Víztükör, 2001 (12. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 3. szám
SZAKIRODALMI HOZZÁFÉRÉS AZ AQUADOC INTER SEGÍTSÉGÉVEL Az AQUADOC-rendszert a francia Office International de l'Eau (Nemzetközi Vízügyi Hivatal, a továbbiakban OIE) nevű szervezet fejlesztette ki. A rendszer lényege, hogy a vízzel kapcsolatos mindennemű információ, illetve dokumentáció az Internetre juttatható és egy bibliográfia-jellegű adatbázisban való böngészés formájában válik elérhetővé. A kezdetben csak Franciaországban használt rendszer fokozatosan bővült ki európai, majd dél-amerikai partnerekkel és a nemzeti "fókuszpontok" bekapcsolódásával alakult ki az AQUADOC INTER hálózata. Ez a változás azt eredményezte, hogy a rendszernek címzett keresési műveletre immár valamennyi fókuszpontról érkezhetett válasz. 1996 során indította meg az OIE azt a kezdeményezést, hogy a rendszerbe a közép-kelet európai államokat (nevezetesen Csehországot, Magyarországot, Lengyelországot és Romániát) is bekapcsolják. Magyarországon - az évek óta érlelődő francia-magyar vízügyi együttműködés jegyében - a vízzel kapcsolatos dokumentumok tárgykörében a VITUKI Rt. és az OIE között alakult ki konkrét együttműködés és - az OVF egyetértésével - a VITUKI vált az AQUADOC INTER magyarországi fókuszpontjává. Az AQUADOC-rendszert az OIE egyik részlege, a Service National d’Information et de Documentation sur l’Eau tevékenységén keresztül mutatjuk be. E szervezet fő feladata a vízzel kapcsolatos mindennemű információ, illetve dokumentáció gyűjtése, tárolása és közreadása. A dokumentum-gyűjtemény szakmailag legérdekesebb része a könyvek és szakcikkek gyűjteménye, amit bibliográf-adatbázisnak neveznek. A bibliográfadatbázis 1995-ben 115.000 egységet tartalmazott, ami évente mintegy 5000 darabbal gyarapodik. Miből áll az OIE (és általában az AQUADOC) bibliográf-adatbázisának a karbantartása? A víz tárgykörében megjelent könyveket, kiadványokat (számuk Franciaországban 1500-ra tehető évente), valamint folyóiratokat (a cég 350, időszakosan megjelenő szakfolyóirat előfizetője) válogató és elemző folyamatnak vetik alá, melynek eredményeként megszületnek az egyes dokumentumok leírását tartalmazó referenciaívek. A vonatkozó dokumentumok válogatását könyvtári képzettségű, az elemzést pedig műszaki szakemberek végzik. Az elemzési folyamatban a különböző vízügyi szakterületek specialistái készítik el a dokumentumok un. indexelését (elkészítik a cikkek tartalmi kivonatát, kulcsszavakat rendelnek hozzá stb.). A referenciaívek számítógépi adatbázisba kerülnek, amelyhez egy másik adatbázis kapcsolódik, ahol a könyvek összefoglalójának, illetve a cikkeknek a számítógépes szkennelt dokumentum-fájljait tárolják. A két adatbázis között a kapcsolatot a referenciák egyedi kódjai biztosítják. Miről tájékozódhatunk a referenciaívek segítségével? Egy-egy referencia 15 pontban ad fontos információt: 1. a dokumentum azonosítója (ezt kell megadni, ha a forrásanyagról másolatot kérünk) 2. a dokumentum leírása kulcsszavakkal 3. szakterületek, témakörök, amelyeket a dokumentum érint 4. a dokumentum címe (mindig az eredeti nyelven) 5. rövid, pár soros összefoglalás 6. szerző(k) felsorolása 7. a dokumentum forrása, eredete (a kiadvány címe, a megjelenés éve, a kiadvány sorozat-száma, éven belüli sorszáma) 8. a dokumentum nyelve 9. a dokumentum megjelenésének dátuma 10. a dokumentum típusa (pl.: könyv, cikk) 11. oldalszám (a könyv oldalainak teljes