Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 1. szám
Növekvő érdeklődés a magyar tavak iránt Dombvidéki tározók, tavak jelentősége Országunk területének közel fele hegy- és dombvidéki jellegű, ahol a tározóknak, tavaknak meghatározó szerep jut a felszíni vizek hasznosításában. Különösen igaz ez a Dél-Dunántúlon, ahol a mesterséges tavak száma meghaladja a 750-et. Melyek azok a körülmények amelyek a tavak iránti napjainkban tapasztalható megnövekedett érdeklődést, igényt indokolják?- A dombvidéki kisvízfolyások vízjárására a szélsőségesség jellemző, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a nyári időszakban a víz hasznosítási célokra (öntözés stb.) kevés, míg a nagy esőzések alkalmával többszörösére dagadó patak rövid idő alatt nagy károkat tud okozni. E szélsőséges vízhozamok módosítására kiválóan alkalmasak a dombvidéki (jellemzően völgyzárógátas) tározók, így vízhasznosítási és vízkár-elhárítási igényeket - de vízminőség szabályozási célokat is - egyaránt szolgálhatnak.- Egyértelmű igénynövekedés tapasztalható a halászati, illetve horgászati hasznosítás iránt, ami újabb tavak létesítésével elégíthető csak ki.- A dombvidéki kistelepülések életében egy-egy tó többcélú hasznosítási lehetőségével, tájesztétikai szerepével fontos településfejlesztési cél napjainkban. A meglévő tározók és tavak helyzete. Üzemeltetési kérdések Az 1960-as évek derekán állami támogatással nagy számban létesültek öntözővíz tározók, amelyek már nem sokkal az üzembe helyezés után halastóként funkcionáltak. Ez a funkcióváltás a tározási céllal létesült tavak esetében jórészt megtörtént és még az árvízcsúcs-csökkentési céllal épült, nagyrészt üres tározótérrel üzemelő tározók többsége is állandó vízszinttartással üzemelő tóvá „alakult”. A jelenleg üzemelő mesterséges tavak zöme ennek megfelelően jelenleg halastóként, illetve jóléti tóként működik. A funkcióbővítés szintén több, vízgazdálkodási alapfunkcióval létesült tó esetében tipikus problémát vet fel. E tavak (mint például az Orfűi tó) esetében a vízgazdálkodási alapfunkció egyéb, gyakran ellentétes igényeket támasztó hasznosítási módokkal egészült ki. Az immár szerzett jogokkal rendelkező érdekeltek nem hajlandók a működtetés költségének arányos viselésére, persze az érdekeltségi arányok utólagos meghatározása - azonos vetítési alap hiányában - nem is könnyű. Gondoljunk csak arra, hogy egy olyan tó esetében, ahol csónakázás, fürdés, horgászat folyik, időszakos vízkivétel is van és a parti vendéglátó tevékenységeket is a tóra alapozzák, hogyan lehet az érdekeltségi arányokat utólag meghatározni mindenki megelégedésére?! A privatizáció is sok problémát felvet vízgazdálkodási, de egyéb vonatkozásokban is. Az eddig egy kézben üzemelő, vízgazdálkodási szempontból egymásra utalt (egy vízfolyáson lévő) tóegységek egy része tavanként más-más üzemeltető tulajdonába került, ezzel az egyes beavatkozások (vízeresztés, feltöltés, nagyvizek levezetése stb.) összehangolása nehezebbé, bonyolultabbá vált. Különösen élesen jelentkeznek a problémák vízkár-veszélyes helyzetekben (szélsőséges kis- és nagyvíz, vízszennyezések esetén). Az üzemelő tavak működését befolyásoló legnagyobb probléma azonban a feliszapolódás, amely természetes, de nem kívánatos folyamat. A legnagyobb gondot az iszap lerakódása akkor jelenti, ha az a vízminőségi problémák forrása is, egyébként „csupán” a vízmélység (víztér) csökkenése miatt okoz fejtörést. Szerencsés esetben a gátak és a műtárgyak átépítésével (magasításával) az üzem-vízszint növelhető, így a víztér viszonylag olcsón gyarapítható. Ha a vízszint emelése nem biztosítható (pl. terület hiányában az üdülő tavaknál), vagy az iszap minősége miatt csak annak eltávolítása jöhet szóba, a rekonstrukció már komolyabb költségekkel jár. Új tározók, tavak létesítése Új tavak létesítését napjainkban a nagy igény ellenére növekvő nehézségek kísérik. Egyre kevesebb