Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 3. szám
Amikor megbeszéltük, hogy a Vásárhelyi díjról szóló rövid hírt követően majd sor kerül egy tartalmas beszélgetésre is, nem igazán tudtam, mire is vállalkozom. Legfeljebb sejtettem, hogy nem akármilyen találkozóra kerül sor. Pedig gondolhattam volna, hogy egykönnyen nem úszom meg. Tény, hogy a KHVM Dob utcai székházának ötödik emeletén kiszállva a liftből még fogalmam sem volt, hogy milyen kérdéseket fogok feltenni. Mindez annak ismeretében történt így, hogy jónéhány évet töltöttünk el ki-ki a maga helyén a vízügyi szolgálatban és azt is mondhatnám, hogy úgy ismertük egymást, mint a tenyerünket. A találkozóra pontosan érkezem, Rudi pedig láthatóan már felkészült a vallatásra. Nem kellett volna meglepődnöm, amikor egy jegyzetfüzet került elő és Radványi Rudolf azzal kezdte, amivel általában szokta, ha munkánk során bármikor találkoztunk. Tanár úr kérem, én készültem.- Kíváncsi vagy rá, hogy mi indított arra, hogy vizes legyek ? - teszi fel helyettem a kérdést. Legalább három ilyen momentum van. Az első: egy egyetemi tanár előadása a hidakról, a. második az 1940-41-es árvíz, a harmadik pedig a szegedi Vásárhelyi szobor. Ezek olyan maradandó emlékeim kezdeti fiatal koromból, amelyek meghatározták a továbbiakat is.- Miért volt érdekes számomra a vízügyi szolgálat ? Talicskás kubikusokkal és kordákkal végeztük kezdetben a földmunkát, de nemsokára már gépláncokkal, mint építésvezető végezhettem ugyanezt Tahitótfalu környékén az 1954-es árvíz után. A fejlődés óriási. A logarléctől a számítógépig, a kurblis telefontól a mobil telefonig, a személyes felderítéstől a helikopterig nagyon hosszú út vezetett. Én ezt bejártam és nem bántam meg. Életutak Radványi Rudolf Radványi és az államigazgatás- Az államigazgatás ? - Hívtak, jöttem és izgalmas feladatokkal kínált meg a sors. Részt vehettem az 1964. évi törvény ( a vízügyi törvény ) előkészítésében, mely a korábbi - magántulajdonra épült - gondolkodást váltotta fel az állami tulajdonlás indokaival. Ám milyen a sors. A legutóbbi vízgazdálkodási törvény ismét a magántulajdonláson nyugszik Ez olyan párhuzam, ami keveseknek adatott meg hogy megérjék. Nekem hála Istennek, sikerült.- Azt kérdezed ( kérdeznéd ), hogy milyen változásokon ment keresztül a vízügyi szervezet az alatt a közel fél évszázad alatt, amelyet benne eltöltöttem ? - Izgalmas kérdés. Engedd meg, hogy néhány számadatot mondjak: működésem alatt a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóságon 11 átszervezés zajlott le, 10 igazgató és 10 főmérnök váltotta egymást. A vízügy azonban kétségtelenül Dégen Imre vezetése alatt vált igazán ütőképessé. Ami utána következett, az már a leszálló ág. Talán most lehet ismét reménykedni abban, hogy elkezdődik valami. Jelenlegi miniszterünk kiállása a szolgálat mellet igazán biztató. Mikor éreztem igazán jól magam ?- A közel ötven év alatt legjobban az 1974-77 közötti időszakban éreztem magam. Mint a területi Vízügyi felügyelet vezetője megtapasztalhattam, hogy lehet előrelátó módon is vízgazdálkodást csinálni.- Megkerülhetem e a vízügy és a környezetvédelem egymás közötti viszonyát ?- Nem, de nem is akarom megkerülni. Én a két szervezet közötti problémák csíráját a korábbi személyi döntések ( Kovács, Gonda) megalapozatlanságában (is) látom. Két korábbi politikus került szakmai pozícióba, s ez hosszú időre leblokkolta mindkét szakterületet.- Az elkülönülés azonban inkább a központi szervezetekre volt jellemző. A területi szervek kénytelenek voltak együttműködni, ha el akarták végezni a rájuk bízott feladatokat. Mitől lehet az ember eredményes ?- Ha arra is kíváncsi vagy, hogy miért tartom eredményesnek az elmúlt csaknem ötven évet csak azt válaszolhatom: Dr. Németh Endre, Dr. Mosonyi Emil, Mihajlich Győző professzorok kellő szakmai alapot biztosítottak ahhoz, hogy az ember elindulhasson a pályán. Munkahelyi vezetőim segítsége és tanácsai nélkül semmire sem juthattam volna. Sajnos a mai pályakezdők ezt nem mindig mondhatják el magukról. Kevés segítséget és támogatást kapnak ahhoz, hogy jó szakemberekké válhassanak. Ez az a pont, ahol akár be is fejezhetnénk a beszélgetést, ha legalább két apró ( de nem is olyan jelentéktelen ) történet nem kívánkozna a jellemrajzhoz. Két történet Radványival(ról) Radványi és a csecsemővíz palackozás Történt pedig, hogy az OVH a terhes anyák és a csecsemők védelme érdekében ivóvíz palackozási programot indított el. Már szinte minden rendben lévőnek látszott ( egy nap választott el bennünket a program indításától) amikor Rudi megjelent a színen és csak ennyit mondott az ő szokásos szűkszavú modorában:- Baj van! - és lehuppant az első székre, ami eléje került. Nemsokára az is kiderült, mi a baj. Nem kezdődhet a palackozás - így Rudi - mert a palackok címkéjén nincs engedély szám. Mit lehet ilyenkor tenni ? Fel a telefont, hívjuk az Egészségügyi Minisztériumot. Nem illetékesek. Talán a Pest megyei KÖJÁLL. Újabb hívás, de kiderül: rájuk sem tartozik. Még egy próbálkozás: talán a Főváros. Ám ők is mossák kezüket. Most mi legyen - tettük fel a szónoki kérdést. És akkor kipattant az isteni szikra: Csinálunk engedélyt. Gépíró be, papír a gépbe, szöveg a papírra: Engedélyezem..stb. Pecsét, aláírás, iktatószám. S ezzel a probléma megoldódott. * % Г' 10
