Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 1. szám
A területi vízgazdálkodási tanácsok feladatai a következők szerint foglalhatók össze:- a régió vízgazdálkodását meghatározó koncepciók áttekintése és az ezzel kapcsolatos állásfoglalás kialakítása,- a régió vízgazdálkodását érintő - központi ill. helyi - fontosabb javaslatok véleményezése,- a régió vízgazdálkodásában előforduló érdekellentétek feloldásának elősegítése,- a társadalmi elvárások ill. a terület vízgazdálkodását érintő javaslatok megfogalmazása a vízügyi szolgálat felé.- a vízgyűjtő-fejlesztési tervek egyeztetése,- a vízügyi igazgatóság vízgazdálkodási feladataira biztosított éves költségvetési összeg területi és szakmai lebontásának véleményezése,- a többforrású finanszírozással megvalósuló vízügyi munkák jóváhagyásában és felügyeletében való egyeztetés,- a regionális vízkészlet-megosztási tervek egyeztetése a térségen belül és az érintett többi területi vízgazdálkodási tanácsokkal,- a rendkívüli vízkár-eseményeket követő helyreállítási ill. fejlesztési javaslatok véleményezése,-a térségi jelentőséggel bíró vízgazdálkodási műtárgyak létesítésének és üzemelési rendjének egyeztetése a térségen belül és az érintett többi tanácsokkal.- területi szennyvízelvezetési és tisztítási programok egyeztetése (és közös jóváhagyása) az elfogadott országos alapelvek érvényesítésére. A Területi Vízgazdálkodási Tanács - törvényben megfogalmazott - egyeztetési ill. véleményezési feladatainak csak akkor tehet eredményesen eleget, ha a vízügyi igazgatási szervezettel szoros együttműködésben de attól független testületként, és az érdekeltekkel, különösen a döntéshozókkal egyértelmű kapcsolatban működik. Ezek az érdekeltek:- a helyi vízközmű szolgáltatási és vízkárelhárítási feladatokért felelős önkormányzatok,- a területi környezetvédelmi szervek,- az egyéb érintett szakhatóságok- vízgazdálkodási társulatok, valamint- a vizek használatában egyéb érdekeltek. Ezek a szervek a Területi Vízgazdálkodási Tanácsokban való tagságuk ill. képviseletük révén érvényesíthetik érdekeiket. Egy-egy területi vízgazdálkodási tanács legfeljebb 24 tagú. Elnökének olyan személyeket választottak, akik nem a vízügyi szolgálathoz tartoznak, de a vízügyet ismerik, köztiszteletben álló társadalmi személyiségek. A tanácsok titkársági feladatait a vízügyi igazgatóságok látják el. A Területi Vízgazdálkodási Tanács működését a jogszabály csak keretjelleggel szabályozza. Működési rendjüket maguk állapítják meg. A működés főbb elvei:- évente minimum két alkalommal (de a Tanács döntésétől függően esetleg többször) ülésezik.- a Tanács üléseit a - titkársági feladatot ellátó - vízügyi igazgató köteles előkészíteni,- a területileg illetékes vízügyi igazgató köteles a szükséges információkat szolgáltatni és a vízügyi igazgatóság munkájáról rendszeresen tájékoztatást adni.- a Területi Vízgazdálkodási Tanács a döntéseit többségi szavazással hozza A tanácsok 1998. június hónapban mindenütt megalakultak és megkezdték működésüket. A végzett munka eddigi tapasztalatai kedvezőek. A Tanácsok elsőként tárgyalták meg Magyarország víz-gazdálkodási politikájának tervezetét és az egyes régiók szennyvízelvezetési kerettervét. A készülő vízgyűjtő-fejlesztési tervek megvitatására a közeljövőben kerül sor. DUNA-VÖLGYI HOLTÁGAK A Duna-völgy magyarországi részének sajátos színfoltjai a Duna menti holtágak legtöbbjük mesterséges beavatkozás, folyószabályozás révén jött létre, de túlfejlett folyókanyarok - régebben - természetesen úton is lefűződhettek. Az élő folyótól elszakadt medrek az idők során többé-kevésbé feltöltődtek, jó néhányukat már alig lehet föllelni. A még meglévő holtágak megőrzése, illetve megmentése természetvédelmi és vízgazdálkodási szempontból is fontos feladat. A Duna-völgyi holtágak fölmérését a KHVM megbízásából 1977-ben végezték el a VÍZINTER Mérnökiroda Kft. (Budapest) irányításával, valamint a holtágakkal korábban is foglalkozó VÍZPART Kft. (Szeged), valamint a területileg illetékes öt vízügyi igazgatóság (Győr, Székesfehérvár, Budapest, Baja, Pécs) szakembereinek bevonásával. Holtágnak tekintették azokat a holtmedreket, amelyek nem vesznek részt a folyó vízszállításában - értelemszerűen minden mentett oldali holt meder ilyen. Azok viszont, amelyek a hullámtéren egy bizonyos vízszint elérése után bekapcsolódnak a vízszállításba, illetve legalább az alsó végükön nyitottak, mellékágnak minősülnek. Főleg a Felső-Duna mentén vannak ilyen mellékágak, de ezek közé sorolhatók a gemenci Dunaágak (Grébeci Holt- Duna, Rezéti Holt-Duna stb.) is. A holtágak és mellékágak között éles határt nem lehet vonni, minden esetben külön-külön meg kell vizsgálni sajátos adottságaikat. A Duna-völgyi mellékágakról külön fölmérés készült, amelyet ugyancsak egy kiadványként fognak megjelentetni. A Duna és mellékfolyói hazai szakasza mentén a fölmért (általában 5 hektárnál nagyobb) holtágak száma összesen 50. Az állapotfölmérés kiterjedt a holtágak tulajdonviszonyainak és kezelőinek tisztázására, a holtágak méreteinek közelítő meghatározására, állapotuk, vízforgalmuk és hasznosítási módjuk fölmérésére, végül néhány esetben a rehabilitációs feladatok kijelölésére. A fölmérés eredményeit a Tisza-völgyi holtágak korábban már nagy érdeklődést és elismerést kiváltó kötetet után a Duna-völgyi holtágak adatait is egy gazdagon illusztrált kötetben tették közzé. A kiadvány célja: minél szélesebb körben bemutassa a holtágak állapotát és paramétereit, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy a helyi közösségek és érdekcsoportok a holtágakkal szemben elvárható, reális, mások érdekeivel összehangolható igényeket fogalmazzanak meg. dr. Szlávik Lajos 15
