Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 5. szám
Minden reggel legkésőbb 9.00 óráig elkészült egy részletes, írásos tájékoztató, ami az elmúlt 24 órában történt és az aznap várható fontosabb eseményekre támaszkodott, tartalmazta a legfontosabb adatokat, előrejelzéseket. Terjedelmét két oldalra korlátoztuk, amit a faxon történő továbbítás, illetve a sokszorosítás szempontjai ( egy lapra elfér ) határoztak meg, nyelvezetét tudatosan a köznyelvhez igazítottuk, lehetőség szerint kerültük a terminus technikusok használatát. A terjedelem elegendő is volt. A tájékoztatókban megpróbáltunk egyértelmű - akár hivatalosnak is nevezhető - választ adni az információs telefon tapasztalatai alapján leggyakrabban felmerülő kérdésekre is. Ezeket a tájékozatókat közel száz helyre küldtük folyamatosan. Ha valami miatt a faxolásban némi csúszás lépett fel az érintettek azonnal telefonáltak érte, ami azt mutatja nem volt hiába való a munka. Egyúttal ez az érintettek általános érdeklődő telefonjainak számát is érzékelhetően csökkentette. A sajtó részéről a 11.00 órai sajtótájékoztató előtt csak néhányan kapták meg faxon az anyagot - kizárólag azok, akik azt azonnal fel is használták (MTI, rádióadók) - a résztvevők azt a helyszínen kapták. Ezzel is a sajtótájékoztató rangját kívántuk emelni, amit az is segített, hogy a tájékoztató sosem a korlátozott terjedelmű írásos anyag ismertetése volt, hanem annak kiegészítése. ( Természetesen a sajtótájékoztató után a meg nem jelent szerkesztőségeknek és érdeklődő újságíróknak is eljuttattuk az írásos tájékoztatót. ) Ezeken a rendezvényeken a helyi sajtó természetesen képviseltette magát, azonban mivel az esemény az MTI-n keresztül országosan ismert volt rendszeresen jelentkeztek az országos sajtó képviselői is. A korrekt, gyors információknak a sajtó előtt rangja van. Akikkel kapcsolatba kerültünk azok fel is használták az itt szerzett információkat. A helyi sajtó munkájáról, legyen az írott vagy elektronikus csak dicsérően lehet nyilatkozni. Ebbe a körbe kell érteni az országos sajtó helyi tudósítóit és képviselőit is, akik "helyből" szövetségeseink, mivel nekik is érdekük, hogy a működési területük minél nagyobb teret kapjon az érintett orgánumban. Azonban itt a megfelelő együttműködés már nem teremthető meg csak az árvíz, illetve bármely esemény alatt. Itt egyértelműen kedvező, ha a kapcsolat már "békeidőben" kialakul, és a sajtó tudja kit keressen. Az üresjáratokat senki sem szereti. Az országos sajtó figyelmének felkeltését nagyban segítette egy jól időzített akció, melynek során a várható előrejelzés ismeretében - két héttel a tetőzés előtt - az árvízi levezetésben kritikus szakaszokon az engedélyezett szintre bontottunk vissza több nyári gátat. Volt ahol ez tiltakozást is kiváltott, ezért a munka végezhetőségének érdekében rendőri erők segítségét vettük igénybe. Az incidens békésen zárult, azonban többek között azért, hogy a hasonló eseteket elkerüljük azonnal értesítettük a sajtót, és egy MTI közleményt is kiadtunk. A hatás azonnali volt, az országos sajtó "rámozdult" az ügyre, és a közép-tiszai árvíz ettől kezdve folyamatosan téma volt. Az előbb említett esetben is, de később is kitűnt a sajtóval való kapcsolattartásban az MTI szerepe. A hírügynökséget rendszeresen el kell látni információval, az információáramlás során az MTI előresorolását a sajtó világa természetesnek veszi. A rémhírek, megtévesztő információk közreadásának elkerülésére a sajtó számára éjjel-nappal mobil és vezetékes telefonon biztosítottunk azonnali kontrollálási lehetőséget, ezeket a telefonszámokat az MTI-n keresztül és közvetlen csatornákon is terjesztettük. Ezzel nagyon sokan éltek is, azonban minden igyekezetünk ellenére rémhírek is napvilágot láttak egyes sajtóorgánumokon keresztül. Ennek két oka lehet. Az egyik, hogy a szerkesztők sokszor még a leadott riportokban szereplő tényéktől sem zavartatták magukat és a felkonferáló szövegek igaz szenzáció számba menők voltak, de homlok egyenest ellenkeztek a tényekkel. A másik ami ritkább volt, hogy maguk a riporterek akartak nagyot alakítani, szintén nem zavartatva magukat a valóságtól. A többség azonban a vízügyi igazgatóság információadását és a kontrollálási lehetőséget annak fogta fel, ami: segítségnek. A gyors információáramlásban, sajátosságaik miatt rendkívül sokat segítettek a rádiók. Különösen a helyi rádiók voltak nagyon fogadókészek: azokban a hetekben, amikor "helyzet" volt majd' minden hírműsorban élőben jelentkezhettünk be, sokszor óránként. Március folyamán több száz élő bejelentkezést könyvelhettünk el, a Magyar Rádió különböző műsoraitól kezdve, a Danubiuson át a Sláger Rádióig. Egyetlen visszás helyzet alakult csak ki: a Magyar Rádió Regionális Műsorok Szerkesztősége napi rendszerességgel külön műsort indított az árvízi helyzetre való tekintettel. Ennek felelős szerkesztője alig két-három alkalommal keresett bennünket összesen, először mikor rendszeres tájékoztatást kért (Megjegyzem minden nap tíz óráig - a műsor 11.30- kor kezdődött - megkapta faxon az írásos tájékoztatónkat.), másodszor pedig akkor, amikor nem volt hajlandó megérteni, hogy a védelemvezető titkosan kezelt mobil számát miért nem adjuk meg neki. A tájékoztatási szolgálat minden kérdésére tud és válaszolhat is. Ezzel az együttműködés meg is szakadt, szerencsére a helyi stúdió a tájékoztatás korrektségét és színvonalát többre értékelte, 12
