Víztükör, 2001 (12. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 2. szám
lehullott hó-mennyiség a telítődött talaj és magas talajvízszint mellett miként olvad el. A hóolvadást folyamatos csapadék tevékenység követte, sőt a nyári hónapokban sok helyen 100 mm-t meghaladó, néhol özönvíz-szerű esők hullottak és a Tárná rendszerben nagyon magas, hosszantartó árhullámok, súlyos belvizek alakultak ki. A júliusi árhullám során sok helyen az eddigi maximális vízszinteket meghaladó tetőzések alakultak ki. A rendkívüli helyzet következtében, a megfeszített védekezés ellenére a településeken és a mezőgazdaságban jelentős károk keletkeztek. Szerencsére emberi tragédia sehol sem történt. A kormány a Tiszavölgyi árvízzel összefüggésben — de a Tárná térségi vízkárok megelőzése érdekében is - fontos döntéseket hozott. A nagyobb volumenű munkák az 1999-es árvíz után kezdődtek. A leginkább veszélyeztetett zaránki szakasz részben helyreállítási, részben beruházási forrásokból valósult meg. „Örömmel mondhatom, hogy a sürgős fejlesztések közé sorolt beavatkozások tovább folytatódnak"— fejezte be üdvözlő szavait az igazgató. Az elkészült töltéserősítés után nagyobb biztonságban érezhetik magukat a térség lakói Beruházási munkák, tervezett fejlesztések A Tárná völgyében elvégzett beruházási munkákról és a tervezett fejlesztésekről Felbermann Tamás műszaki igazgatóhelyettes adott tájékoztatást. Mint elmondotta, az 1999. június-júliusi rendkívüli árvíz a védekező embereket és az akkori árvédelmi töltést egyaránt rendkívüli próbára tette. A katasztrófát csak a szükségtározókba történt vízelvezetéssel, a töltések megnyitásával lehetett elkerülni. A védekezők és a töltés kiállták a próbát, s ez azt is igazolta, hogy nem elég csak a védekezők szaktudásában, összefogó erejében bízni, de a védelmet jelentő műveknek is olyan állapotban kell lenni, hogy a védekezéshez szükséges erőfeszítés ne legyen rendkívüli. Ennek a felismerésnek eredménye a most elkészült munka, amelynek alapjait elődeink már az 1870-es években elkezdték, majd az Alsó-Tarnavölgyi Vízi társulat 1898-as megalapításával tovább folytattak. A jelenlegi védelmi rendszer az 1920- as, 1940-es, 1950-es, 1960-as években alakult ki, míg továbbfejlesztésükre az árvízi terheléseknek megfelelően került sor. A 60-as években épült töltések 3,0 m koronaszélességgel, 1:1,5; 1:2 rézsűhajlással, s a 2 %-os valószínűségű árvízszinthez viszonyítva fél méteres magassági biztonsággal épültek. 1976-ban sor került az új mértékadó árvízszint meghatározására. Ennek megfelelően az új és szükségesnek tartott kiépítési szint a MÁSZ (1%) + 1,0 m, koronaszélesség 4,0 m, rézsűhajlás mindkét oldalon 1:3. Az első kísérletek Az 1980-as évek elejétől kezdődő hosszabb száraz periódus felszínre hozta a védvonal egyik legjellemzőbb hibáját: a töltés jelentős hosszban tömbösen repedezett, ezek a repedések a mértékadó árvízszint alá értek, s ez különösen a Zaránk alatti balparti védművön volt tapasztalható. 1995-ben elkészült a közel 6 km-es szakasz talajmechanikai feltárása, amely mélységében is igazolta a felszínen is tapasztalt jelenségeket, amelyet követően sürgős beavatkozást tartottunk szükségesnek. Ennek érdekében elkészíttettük a legveszélyesebb töltésszakasz fejlesztési tervét, amelynek alapján 1996-tól megkezdtük a kiviteli munkákat. Tekintettel arra, hogy a közelben megfelelő minőségű anyagot tartalmazó anyagnyerő hely nem állt rendelkezésre, így más technológiájú megoldásokkal kísérleteztünk. Az egyik ilyen megoldással a töltéstestbe épített kavicsszivárgóval vezettük ki a vizet a mentett oldali szivárgóba. A másik megoldással a töltéstest víz felőli oldalán vékony résfal készült fricoplaszt anyag-kitöltéssel. A harmadik változatban a töltés vízoldali rézsűjének 1:1 hajlású leszedése után a rézsűre bentofix szigetelő paplant fektettünk, amit földvisszatöltéssel takartunk. A végleges megoldás Az 1999-es nyári árvíz tapasztalatai azt mutatták, hogy ezek a kísérleti megoldások nem jelentettek megfelelő védelmi biztonságot. A bentofix paplanra készített földtöltés lecsúszott, míg a mentett oldali rézsűk több helyen megsuvadtak. Ezért az árvíz levonulása után, a vizsgálatok befejezését követően tervet készíttettünk a legkritikusabb 2.800 m hosszúságú bal parti töltés helyreállítására. A kiépítés tervezett szintje a mértékadó árvízszint + 1,0 m, koronaszélesség 3,50 m, rézsűhajlások 1:2,5. A megvalósítás során külön-külön technológia szerint történt a kivitelezés a korábbi kísérleti szakaszok sajátosságaihoz igazodva. A munkák kivitelezésére közbeszerzési eljárást követően 1999-2000-ben került sor a GÁTÉPÍTŐ Kft, illetve a SAVIÉP Kft kivitelezésében és így 2,8 km hosszon az előírt méretű és biztonságú védvonal mögött élhet nyugodtan a lakosság. 15
