, míg a közép- és keleteurópai térség tíz államát (Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Szlovénia, Románia és Bulgária) képviselő regionális központ a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Részvénytársaságnál (VITUKI) működik. Ennek megfelelően nincs önálló jogi státusza az egységeknek, még a központi titkárságnak sem, vagyis pillanatnyilag nem egy nemzetközi szervezetről, hanem egy hálózatról van szó. A laza szervezeti felépítés ellenére (vagy talán éppen ezért) a GWP komoly sikereket tudhat magáénak. A 2000-ben megrendezett Második Víz Világfórumon bemutatta globális és térségi akcióprogramjait, amelyek megvalósítása segíthet a XXL század nagy kihívásának, a vízválságnak a megoldásában. A program megvalósítása, térségenként eltérő ütemben, de bíztatóan halad, a közép- és kelet-európai térség igen jó helyen szerepel ebben az összehasonlításban és Magyarország megítélését, vízgazdálkodási hagyományai elismerését is segíti a térségi központ biztosítása. A jelenlegi jogi helyzetet azonban hosszabb távon nem célszerű konzerválni, ezért a stockholmi titkárság státuszáról a GWP tavaly megválasztott elnöke tárgyalásokat kezdeményezett a svéd illetékes szervekkel, elsősorban a Külügyminisztériummal. Ezek eredményeként a jogi szakértők egybehangzó tanácsa szerint a titkárság nemzetközi szervezetté történő átalakítása lenne célszerű. A svéd kormány továbbra is fenntartja anyagi és természetbeni támogatását és biztosítja a titkárság működési feltételeit. Az átalakulás feltétele, hogy több kormány és/vagy kormányközi szervezet erkölcsi támogatásáról biztosítsa az új nemzetközi szervezetet ún. „sponsoring partner”-ként, mely nem jelent anyagi elkötelezettséget. Véleményem szerint Magyarország, mely számos tekintetben a térség vezető országa, tovább erősíthetné pozícióját, és nemzetközi elismerést szerezhetne, amennyiben időben csatlakozna a támogatók köréhez. Dr. Gayer József 17
