Víztükör, 2000 (11. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 6. szám
gátőrház közelében buzgárt észleltek. Azonnal induljak oda, és kezdjük meg a védekezést. Ahogy lehetett, visszarendeltem a terepjárót, azzal szállítottuk a helyszínre négyesével a közelben dolgozó katonákat. A helyszínen megdöbbentő látvány fogadott, a 14+710 tkm. szelvényben a töltés mentett oldali lábától 4 m-re, 30 cm átmérőjű buzgár lövellt körülbelül ugyanilyen magasba. Magával hozva talajrögöt, iszapot. A védekezést a folyamatosan odaszállított katonákkal azonnal megkezdtük. Fél 9-től fél 1-ig megfeszített munkával, de elfogtuk a buzgárt. Közben látogató érkezett, a Csongrád megyei Védelmi Bizottság elnöke, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság főmérnökével. Tájékozódni jöttek erre, mert velük határos a védelmi szakaszunk. Az időleges nyugalom hamar véget ért. Három óra tájban újabb buzgár tört fel a már kiépített elfogás talpának szélén. Gyors intézkedés, újra össze kellett állítani egy védekező csapatot katonákból. Természetesen ilyenkor van gond a mobiltelefonnal, csak szakadozottan lehetett beszélni a védelmi központtal. Egy rövid káromkodás is bekerült az éterbe, azt persze értették. Ez a második kitörés vadabbnak tűnt, mint az első. De a védekező csapat nem esett kétségbe, már eléggé fel volt spanolva a délelőtti bevetéstől. Rutinosan csinálták az elfogást, amit késő délutánra be is fejeztünk. Este, csizmamosás közben a Tiszába ejtettem a mobiltelefont. Tönkrement, de adtak helyette újat a központban. Április 19. Buzgárral álmodtam. A buzgárral álmodtam. Reggel az ellenőrzést is ott kezdtem. A főelzárás külső sora megsüllyedt az éjjel, néhány zsák kidőlt. Lehet, hogy az a mellékbuzgár szakadt be. Éjjel ezért újabb beavatkozást kellett végezni az elzárásnál. Az intenzív kitörés miatt emelni kellett az ellennyomó-medencén. Most nyugodtnak tűnik, bár a víz színe még nem jó: finom, lebegtetett anyagot tartalmaz. Még mindig frászban tart mindannyiunkat, amint ügyet sem vetve ránk csendben csurog-bugyog, és mintha várna. Késő délután értek hozzánk Fehérvárról: az igazgatónk, helyettese és árvizes kolléganőnk. Amolyan látogatásféle, néhány suta kérdéssel, válasszal. Hoztak otthonról egy kis hazait, egy-két apróságot. Este hét óra is elmúlt, mire elköszöntünk egymástól. Április 20. Igazi fo törzs. Megkezdtem a vízhőmérséklet-mérést , hogy kimutassuk az esetleges összefüggést a Tisza vize és a buzgár között. Újabb kazettát építettünk az elzárás köré, immár a harmadikat, hogy megelőzzük az újabb buzgár kialakulását. A kirendelt kiskatonák hülyéskednek, a főtörzs ilyenkor fegyelmez. Egyébként vidám lélek. Igazi "főtörzs". A tisztek meghívtak ebédre, terített asztalhoz a gát tövében. Ebéd a szabadban, fehér abrosszal megterített tábori asztalnál. Van benne valami "békebeli". A kiskatonák meg csajkával a füvön falatoznak. Orvosi ellátásban is részesítettek. Az elmúlt napok nagy hőségében szinte mindenki csúnyán leégett. A bőr cafatokban lóg a fülemen és orromon, adtak rá kenőcsöt. Néhány kopaszra nyírt kiskatona napszúrást kapott. Ott kókadoznak egy távoli fa alatt. Április 21. Megváltó a kereszten. Nagypéntek. A helyszínre menet, az egyik tanya közelében, a Megváltó a kereszten, villanypóznára szögezve. A kereszt nagy része