száma, vagy kiadványban a cikk oldalszáma: első oldal - utolsó oldal) 12. a kiadvány jellege (pl.: népszerűsítő, vagy szakértői szintű) 13. minősítés (pl.: jó, ajánlott stb.) 14. szkennelt-e (igen, vagy nem) 15. a szkennelt oldalak száma A referenciaívek szerkezete lényegében megegyezik az UNESCO által kifejlesztett - és például a VITUKI Rt. könyvtárában is használt - "ISIS" számítógépes rendszerével. A magyar AQUADOC-szerver "induló" adatbázisát ez utóbbi körülményre alapoztuk, azaz a referenciák egyelőre ebből a könyvtárból származnak, de tervezzük a társintézmények (mint például a KGI- könyvtár) anyagainak Internetre juttatását, illetve a vízügyi információkhoz kapcsolódó oktatási intézmények (egyetemek, főiskolák) internetes oldalaihoz kapcsolatok (linkek) kialakítását is. Szabó Gyula A magyar AQUADOC-szerver ünnepélyes üzembe állítását - a budapesti Francia Nagykövetség és a VITUKI Rt. közös rendezésében - a közeljövőben tervezik, amelyről hírt adunk a Víztükör olvasói részére. ORSZÁGOS VIZITÁRSULATI KÖRNYEZETVÉDELMI NAP 2001. május 31-én harmadik alkalommal rendezte meg a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége környezetvédelmi munkabizottsága és titkársága a vízgazdálkodási társulatok országos környezetvédelmi napját. A helyszín ezúttal Tapolca és a Káli medence, a helyi rendező a Balatonfelvidéki Vízi Társulat volt. A rendezvény témája a vizes élőhelyek kialakítása, a vízgazdálkodásba való beillesztése. (1999-ben Mezőtúron a bányatavak rekonstrukciójával, 2000-ben Vácott és Nőtincsen a tározóépítéssel foglalkoztak a társulatok). A tudományos ülésszakon Tapolcán, több mint 100 részvevő előtt Sződi Imre VTOSZ elnök megnyitóját követően dr. Aradi Csaba főosztályvezető (KöM) a vizes élőhelyek és a természetvédelem kapcsolatáról tartott előadást. Kovács Lajos főtanácsos (KöViM) a vizes élőhelyek vízgazdálkodási jelentőségéről, az alkalmazható vizsgálati, tervezési módszerekről adott elő. Kolossváry Gábor főosztályvezető (FVM) a vizes élőhelyek és a mezőgazdaság kapcsolatát elemezte. Kovács Béla igazgató és kollegái a Balatonfelvidéki Nemzeti Parkot és vizes élőhelyeit, Hutter Sándor igazgató (Balatonfelvidéki Vízi Társulat) a társulat vizes élőhely teremtő munkáját mutatta be. A helyszíni bemutatón a Káli medencével és a salföldi tájfarmmal ismerkedett a mintegy 150 főre duzzadt látogató sereg. ORSZÁGOS VIZITÁRSULATI FENNTARTÓGÉP BEMUTATÓ Harmadik alkalommal rendezte meg a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetségének titkársága 2001. június 7-én a vizitársulati fenntartó gépek bemutatóját. A helyszín ezúttal Mór, a helyi rendező a Vértesaljai Vízi Társulat volt. (1999-ben Somogybabodon, 2000-ben Derekegyházán volt társulati gépbemutató.) A bemutatott fenntartó gépek három csoportba oszthatók: • vízszintes felületek, járóutak, padkák ill. lapos rézsűs felületek (töltések, mederrézsűk) kaszálását végző berendezések, • rézsűkaszák, cserjéző adapterek, amelyek traktor alapgépről gémmel a mederbe engedhetők, ■ nagy gémkinyúlású kotrók, amelyeken széles (iszapoló) kanalak ill. kosaras kaszák helyezhetők el. A rendezvényen tizenhárom gépforgalmazó illetve vízgazdálkodási társulat mutatta be fenntartó gépeit a mintegy 150 résztvevőnek, vizitársulati vezetőknek, vízügyi igazgatósági és földművelésügyi hivatali és közútkezelő szakembereknek. A bemutatón részt vett gépek 90 %-át mozgásban, munka közben tekinthették meg az érdeklődő szakemberek. 12
