Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)

1999 / 5. szám

Minden reggel legkésőbb 9.00 óráig elkészült egy részletes, írásos tájékoz­tató, ami az elmúlt 24 órában történt és az aznap várható fontosabb esemé­nyekre támaszkodott, tartalmazta a legfontosabb adatokat, előrejelzé­seket. Terjedelmét két oldalra korlá­toztuk, amit a faxon történő továb­bítás, illetve a sokszorosítás szempon­tjai ( egy lapra elfér ) határoztak meg, nyelvezetét tudatosan a köznyelvhez igazítottuk, lehetőség szerint kerültük a terminus technikusok használatát. A terjedelem elegendő is volt. A tájékoz­tatókban megpróbáltunk egyértelmű - akár hivatalosnak is nevezhető - választ adni az információs telefon tapasztalatai alapján leggyakrabban felmerülő kérdésekre is. Ezeket a tájékozatókat közel száz helyre küldtük folyamatosan. Ha vala­mi miatt a faxolásban némi csúszás lépett fel az érintettek azonnal tele­fonáltak érte, ami azt mutatja nem volt hiába való a munka. Egyúttal ez az érintettek általános érdeklődő telefon­jainak számát is érzékelhetően csökkentette. A sajtó részéről a 11.00 órai sajtótájékoztató előtt csak néhányan kapták meg faxon az anyagot - kizárólag azok, akik azt azonnal fel is használták (MTI, rádióadók) - a résztvevők azt a helyszínen kapták. Ezzel is a sajtótájékoztató rangját kívántuk emelni, amit az is segített, hogy a tájékoztató sosem a korlátozott ter­jedelmű írásos anyag ismertetése volt, hanem annak kiegészítése. ( Természetesen a sajtótájékoztató után a meg nem jelent szerkesztő­ségeknek és érdeklődő újságíróknak is eljuttattuk az írásos tájékoztatót. ) Ezeken a rendezvényeken a helyi sajtó természetesen képviseltette magát, azonban mivel az esemény az MTI-n keresztül országosan ismert volt rend­szeresen jelentkeztek az országos sajtó képviselői is. A korrekt, gyors infor­mációknak a sajtó előtt rangja van. Akikkel kapcsolatba kerültünk azok fel is használták az itt szerzett infor­mációkat. A helyi sajtó munkájáról, legyen az írott vagy elektronikus csak dicsérően lehet nyilatkozni. Ebbe a körbe kell érteni az országos sajtó helyi tudósítóit és képviselőit is, akik "hely­ből" szövetségeseink, mivel nekik is érdekük, hogy a működési területük minél nagyobb teret kapjon az érintett orgánumban. Azonban itt a megfelelő együttműködés már nem teremthető meg csak az árvíz, illetve bármely esemény alatt. Itt egyértelműen ked­vező, ha a kapcsolat már "békeidőben" kialakul, és a sajtó tudja kit keressen. Az üresjáratokat senki sem szereti. Az országos sajtó figyelmének felkeltését nagyban segítette egy jól időzített akció, melynek során a várható előrejelzés ismeretében - két héttel a tetőzés előtt - az árvízi le­vezetésben kritikus szakaszokon az engedélyezett szintre bontottunk vissza több nyári gátat. Volt ahol ez tiltakozást is kiváltott, ezért a munka végezhetőségének érdekében rendőri erők segítségét vettük igénybe. Az incidens békésen zárult, azonban többek között azért, hogy a hasonló eseteket elkerüljük azonnal értesítet­tük a sajtót, és egy MTI közleményt is kiadtunk. A hatás azonnali volt, az országos sajtó "rámozdult" az ügyre, és a közép-tiszai árvíz ettől kezdve folyamatosan téma volt. Az előbb említett esetben is, de később is kitűnt a sajtóval való kap­csolattartásban az MTI szerepe. A hírügynökséget rendszeresen el kell látni információval, az informá­cióáramlás során az MTI előre­sorolását a sajtó világa természetesnek veszi. A rémhírek, megtévesztő informá­ciók közreadásának elkerülésére a sajtó számára éjjel-nappal mobil és vezetékes telefonon biztosítottunk azonnali kontrollálási lehetőséget, ezeket a telefonszámokat az MTI-n keresztül és közvetlen csatornákon is terjesztettük. Ezzel nagyon sokan éltek is, azonban minden igye­kezetünk ellenére rémhírek is napvilágot láttak egyes sajtóorgá­numokon keresztül. Ennek két oka lehet. Az egyik, hogy a szerkesztők sokszor még a leadott riportokban szereplő tényéktől sem zavartatták magukat és a felkonferáló szövegek igaz szenzáció számba menők voltak, de homlok egyenest ellenkeztek a tényekkel. A másik ami ritkább volt, hogy maguk a riporterek akartak nagyot alakítani, szintén nem zavartat­va magukat a valóságtól. A többség azonban a vízügyi igazgatóság infor­mációadását és a kontrollálási lehe­tőséget annak fogta fel, ami: segít­ségnek. A gyors információáramlásban, sajátosságaik miatt rendkívül sokat segítettek a rádiók. Különösen a helyi rádiók voltak nagyon fogadókészek: azokban a hetekben, amikor "helyzet" volt majd' minden hírműsorban élőben jelentkezhettünk be, sokszor óránként. Március folyamán több száz élő beje­lentkezést könyvelhettünk el, a Magyar Rádió különböző műsoraitól kezdve, a Danubiuson át a Sláger Rádióig. Egyetlen visszás helyzet alakult csak ki: a Magyar Rádió Regionális Műsorok Szerkesztősége napi rendszerességgel külön műsort indított az árvízi helyzetre való tekin­tettel. Ennek felelős szerkesztője alig két-három alkalommal keresett ben­nünket összesen, először mikor rend­szeres tájékoztatást kért (Megjegyzem minden nap tíz óráig - a műsor 11.30- kor kezdődött - megkapta faxon az írá­sos tájékoztatónkat.), másodszor pedig akkor, amikor nem volt hajlandó megérteni, hogy a védelemvezető titkosan kezelt mobil számát miért nem adjuk meg neki. A tájékoztatási szolgálat minden kérdésére tud és válaszolhat is. Ezzel az együtt­működés meg is szakadt, szerencsére a helyi stúdió a tájékoztatás korrektségét és színvonalát többre értékelte, 12

Next

/
Thumbnails
Contents