Víztükör, 2000 (11. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 6. szám
sen, böfögősen. Magyar nóta, operett, "Lajcsi" és a többi. Az apadással, bűzzel megjelentek a patkányok is. Egy éppen itt, a fólia alól igyekszik kijutni a szabadba. Nagyréven meglátogattam három kollégámat. Nagyon nehéz feladatuk volt, állandóan változó előrejelzések, emelkedő vízszintek elől egyre kijjebb húzódva építették a gátat a magasparton, ahol nincs gát. Az első védvonalat, amit még mi építettünk, a legtöbb helyen fel kellett adni, vagy megerősíteni. Néhány helyen gyengébbre sikerült, ez aztán megbosszulta magát. Beszélgetünk. Sok napot töltöttünk már a védekezésben, fáradtak vagyunk, s néha ingerlékenyek. Inkább elmegyek fotózni a védekezés nyomait. Május 2. Mi jöhet még ? A buzgár mára is tartogatott meglepetést, remélem, több már nem lesz. Délután 2-3 óra között átruccantam a katonákhoz, akik Inoka térségében "bordáztak". Az ígért fényképeket vittem nekik. Annyira várták, hogy amikor megláttak, elfeledkezve mindenről odarohantak hozzám. Első kérdésük az volt: hoztam-e a fényképeket. Kapkodták egymás kezéből. A parancsnokok hagyták őket, a rend kedvéért azért a szakaszparancsnok zászlós, - hunyorítva felém - ízes magyarsággal eligazította őket. A parancsnokló őrnagy is készített képet a századról, engem is közéjük állítva. Ezek a kedves pillanatok nem tartottak sokáig. Rádiótelefonon jelentkezett a tiszasasi gátőr. Az elmúlt napokban, ha ő jelentkezett be, biztos baj volt. Most is ez történt. Délután 3-kor a főelzárásban hirtelen vízszintcsökkenést tapasztaltak, az I. számú kazettában pedig újból zavaros víz kezdett feltörni. Útban a helyszín felé a gépkocsiban az öszszes eddigi eseményt végiggondoltam, ami addig történt. Mi jöhet még? A főelzárás napokkal ezelőtt megdőlt, két homokzsák sora tovább mozdult. Gyors beavatkozásra volt szükség, újabb három sor megtámasztást építettünk be a főelzárás mellé. Kétórás munkával stabilizáltuk a művet. Május 4. Előtűnt a kráter. Itt "fekszik" előttem a Buzgár. Az éjszaka folyamán annyira visszahúzódott benne a víz, hogy az elzárásban előtűnt a kráter. Csendben elpihent, mint valami nagy vad. A kráter vizén addig úszó barna hab lassan ráterül, mint egy lepel. Alóla ki-ki buggyan egy kevéske víz, de ez már az elmúlás jele. Nézem. A vízben tükröződő szántók felett, a magasban pacsirta énekel. Nem sokkal dél után, helyszíni bemutatón ismertettem a buzgár kialakulását, elfogását a KHVM, OVF vezetőinek és a vízügyi igazgatóknak. Az elmondottak és a látvány, nagy hatással volt rájuk. Május 5. Kerti parti. Néhány napja már több időt szánhatok a mérésekre, megfigyelésekre. Bejárom a környéket, a gátszakaszokat. Érezhetően mindenki nyugodtabb. Beszélgetésre is jut idő az őrökkel, nem csak a hivatalos dolgokról. Este a védelmi központban , "kerti partin" búcsúzunk el a szolnoki kollégáktól. Azért most, mert a szombathelyi műszakiak holnap reggel már mennek haza. A védelmi központ mögötti kertben -stílszerűen- fáklyákkal körbekerített asztaloknál foglaltunk helyet. A rövid köszönéseket, köszöntéseket követően, a már megszokott kitűnő ételek. Szakítunk a közel egyhónapos szesztilalommal. Hogy mennyire igénybe vett bennünket az elmúlt időszak, most látszott rajtunk. A társaság hamar elpilledt. Május 7. Nem mindennapi látvány. Egész napos szakmai útra mentünk néhányan Szolnokra, Zagyvarékasra és Tiszasülyre. Szolnokon és Zagyvarékason fehérvári kollégáink mutattak be