Víztükör, 2000 (11. évfolyam, 1-6. szám)

2000 / 6. szám

Április 13. Éjfélkor ebédelünk. Az előző napokban Szelevény térségében töltésrepedést észleltek, amely tovább bő­vült. Ma ki kellett mennem megnézni, s vé­leményt mondani a jelenségről, illetve a be­avatkozást illetően. Ez a Hármas-Körös jobb partján a 10+700 -10+800 tkm. kö­zött van. A kb. 60 m hosszú repedés a töltés tengelyével párhuzamosan egyre szélesedik úgy, hogy egy-két helyen a mentett oldali koronaélben, szemmel látható magassági hiányok vannak, ugyanakkor a rézsűn kipú­­posodás jelent meg. A javaslatot, miszerint a mentett oldalt bor­dás megtámasztással védjük meg, a délutáni helyszíni szemlét követően a védelemvezető helyettese elfogadta. Megkezdtük a munka előkészítését: 100 m hosszban, 4-5 m-széles bordákkal meg kell támasztanunk a töltés­rézsűt. Szervezzük az anyag helyszínre szállítását, deponálását. Tárgyaltunk a szelevényi önkormányzattal is, biztosítsanak anyaglerakó helyet. Végül a vasútállomás bizonyult megfelelőnek. Előkészületek folynak a töltés mentett olda­li részén. Az esti órákban terítjük a terfilt, mire befejezzük, ránk sötétedik. Éjjel 11.00-ig dolgozunk térvilágítással. A sódert viszont nem tudjuk beszállítani a helyszín­re, mindenhol elakadunk, de végre találunk megfelelő útvonalat. Éjfélkor "ebédelünk" a tiszaugi szakaszvédelmi központban. Április 14. Sok a kíváncsiskodó. A szelevényi gátőrházhoz 40 katona érke­zett, és várunk még ugyanennyi szolnoki osztagost is. Kezdjük a bordák építését. A repedés tegnap óta 1 cm-t tágult. Fél 9 kö­rül lendültünk munkába, addigra már fel­szaporodott a létszám kb. 150 főre. Jól dol­goznak. A szolnoki vízügyi irányítók között van néhány újonc. Láthatóan először csinál­nak ilyet, kicsit megszeppentek. Sok a kíváncsiskodó a közeli községből. Akad köztük rendőr, önkormányzati ember, de még országgyűlési képviselő is. Különfé­le hírek terjengenek a szakadásról. Éjszakai műszakot szervezünk 50 katonával. A kato­nák olyan fiatalok, szinte még gyerekek. Lassan már egy hete vagyunk itt, begyakor­­lottan élünk. Április 15. Rámenős, határozott nő a gáton. Reggel 3/4 6-kor két szombathelyi kollé­ga érkezett, ezzel úgy tűnik, megvan a szük­séges műszaki létszám. Három helyet kell bejárnom: Szelevény, Kunszentmárton, Nagyrév. Kaptam egy Opel kiskocsit, azzal közlekedem. Szelevényben az éjszakai műszak ugyanúgy teljesített, mint a nappali. A létszám hasonló a tegnapihoz. Kunszentmártonban a régi úton néhány száz méter hosszban nyúlgátépítést kezdtünk. Nagyrév­ben a falubeliek többsége kint van homokzsákolni. Az emberek feszültek. A vízszint igen közel van a töltés- és nyúl­­gátkoronához. Szelevényben is szorgalmasan zsákol­nak. A helyszínre ké­rettem a jegyzőt, intézkedjen a belte­rületi védekezés irányításáról. A munkacsa­pat egyik irányítója egy igen rámenős és ha­tározott nő. 1998 novemberében a Felső-Tiszán már találkoztam hasonló al­kattal: Panyolán egy TSZ elnök-asszony irá­nyított embereket, gépeket nagy szakérte­lemmel és rátermettséggel. Az alföldi brigádok jól és kitartóan dolgoz­nak. Olcsók, ezért mindenhol keresik őket. Van közöttük mindenféle korú, a szinte gyerektől