Víztükör, 2000 (11. évfolyam, 1-6. szám)

2000 / 6. szám

Április 24. A Kinizsi vár kapitánya.

A katonák reggelre kitűzték a zászlómat a buzgárra. "Horváth Emil a Kinizsi-vár kapitánya" felirattal. Meghatott kedvességük, ők is magukénak érzik ezt a művet.

A családdal történt beszélgetés is más, mint az elmúlt napokban. Feleségem hangja fátyolos. Ma van a locsolkodás napja, így hát én is meglocsolom a Tisza vizével; - mondom a mobiltelefonba. A Magyar Rádió és az MTV1 riportot készített néhányunkkal és a katonákkal. Nekik is rangos látogatójuk érkezett. A tábornok és kísérete helikopterrel jött. A tiszasasi gátőrház közelében szálltak le. Első kísérletre elnézték a sebtében kitűzött leszállóhelyet, s a puha, ingoványos területre akarták letenni a nehéz helikoptert, ami majdnem bennragadt a

sárban. Azután a fóliasátrak között megtalálták a rögtönzött leszállópályát.

A katonáktól, tisztektől elköszöntem, úgyszintén ők is tőlem. Érezzük, nem sokáig dolgozunk már együtt, megy, kinek merre kell.

Április 25. Megcsináltuk!

A tapolcai katonákat két napra pihentették. Helyettük Kecskemétről, Budapestről küldtek friss erőt. A víz igen lassan apad. Nagyon feszültek vagyunk a buzgár miatt. Ahogy túl vagyunk az első napokon, a közvetlen veszélyen, valami eufórikus érzés kerít mindenkit hatalmába, hát megcsináltuk! De azért ezek a napok idegőrlőek is, a buzgár lassan bugyog, várakozik, mint valami lény, aki figyel és lesi a kedvező pillanatot. A kirendelt szakaszt napközben átvezénylik bordát rakni.

Az RTL Klubtól készítettek interjút velem. Két helikopter is körözött a buzgár felett, az egyik rendőrségi, a másik katonai. A katonaiban talán ismerősök ültek, tisztelegtem nekik, ők visszaintegettek. Ügy érzem, most mentek el.

Délután egy győri vízügyes kollégám látogatott meg a Vízügyi Múzeum munkatársával, akik végigkövették az árvizet a Tiszán, Tokajtól Szegedig. Riportokat és rengeteg fénykép-videófelvételt készítettek eddig. Kezdettől filmezik az árvizet. Nagy pillanat volt a találkozás. Mindkettőnkben akkor szabadult fel a több napos feszültség. Megöleltük egymást, s egy ideig nem tudtunk megszólalni. Csak nyeltünk nagyokat, és sűrűn pislogtunk. Riportot készítettek, majd meghívtam őket egy ebédre a gát tetején. A zsákokon ülve fogyasztott menü - ahogy katonáéknál mondják - gyíkhús, zöldségfélék, kristályvízzel leöblítve. Mellé dobozos üdítő.

Április 26. Miniszteri látogatás.

Délelőtt jelentést kellett készíteni a buzgárelfogás eddigi munkáiról, így hát visszamentem a védelmi központba. Hogy el lehet szokni az irodai munkától. Fél délelőttöt a számítógép előtt töltöttem, de már minden bajom volt.

Ma várjuk a vízügyi minisztert. Délután három óra körül, a gáton, az éppen induló miniszterrel találkoztunk, aki váltott velünk néhány szót. Eközben fotóztak, videóztak bennünket, majd két helikopterrel továbbrepültek. Felségem mondta, sokan telefonáltak neki kollégái, ismerősei a velem készített tévériportot látva. Elismeréssel szóltak a vízügyesek munkájáról. Tipikus női megjegyzések is elhangzottak: hogy nézek ki. Ez volt a második megjegyzésük. Az biztos, egy-két karcot rátett arcunkra a védekezés. Estefelé megkerestek a katonák, az alezredes hozott palackozott vizet, közben szabadkozott, hogy más hirtelenjében nem volt. A főtörzs pedig átjött a távoli munkahelyről, hogy "megnézzen". Ezek a pillanatok ugyanúgy rögződnek, mint a szem körüli barnulási ráncok. Azt, hogy enyhül a nyomás a védelmi törzsnél is, a látogatók növekvő száma jelzi. Egyre többen jönnek ki Szolnokról, megnézni a helyszíneket, mert eddig csak a napi jelentésekből informálódtak. Jó velük beszélgetni, ha csak néhány percet is.

Este a védelmi központban: sült hal, palacsinta. A sikeres védekezés egyik sarokpontja a megfelelő étkezés. A védelmi központban az ellátás nagyszerű. Az itteni csapat összeszokott társaság, gyorsan feltalálják magukat. A napi menü összeállítása egy védekezésre kirendelt halbiológus kolléga feladata, aki amellett, hogy részt vesz a védekezés irányításában, nagyszerűen főz és irányítja az étkek elkészítését. Ez annyit jelent, hogy ki-ki, érkezési sorrendben krumplit, zöldséget pucol, vagy halat filéz, palacsintát süt.

A konyha színtere a napi védekezési mozzanatok kiértékelésének. A konyha mellet lévő ügyeleti szobából, az éppen ügyeletben lévők be-benéznek a konyhába, s egy-két finom falattal távoznak. Ők ilyenkor "védettek", csak enniük kell, no meg ügyelni. Az elkészült ételek konyhaművészeti remekek, mintha nem is rendkívüli árvízvédekezésen lennénk, hanem kulináris bemutatón. Az egésznek a befejezése a legnehezebb, a mosogatás. Erre, általában ki kell jelölni az önként jelentkezőket.

Április 29. Biztató jel.

A segédőrök jelentették, hogy a mentett oldali vízjelenségek gyengülnek. Néhány már meg is szűnt. Ez biztató jel.

Nehéz emberi sorsok tárulnak fel egy-egy rövid beszélgetésben. Az elmúlt napok feszes, csak szakmai információkra szorítkozó közlései mellett már jut idő "hétköznapi" dolgokra is. Az egyik segédőr egyedül neveli három kiskorú gyermekét, felesége a múlt évben meghalt. Alkalmi munkából él, bár van szakmája: gépkezelő. De nincs munka. Miközben beszél, a lapátra támaszkodik, merőn nézi a földet.

Több idő jut a jelenségekkel foglalkozni, mérek, nézem a számtalan csurgást, buzgárt, mint dolgozik, él a gát és környezete.

Április 30. Három hét óta először.

Ma meglátogattak fehérvári kollégáim, akiket a Tisza jobb parti védvonalaira osztottak be. Éppen három hete nem láttuk egymást, csak telefonon érintkeztünk. Ugyanolyan érzés őket viszontlátni, mintha családtagok leennének. Leégtek, kicsit megviseltnek tűnnek ők is. Milyen érdekes, az öröm némileg feszélyez bennünket, de aztán belelendülünk. Mindenki mondja a magáét. Fél órát ha maradnak, még rendkívüli készültség van, de a szakaszvédelem-vezetés szemet hunyt a látogatás felett.

Ma mérték be a buzgárt a geodéták, elektrooptikai módszerrel. Az adatokat így már a számítógép is fel tudja dolgozni.

Május 1. Fáradtak vagyunk és ingerlékenyek.

A munka ünnepe. Maradt piros betűs. Mint annyi minden, ez is átlényegült az elmúlt évek alatt. Munkás helyett vállalkozó, ez ma a módi. De hát ki állít elő értéket? A szolgáltatóipar? Aligha. Szegény mindanynyian, majálisozunk egész évben. Virslisen, sörö-16