Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 3. szám
A szabadságharc vízi mérnökei 3. rész 1848 márciusában a nemzet egyesült ereje évszázados béklyókat tört össze, a kivívott áprilisi törvények pedig elindították a nemzetet a függetlenség és a haladás útján. A szép reményekre jogosító tavaszt azonban zivataros nyár követte. Hamarosan kiderült, hogy az uralkodó és környezete csak a kényszernek engedve egyezett bele az ország függetlenségébe, s miután egyelőre nem akarta az általa szentesített törvényeket nyíltan megszegni, a nemzetiségieket uszította a magyar népre. A haza veszélyben van! - hangzott el, s a nép fegyvert fogott. A hadba szállt nép fiai között ott voltak a vízi mérnökök is, mindenütt, ahol szükség volt rájuk. Е1оЪЬ a harcok első soraiban, csapataik élén, amikor pedig nagyobb szükség volt tudásukra a táborkarokban, mérnökkarokban, erődítményekben, akkor ott szolgálták a hazát, ott dolgoztak a szabadságharc sikeréért, a nemzet függetlenségéért. Most négy vízi mérnök közül Csányi Dániel életútját, életművét kívánom bemutatni, akinek sorsa ugyan eltérő volt a többiétől, de közös volt hazaszeretetük, az emberiség szabadságáért, a nemzet és a tudomány szolgálatáért folytatott küzdelmük. CSÁNYI DÁNIEL 1820. január 20- án született Nagybányán, ahol édesapja református lelkész volt. Előbb a szülői háznál részesült gondos oktatásban, majd 1831-ben a máramarosszigeti algimnáziumba került, végül a Debreceni Református Kollégiumban fejezte be gimnáziumi tanulmányait. A jogi tudományokat a kassai jogakadémián sajátította el. A fiatal jogász azonban inkább vonzódott a műszaki tudományokhoz, s 1841-ben Bécsbe ment, ahol a Polytechnikumban elsősorban vízépítési tanulmányokat folytatott. Befejezve a mérnöki tanulmányokat a Tisza szabályozáson szeretett volna dolgozni. Hamarosan kapcsolatba került a szabályozási munkák elsőrendű szorgalmazójával, gróf Széchenyi Istvánnal, aki 1843-ban maga mellé vette titkárnak. A szabályozási munkák megindulása után Csányi már a kivitelezésen dolgozott. Innen szólította el a hazafias kötelesség érzete, s a harcok megindulásának első napjaiban már a Székelyföldön találjuk, ahol mint főhadnagy szervezi a 15. huszárezredet. 1849. februárban Klapkával találkozik Debrecenben, mellette marad, végigküzdi a tavaszi hadjáratot. 1849. május 26-án százados Komáromban, s a vár erődítésének fejlesztési tervein dolgozik. 1849. augusztus 20-án lesz őrnagy, s éppen elkészül az erődítmény terveivel, amikor bekövetkezik a katasztrófa és Komárom is kapitulációra kényszerül. Csányi is megkapja a menlevelet, Debrecenbe megy, ahol egy évig gazdálkodik. 1850 végén a fizikai tanszék élére választják a Debreceni Református Kollégiumban. Az alig 30 éves szabadsághőst, daliás professzort szinte bálványozzák tanítványai, aki gördülékeny stílusban, nagyszerű előadásokat tart. 1851-ben Kossuth megbízásából Mack József összeesküvést szervez, melyet hamarosan lelepleztek. Mack kimenekült az országból, a többi összeesküvőt azonban elfogták és több évi várfogságra ítélték. Csányit hazaszeretete belesodorta az összeesküvésbe, 1851. december 19-én elfogták, s másfél évi vizsgálati fogság után 12 évi börtönre ítélték és Josefstadt várbörtönébe szállították. Hat évi fogság után 1857. május 14-én szabadult. Szabadulása után visszatért Debrecenbe, tanszékét azonban egyenlőre nem foglalhatta el, ezért előbb az István Gőzmalomban, majd a Kereskedelmi Kamaránál dolgozott. 18