elkorhadt, csak az alak felismerhető, körvonala sejteti a testet. Mögötte a távolban tanyák, helyben, moccanatlanul várják sorsuk beteljesedését. Ugyanúgy, mint 18- án, a gát tövében lévő artézi kútnál akartam megpihenni reggelire. Most is beszóltak telefonon, hogy baj van a buzgárral. A katonák szerencsére már ott voltak, s rögtön elkezdték rakni a zsákokat. Meg kellett emelni a buzgár medencéjét megint néhány sorral. Délelőtt megérkezett a buzgárszakértő, aki méricskélt, beszélgetett az emberekkel, majd elment. Mindegyik kazettára néhány sor homokzsákot kellett lerakni, hogy elkerüljük a talajtörést. Fél 12-re befejeztük a munkát. Az időközben megérkezett búvárok keresték a buzgár befolyónyílását, eredménytelenül. Április 22. Este jött az utasítás... A parancsnok egy katonai fotóst hozott magával, s kettőnket lefényképeztetett a buzgár tetején. Az elfolyó vízhozam mintha csökkent volna tegnap óta. Dél körül látogatók érkeztek a minisztériumból, a helyettes államtitkár és a vízkárelhárítási főosztályvezető. Jelentést, rövid tájékoztatást adtam a buzgárról, kialakulásáról, az elfogásról. Gratuláltak az elvégzett munkához. Este jött az utasítás, körbe kell keríteni az eddigi összes elzárást 4 sor szélességű 2 m magasságú gyűrűvel. Az éjszakás katonák világítás mellett elkezdték a munkát. Kitűztük az újabb nyomvonalat, indítottuk a munkát. Már éppen indultunk volna vissza a központba, mikor jött a gátőr, s jelentette az új kitörést nem messze a nagy buzgártól, Tiszasas irányában. Nemsokára éjfél. A gátoldalt és a buzgár környékét végig fáklyákkal világítottuk ki. Kísérteties látvány volt, ráadásul fáradtak is voltunk mindannyian, így hát némán dolgozott a társaság, néha hangzott el egy-egy vezényszó, vagy csendes káromkodás. Április 23. Húsvéti ebéd a gát tetején. Húsvét vasárnapja. Kora reggel ötkor már automatikusan kelek. Ha netán elalszom, állandó éjszakai ügyeletes fehérvári kollégám ébreszt. Közös reggeli az ügyelettel: egy-egy pohár tea, vajas kenyér. Indulás előtt telefonon szóltak be a védelmi központba, hogy a buzgár szelvényében beszakadt a vízoldali rézsű. Nagyon megijedtem. A helyszínre utazva, az autóban végig gombóc volt a torkomban. Szerencsére rossz volt az információ, mert "csak" a vízoldali koronaél szakadt be egy traktor pótkocsija alatt. Ez is elég csúnya látvány, kb. 1,5 x 1,5 m alapterületű 1,5 m mély gödör, ráadásul az épphogy apadó Tiszánál. Látogatók özöne a helyi nevezetességnél, mindenki látni akarja a buzgárt. Lányok fotózzák a katonákat, azok meg hülyéskednek velük. Napközben kész őrület, minden "szakértő" mond valamit. Ebéd a gát tetején a tiszt urakkal, fehér abrosszal leterített tábori asztal mellett. Talán a K.u.K-időkben lehetett ehhez hasonló: amint a gát tetején ebédelünk, mellettünk a kiskatonák a nyúlgáton csajkából esznek. Néhány fotót készítek, ritka pillanatok. Az ebéd kitűnő, a tisztekkel beszélgetek. Délután jönnek a szolnoki búvárok, keresik a feltételezett lyukat a töltésben, s megtalálták ott, ahol nem is kerestük. A víz szélétől kb. 3 m-re, a reggeli töltésbeszakadás vonalában. A Vörösmarty Rádió munkatársa Fehérvárról, a szokásos napi riport után kellemes ünnepeket kívánt. Érdekes volt hallani, hogy a riporterek, akik általában könnyedén és lehengerlőén beszélnek, most megilletődöttek. 15