egy-két kritikus helyet (Tiszaliget, Szolnok-belterület), ahol igen komoly védekezés folyt az elmúlt hetekben. Szolnokon, a Csáklya utcában például házakat kellett bontani, hogy a töltést meg tudják védeni. Mindenhol erődítményhez hasonló magasítások. Milyen töltéseket kell majd emelni, hogy megfelelő védelme legyen Szolnoknak a jövőben!? Szolnok-Tiszaiigetben a vízügy szakaszmérnökségének épülete most egy nagy gödör mélyén található, az árvízkor ugyanis körtöltéssel kellett bevédeni. Az épület ennek ellenére vagy éppen ezért, tönkrement, szinte kettétört. Tiszasülyön megcsúszott a rézsű. Nem mindennapi látvány. A jelek szerint először a padka, majd másodjára a töltésrézsű csúszott meg. Óriási erőfeszítéssel hárították el a gátszakadást. Erre még napok múltán is következtetni lehetett a nyomokból. Május 8. Vigyázzmenet. Reggel telefonon beszéltem fehérvári ügyeletünkkel. Még mindig nem jött meg a hazarendelő papír. Napok óta várjuk. Azt mondták, intézzük el mi. Telefon Szolnokra: közölték, hogy már írják. Kilenc órától hivatalosak vagyunk Cserkeszőlőre, a védekezésben részt vett katonák búcsúztatására. A kiskatonák kiintegettek az alakzatból. Volt, aki halkan köszönt, volt, aki tisztelgett. A tapolcaiak parancsnoka jelent a tábornoknak. A beszédek rövidek. A polgármestereknek néha érezhetően ellágyult a hangjuk, nehezen tudták nyugodtan végigmondani a szöveget. A kiskatonák ezen a védekezésen értek férfivá. Szinte mindegyikük átérezte a pillanatot, hogy ez most őérettük is van. Nem azért állnak itt, hogy díszelegjenek, hanem őket köszöntik az emberek. Vigyázzmenet. Az ezt követő fogadásra a szakaszvédelem-vezet övei kettőnket hívtak meg. Tábornok, főtisztek és polgármesterek (Tiszasas, Cserkeszőlő, Csépa). Korrekt köszöntő mindkét részről, meleg baráti szavak, névjegykártya csere. Ruhatárunkból hiányzott a fogadásra alkalmas öltözék, ezért néztem ki furán farmerben, már-már talpát elhagyó edzőcipőben. Délután 4 óra. Újra a buzgárnál ülök, végeztem néhány mérést. A főelzárás üresen tátong, a kazettákban poshad a víz. Benne repce sárgállik, amit kihasítottunk a szántófölből. Napok óta megfigyelhető, hogy a visszavonuló víz után rövid időn belül kizöldül a fű rézsűn. Mögöttem néhány zsákkal odébb falatozik a kirendelt vészőr, akivel több mint két hete együtt vagyunk. Komótosan eszik. Ő is magáénak érzi a buzgárt, hiszen közösen vigyáztuk. Most így fogadott: huszonegy nap után meghalt a buzgár. Holnaptól új munkahelyre megy, idénymunkás lesz a Kecskeméti Konzervgyárban. Gondolatban ő is kezd elszakadni a védekezéstől. Ha szerencséje lesz - mondja, véglegesítik egész szezonra. Akkor október végéig lesz munkája. Elbúcsúzunk egymástól. Nem cifrázzuk. Fogom a cókmókomat, hátizsák, szintező, léc, gumicsizma. Ballagok kifelé a töltésen, a megbeszélt helyre. Várom a kocsit. Alattam közel 2 m-rel folyik a Tisza. Megindult a gyors apadás. A vízen nyárfapihék úsznak, s egy-egy limányos részen mintha paplan alá bújna a folyó. Május 9. Köszönet a helytállásért! Vége a rendkívüli védekezésnek, indulunk haza. Tegnap esete már mindent összepakoltunk, így a kocsi érkezésekor pillanatok alatt felmálházunk, s indulunk Szolnokra az igazgatóságra. Itt a győri vízügyesekkel találkozunk, akikkel utolsókként hagyjuk el a védekezési helyszíneket. A tárgyalóban az igazgató fogad bennünket, rövid értékelést ad a védekezésről, megköszöni a helytállást. Gyors búcsúzás az ottani kollegáktól. Elindulunk. Horváth Emil 17