a hatvan évesig. És rakják a zsákot keményen. Az asszony mondja, hogy egész életében keményen dolgozott, s képtelenek taníttatni a gyerekeiket. Lánya két nyelven beszél, tovább akar tanulni, de hát a tanítta­tás... Az árvízvédekezésben sem a nyertes ré­teg vesz részt. A kiskatonák állandóan ökör­ködnek: nők, ital, verekedés a beszédtéma. Április 16. Ami kévésük van, megosztják velünk. A 80 fős alföldi brigádot meg kellett felez­ni, mert Nagyrévben segíteniük kell a véde­kezési munkában. Szelevényből 20 önkén­tes jött zsákolni. A katonákra már nem számíthatok, valószínű, hogy Tiszasülybe vitték őket. Azt mondják, a töltéscsúszás miatt a községet részlegesen kitelepítették. Kávé a szelevényi gátőrházban. A gátőrék -azt a keveset ami van - megosztják velünk. Ma mindenképpen be kell fejeznünk a töl­tésmegtámasztást. Ebéd után 200 pihent katona érkezett Tapolcáról. A parancsnok és a tisztek közvetlenek. A katonák többsége szinte teljesen kopasz, virít a fejük, mint a hold. A parancsnok megkért, hogy tartsak egy rövid eligazítást a végzendő munkáról, s arról, mit kell tenni, ha netán szakad a gát. Délután kezdődik a hajszás munka, min­denkinek megmondtuk, hogy ezt ma be kell fejezni, ezért addig maradunk, amíg el nem készül. A gát teteje már olyan, mint egy forgalmas belvárosi utca. Rohangálás, kiabálás, óriási a por, a kocsikat egyenként irányítjuk a helyükre, hol öntsék le az anya­got. Este nyolcra végre elkészülünk. Hal­lom, nagyon szidnak, de mindegy. Azzal vá­lunk el a katonáktól, hogy holnap 6.20-kor felvezetjük őket az új munkahelyre, Tiszasasra. A töltésen már nyugalom van. Békakon­cert, az ég alján búcsúzó gyenge fények. Április 17. Elszámítottam magam. Tiszasas. A Tisza bal partján Tiszasastól Szelevény felé kell nyúlgátat építenünk mintegy 5 km hosszon. Az előrejelzés sze­rint ezen a szakaszon eléri, de meg is halad­hatja a töltéskoronát a víz. Ezért 2-3 sor magas nyúlgátat kell építenünk 100 kato­nával. Mivel ebben még tapasztalatlanok, megmutattam, miként kell a zsákokat rak­ni. Délelőtt a polgármester feljött a gátra, s kérdezte, kell-e segítség. Jöhetnek, mond­tam. Tájékoztató a Vörösmarty Rádiónak. Délre azután beütött a krach, mert megjött a se­gítség. Pillanatok alatt meglepett 200 em­ber, akik csupa jószándékból kétszázféle­képpen akarták végezni a munkát. Elszámítottam magam, azt hittem egyedül is elbírok 300 emberrel. Kétségbeesetten hívtam a központot. A szakaszvédelem-ve­zető jött ki, aki segített úrrá lenni a helyze­ten. Ügy oldottuk meg a helyzetet, hogy a közerőt zsáktöltésre osztottuk be, míg a ka­tonák rakták tovább a nyúlgátat. Április 18. Megdöbbentő látvány. Korán reggel a Tiszasas alatti gátőrháznál (a márnái réten) raktak ki a terepjáróból, on­nan gyalog indultam ellenőrizni a munkát. Félúton, a két őrház között, közvetlen a gát tövében van egy artézi kút (árnyas fák alatt). Gondoltam, itt megreggelizek, de Szelevényből jelentették, hogy a gát tovább reped. A homokszállítás és a nyúlgátépítés folya­matosan történik az alsóbb szakaszok felé. 8.05-kor rádión szóltak ki, igen ideges han­gon, hogy néhány km-rel odébb a tiszasasi 14

Next

/
Thumbnails
Contents