Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 5. szám
mint a tájékoztatást adó személyét. A televíziók érdeklődésében a látvány nagyon sokat számít, ha ezt az információadó figyelembe tudja venni, akkor az együttműködésnek jók az esélyei. Árvíz, de általában a vízkárelhárítás esetében itt általában kihasználható az a körülmény, hogy jó riport elkészítéséhez a helyismeret nagyon fontos. Ez a messzebbről - mondjuk a fővárosból - jövő stábokat az időtényezőt figyelembe véve eleve érdekeltekké teszi az együttműködésben. A kíséretet szinte értelemszerűen szívesen veszik, mivel az útvonalat nehéz elmagyarázni, mutatni könnyebb, így a vízügyi igazgatóság nézőpontjából nyilatkozó riportalany is "szállítva". A tájékoztató szolgálatnak több, "képileg" jó kell tudni azonnal javasolni, bármi legyen is az igény. Itt azt is tudni kell, hogy a stáb már általában elképzeléssel indul el, ezért az ember- és problémamentes helyszín eleve nem jó. Másik nézőpontot képviselő, megszólaltatható riportalanynak szintén lennie kell a helyszínen. Mindez megfelelő alapot nyújt egy mindkét fél igényét kielégítő riport elkészültéhez. Az alapvető szabály az, hogy ha egy stáb rámozdult az ügyre, akkor az meg is csinálja. Ha nincs esemény, szenzáció, akkor vérmérséklettől függ, hogy milyet, de csinálnak. Aki az eseményt helybe szállítja azzal együttműködnek. Összefoglalás Az árvizek alatt szerzett tapasztalatok rávilágítanak arra a közismert tényre, hogy a sajtót nem lehet irányítani, azonban kölcsönösen hasznos - és csak ilyen - együttműködés kialakítható. A legjobb ajánlás ehhez a korrekt, gyors, pontos és (ami szintén fontos), részrehajlás mentes információk nyújtása és a sajtó munkájának segítése. Büntetlenül, hosszú távon nem lehet privilegizálni, kivételezni sem. Minden esetben tisztában kell lenni a másik oldal, jelen esetben a sajtó szempontjaival, időbeosztásával. Sajnos itt tévedni általában csak egyszer lehet, a szavahihetőséget a sajtó világában folyó kiélezett versenyben nehéz megszerezni és könnyű elveszteni. Az érthetően más szempontú nézőpontért nem haragudni kell, hanem megtalálni a kapcsolati pontokat, azt a lehetőséget, ami mindkét félnek nyújt valamit. A sajtónak hír, látvány, esemény kell. Ritkán az is lehet hírértékű, ha valami jól megy, azonban ezt csak akkor lehet "eladni", ha megfelelő léptékű háttér és esemény van mögötte. Ugyanígy nem lehet sikeres a problémakerülő, illetve elhallgató magatartás. Ha mi nem mondjuk el, nyugodjunk meg, a sajtó megtalálja azt, aki számunkra legrosszabb szemszögből mondja el, legyen szó bármiről. Itt is érvényes az a régi igazság, hogy aki először szól az határozza meg a témát, és az tudja kialakítani az attitűdöket a hallgatóban. A később szóló már az előtte elhangzottakhoz szól hozzá, magyaráz, tagad stb. Az árvíz során szerzett tapasztalatok is azt támasztották alá, hogy az információáramlásban a kezdeményezés a legsikeresebb magatartás. A védekezés sajtómunkája során - elsősorban az elektronikus média felé - spontán módon kialakult egy kvázi szóvivői rendszer. Ennek működése során kedvező tapasztalatok születtek, amit a továbbiakban is hasznosítani kell. Az árvizek során a közép-Tisza vidékén eredményként könyvelhetjük el, hogy a védekezésről a közvéleményt végig sikerült közvetlenül és a sajtó útján a szükséges információkkal ellátni, ehhez megfelelő alapot adott a többszáz újságcikk és rádió- és TV riport. Ennek során az irányító vízügyi igazgatóságot és a vízügyet támadó nyilatkozatok, cikkek, riportok nem készültek, amiben talán a szervezetten folyó tájékoztatásnak is szerepe lehet. Nagy örömünkre szolgált - saját munkánk elismerésének is éreztük -, hogy a záró sajtótájékoztatón, ahol a sajtó munkatársainak emléklappal köszöntük meg az együttműködést húszán jelentek meg 12 médium képviseletében, akik nem tudtak eljönni, azok közül is sokan szükségesnek érezték, hogy telefonon kimentsék magukat. A rendezvény végén - szerepet cserélve - mi kérdeztük az újságírókat, hogy mit javasolnak mivel javíthatnánk a tájékoztatásunk színvonalát? Válaszuk: " Csak így tovább! Örülnének, ha máshol is ilyen hozzáállással találkoznának. ", azt hiszem önmagáért beszél. Végső összegzésként leírható, hogy a vízkárelhárításnak mind a felkészülési, mind a védekezési tevékenységek során szerves része a PR. A formális és informális kapcsolatok segítik egy egységes, minél kevesebb üresjárattal és "hibával" működtethető védelmi szervezet kialakítását. A bizalmi elv ebben az esetben - amikor sokszor a laikus számára érthetetlen döntéseket is kell hozni - szinte létkérdés. A vízügyi igazgatóság irányítási feladata egyre bővül, a védekezésben résztvevők köre pedig sokszorosára nőtt. Ebben a helyzetben a tájékoztatás ugyanolyan védelmi tevékenység, mint mondjuk a homokzsákrakás. Ezenkívül hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy azt a társadalmat, ami felé haladunk: információs társadalomnak hívják, amihez természetesen információk is kellenek. Ehhez minden külső körülmény - a kiszámíthatatlan természet és a technika révén - adott. A folyamatos viszszacsatolásra épülő úgynevezett PR-szemlélet így már kissé fellengzősen: a túlélés kulcsa. Lovas Attila 13