az olyan jó vízgazdálkodási és terepadottságú terület, ahol a terület viszonylag könnyen megszerezhető, hiszen gyakran nagyszámú tulajdonost kell meggyőzni a tó létesítéséről. Erősödnek a természetvédelmi érdekek is, amelyek gyakran a tó létesítésére legalkalmasabb, gyep és mocsár művelési ágú (gyakran természetvédelmi jelentőségű) területeket védik, így e tekintetben némi ellenérdekeltség tapasztalható. Ugyancsak nem a tavak létesítését támogató előírásokat fogalmaznak meg bizonyos környezetvédelmi előírások, így a környezeti hatásvizsgálatok végzésére vonatkozó 152/1995. (XII. 12.) Korm. rendelet, amely többi között a víztározó építését 2 m gátmagasság fölött környezetvédelmi hatásvizsgálat (KHV) köteles tevékenységnek nyilvánítja, ezzel gyakorlatilag valamennyi tavat e vizsgálat és hatósági eljárás tárgyává teszi, sokszor indokolatlanul. Új tavak létesítését vízügyi szakmai kérdések is befolyásolják, ugyanis a dombvidéki kisvízfolyások vízkészleteinek meghatározása nagy bizonytalanságot rejt magában, mert a területek vízrajzi szempontból kevéssé feltártak. Ez különösen a vízhiányos helyeken és körülmények között okoz problémát. Végezetül ismételten ki szeretném emelni a tavak tájesztétikai szerepét, jelentőségét, hiszen a tó a természetvédelemről szóló törvény (1996. évi Lili. tv.) szerint egyedi tájértéknek minősíthető, ezért is fontos annak természetbe illő, esztétikus kialakítása. A tavakra vonatkozó építési műszaki szabályozás mellett ezért fontos lenne a művek esztétikai követelményeinek mielőbbi megfogalmazása, ilyen irányú követelmények előírása. Márk László A vízgazdálkodási döntések társadalmi megalapozása Megalakultak a Területi Vízgazdálkodási Tanácsok 1996. január 1-én lépett hatályba a Magyar Köztársaság új - „A vízgazdálkodásról” szóló törvénye. Az 1964-től hatályos korábbi vízügyi törvénytől eltérően ez a törvény számos, alapvetően új elemet tartalmaz. Ebbe a körbe tartozik a „Területi Vízgazdálkodási Tanács” létrehozásáról rendelkező rész is, melynek alapvető szándéka a vízgazdálkodással kapcsolatos döntések társadalmi megalapozása. A törvényi rendelkezés szerint A vízügyi igazgatási szervezet területi szerve a területi jelentőségű vízgazdálkodási feladatok, koncepciók egyeztetésére, véleményezésére Területi Vízgazdálkodási Tanácsot hoz létre. A Területi Vízgazdálkodási Tanács munkájában a külön jogszabályban meghatározott szervek, szervezetek képviselői és a tárgyalt témában érintettek képviselői vesznek részt. A közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter felhatalmazást kapott arra, hogy a Területi Vízgazdálkodási Tanács összetételét és működési szabályait rendeletben állapítsa meg. A területi vízgazdálkodási tanácsok létrehozását kiváltó indokok a következőkben foglalhatók össze:- Csak a társadalom, az érintettek által megfogalmazott igényeknek lehet létjogosultságuk, így területi szinten is indokolt a vizek hasznosításában ill. kártételei elleni védelemben érintettek fórumát megteremteni. E testületek jogosultak lehetnek a vízügyi szolgálat felé igényeket, kéréseket, figyelembeveendő szempontokat megfogalmazni.- Tekintettel a vízzel kapcsolatos feladatok interdiszciplináris, sokféle érdekeltséget tükröző jellegére, indokolt olyan testület létrehozása, amely folyamatában, az érdekeltek képviseletét ellátva tekintené át a területi vízgazdálkodás aktuális, fontosabb feladatait, programjait.- Tekintettel a vízzel kapcsolatos érdekek ellentmondásosságára, indokolt olyan testület életre hívása, amely jogosult a régiók vízgazdálkodási jövőképét meghatározó kompromisszumok eldöntésére. 1998. március 18-án megszületett a miniszteri rendelet, az év első felében megalakultak a területi vízgazdálkodási tanácsok. Az országban - összhangban a vízügyi igazgatási szervezet területi beosztásával - 12 területi tanács alakult, amelyek illetékességi területe megfelel a vízgyűjtő területi elvnek. 14
