Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 5. szám
A TERMÉSZETI CSAPÁSOK MEGELŐZÉSÉNEK PRIORITÁSAI ÉS GLOBÁLIS STRATÉGIÁJA. Természeti csapások csökkentése a XXI. században a tudomány és a technológia segítségével Sajtóközlemény WMO-No.637 Genf, 1999. VII.7. szerda. A természeti Csapások Csökkentésének Nemzetközi Dekádja (International Decade for Natural Disaster Reduction, IDNDR) befejező eseményének előkészítéseként a Dekád eredményeit felmérő és a XXI. században a természeti csapások megelőzésének prioritásait és globális stratégiáját meghatározó IDNDR Program Fórumot Kofi Annan úr, az Egyesült Nemzetek főtitkára és Godwin O.P. Obasi úr, a Meteorológiai Világszervezet főtitkára nyitották meg. Megnyitó-beszédében Annan főtitkár úr hangsúlyozta, hogy " a Nemzetközi Dekád számos fontos eredményt ért el. Nagy lépéseket tettek a tudományos együttműködés terén. A meteorológusok, geológusok, szeizmológusok és társadalomtudósok interdiszciplináris tudományos közössége világszerte szorosabban működik együtt. Korlátozott pénzügyi lehetőségei ellenére az IDNDR összehangolta a kormányok, a nem kormányzati szervek és a magánszektor munkáját a tudományos társadaloméval a természeti csapások csökkentését célzó stratégiák kidolgozásában." A főtitkár ugyanakkor kiemelte, hogy az utóbbi tíz év erőfeszítései ellenére " a természeti csapások száma és az okozott kár tovább növekszik." A természeti csapások hatása a legsúlyosabb volt az írott történelemben. Megemlítette, hogy a trend emelkedésében közrejátszik a városiasodás növekedése, a fejlődő országok magas és tovább növekvő sérülékenysége, a hibás fejlesztési gyakorlatok és a globális felmelegedés is. Annan főtitkár úr kiemelte a megbízható korai riasztási rendszerek, valamint a tudományos eredmények és információk továbbításának fontosságát a lakosság és a döntéshozók számára a természeti csapások hatékonyabb csökkentésére a XXI. században. "Mindenekelőtt azonban a válaszintézkedések gyakorlata helyett a megelőző intézkedések gyakorlatát kell alkalmaznunk"- mondotta a főtitkár. Obasi professzor megnyitójában leszögezte, hogy a Dekád fő célkitűzése a tudomány és a technika alkalmazása volt a természeti csapások csökkentésében. Kiemelte, hogy " a WMO, mint tudományos és műszaki szervezet élen jár az ilyen alkalmazásokban, különösen az időjárással, az árvizekkel kapcsolatos csapások enyhítésében". Obasi professzor elemezte a természeti csapások okozta kárt a század második felében. "Meteorológiai és hidrológiai jelenségekkel kapcsolatos természeti csapások még a legutóbbi években is évente 50 milliárd dollár kárt okoznak a világ gazdaságának. Több mint kétmilliárd ember szenvedett a természeti csapásoktól 1965 óta és hárommillió vesztette életét." A professzor rámutatott arra, hogy a természeti csapások több mint 70 %-át meteorológiai és hidrológiai jelenség okozza. Következésképpen "valamennyi nemzeti meteorológiai és hidrológiai szolgálat elsődleges felelőssége információk és szolgáltatások nyújtása a megfelelő országok lakossága élet- és vagyonbiztonsága érdekében. Miután a WMO szorosan együttműködik ezekkel a nemzeti szolgálatokkal, programjainak elsődleges célja, hogy ezek a szolgálatok hozzáférjenek azokhoz a globális információkhoz és adatokhoz, melyek az időben kiadott riasztáshoz szükségesek, hogy a természeti csapások okozta veszteség és kár az életben, vagyonban, a társadalmi és gazdasági élet megszakításában egyaránt csökkenthető legyen." " Következésképpen - folytatta Obasi professzor - a tudományos és technikai haladás lehetővé tette szakszerű időjárás előrejelzések és riasztások készítését 10 napos időelőnnyel az extra trópusi régiókban. Az ilyen információ hasznos volt a természeti csapásoknak a vízgazdálkodásra, az energiahasználatra, a közlekedésre, a mezőgazdasági termelésre és számos más gazdasági tevékenységre gyakorolt negatív hatásainak csökkentése területén. A Trópusi Óceán és Globális Atmoszféra projekt (1985-1994) áttörést eredményezett az El Nino előrejelzésében. Nem szabad elfelejteni, hogy 1997198-ban az El Nino legkevesebb 34 milliárd USD kárt okozott a világnak." A jövőt illetően Obasi professzor a természeti csapások csökkentésének valamennyi tudományos és műszaki vonatkozása összehangolására szólított egy szervezetek közötti titkárság megalakításával, amelyet az Egyesült Nemzetek valamennyi illetékes szakosított szervezete és programja támogatna. " A jövő század tudományos kihívását jelenti a természeti csapások enyhítését szolgáló lépések továbbfejlesztése és meggyorsítása a tudomány és a technika terén. Pillanatnyilag az időjárással kapcsolatos természeti csapások megfelelő időelőnyű előrejelzése és az arra való felkészülés még mindig a legjobb lehetőség a károk enyhítésére. És valóban, a vizsgálatok igazolták, hogy a megelőzésre fordított minden dollár száz, vagy ezerszeresen térül meg." Az IDNDR Program Fórum részeként az összejövetel másnapján kezdődött a Tudomány és Technika a Természeti Csapások Csökkentésében című rendezvény a WMO és az UNESCO közös szervezésében. Az rendezvény vezérszónokai dr. John Zillman, a WMO elnöke és dr. Wolfgang Eder, az UNESCO Földtudományok főosztályának igazgatója voltak. Megnyitójában dr. Zillman hangsúlyozta, hogy a természeti csapások csökkentése " sokoldalú és több tudományágat érintő folyamat" és ebben " a tudomány és a technika meghatározó szerepet játszik." A rendezvényen időjárási és klimatikus, valamint geofizikus veszélyek szakértői vettek részt a világ minden tájáról. Előadások foglalkoztak a trópusi viharokkal, tornádókkal, aszállyal, tűzvésszel, szélsőséges hőmérsékletekkel, homok és porviharokkal, földrengésekkel, földcsuszamlásokkal, lavinákkal, vihardagállyal, földrengés okozta áradással, vulkánokkal, árvizekkel és trópusi ciklonokkal. A megbeszélések a természeti csapások csökkentését szolgáló tudomány és technika jelenlegi állapotára összpontosultak, és utat mutatnak a további nemzetközi méretű fejlesztésekhez. A panel-megbeszélések három témakörbe sorolhatók: sérülékenység és éberség, az események riasztási lehetőségei, valamint készültség és oktatás. A rendezvény határozatot készített, melyet beépítenek a Program Fórum végső határozatába. Fordította: Hegedűs Miklós 14
