Víztükör, 2000 (11. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 6. szám
HA JÖN AZ ÁRADAT Emlékek, gondolatok a tiszai árvízvédekezés napjaiból 2000. április - május Április 8. Legalább négy hét. 8.30 Indulás Szolnokra. Előtte székesfehérvári központi ügyeletünk Debrecenből egy sürgős telefont kapott. Műszakiakat és gátőröket kértek segítségként az árvíz idejére. Hangjukban érezhető volt a feszültség: tehát ott is kezdődik. Szolnokra 13 óra körül érkeztünk. A vízügyi igazgatóság központjában az igazgató és a vízkár-elhárítási osztály vezetője rövid eligazításon közölte, hogy legalább 4 hét itttartózkodásra kell számítanunk. Váltás csak a legszükségesebb esetben. A két kisbusznyi létszámból szinte mindenki Szolnokon maradt, mi négyen viszont a Tisza bal partjára, Tiszaug védelmi központba fogunk kerülni. Azt mondták, valószínű, lesz mit tenni, mert állítólag ez a szakasz talajmechanikailag "érdekes". Telefonszámokat, fontos címeket kaptunk, azután indultunk Tiszaugra, a szakaszvédelmi központba, ahol többnyire fiatal kollégákkal találkoztunk A kölcsönös bemutatkozás után kora délután csónakkal rövid helyszíni szemlét tartottunk a Tiszán, amelyen a februári ciánszennyezés utóhatásaként még mindig úsztak haltetemek. A jobb parton megnéztük az alpári nyári gátat, amellyel éppen most színeit a víz. Tanulva az elmúlt évi védekezés tapasztalatából néhány napja levettek a magasságából. Azt akarják elérni, minél előbb átbukjon rajta a víz. Április 9. A védelmi központban nagy a nyüzsgés. A több mint 60 km-es Kunszentmárton - Nagyrév árvízvédelmi vonalra vagyunk beosztva, amely a Tiszazug néven ismert területet védi. Tiszazugot a Tisza bal partja, valamint a Hármas-Körös jobb partja határolja egészen Kunszentmártonig. Előző éjjel 21.00 és 23.00 óra között végigvittek bennünket a teljes védelmi szakaszon, hogy éjszaka is megismerjük a terepet. Elhelyezésünk jó, úgyszintén a két veszprémi gátőrnek is, akik Tiszasason egy panzióban laknak majd. A védelmi központban nagy a nyüzsgés. A feladatokat megkaptuk. Elsőként Kunszentmáronra kell mennem, ahol éppen szinteznek. Itt a töltés magassági hiányát kell megszüntetnünk. Az otthoni Vörösmarty Rádió felhívott azzal a kéréssel, hogy ezentúl naponta adjunk tájékoztatást. Megadtam néhány kolléga mobilszámát. A segédőrök versenyeznek az állásért. Nagy a fegyelem. Ha valakit rajtakapnak, hogy ivott vagy elaludt, azonnal kirúgják. Április 10. Kezd fogyni az otthoni. 5.00-kor ébresztő, teafőzés. A központ jól felszerelt, minden biztosított a kulturált létezéshez. Kezd elfogyni az otthoni. Valószínű, hogy ma már eszünk meleg ételt. Nagyrév község: ide rendeltek ki az önkormányzati védekezés műszaki irányítójának. Bejárjuk a nyomvonalat, felderítjük a lehetséges anyagnyerő helyeket. A falu szélén a TSZ maradványai: üres gépszínek, kidűlt-bedűlt mezőgazdasági épületek. A telepet őrző két kivénhedt kutya (nem is ugatnak) előtt egy-egy frissen széttépett pulyka. A vidék reménytelensége, fásultsága mintha e két kutyában öltene testet. Mtűzzük a kiépítendő magasságot a töltés nyomvonalán. Gépek, anyagok szervezése. Egyeztetés az önkormányzati emberekkel. Április 11. A jármüvek tengelyig merülnek. .. Sok vízügyest és segéderőt kaptunk a gátmagasítási, nyúlgátépítési munkákhoz. Kb. 200-an vannak. Az előrejelzések szerint a meglévő művek magassági hiánya 40-50 cm. Ezeket kell kipofozni, megerősíteni az árhullám megérkezéséig. Nagyrév elméletileg magas parton van, de már az elmúlt évi árvíz is bizonyította, hogy ide végleges töltést kellene építeni. így hát csatlakozunk a meglévő elsőrendű töltéshez, s a nyúlgáttal pedig kanyargunk a kertek alatt, a házak között. Gépi szállítás szinte lehetetlen, a járművek tengelyig elmerülnek a sárban. Nagy Rába-traktorral kell mindegyiket a helyszínre vontatni. Némelyik kocsi annyira elmerül, hogy ott, útközben kell rakományától megszabadulnia, mert különben szétszakad. Délutánra Budapestről kapunk két nagy teljesítményű homlokrakodót. A faluban egy idős néni elmondta, hogy a házukban hallgatták ki a csendőrök annak idején (még a 30-as években) az "arzénes asszonyokat". Hírhedt ügy volt ez akkoriban, többen így szabadultak meg férjüktől. Az egyik brigádban dolgozott egy ukrajnai magyar, aki mesélt az 1998. novemberi tarpai töltésmegtámasztásról. Állítólag ők, ukrajnai magyarok mentek át a magyar oldalra megtámasztani a gátat, mert az itteniek már feladták. Más kérdés, hogy úgy "megtámasztották" a töltést, - teljesen lefedték homokzsákokkal -, hogy majdnem emiatt történt szakadás. Április 12. A Tisza pedig árad rendesen... Ébresztő és teafőzés után 6.00-kor indulás Nagyrévre. Ma is kb. 200 főt rendeltek ki a töltésépítésre. Az irányítás már összehangolódott. Az önkormányzatiak kissé bizonytalanok. A vízügyi társaság jó, a Tisza pedig árad rendesen. A teherkocsikat továbbra is vontatni kell befelé és kifelé a készülő gáthoz. A talaj a lehető legrosszabb, mintha sűrű lekvárban járnának a kocsik. Még szerencse, hogy nem esik. A rakodógép vezetője menet közben eszik: tekeri a kormányt, harap, sebességet vált, harap. 13
