Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / Önkormányzati Különszám
előrejelzése alapján, miszerint a következő 20 órában további 30-35 mm csapadék várható, továbbá az intenzíven áradó rahói vízállásra tekintettel - ahol a korábbiakban előfordult legmagasabb vízállást (LNV) közelítette - már bizonyossá vált, hogy Tiszabecsnél LNV-t elérő, vagy azt meghaladó vízszint kialakulása várható. A fentiek miatt a Felső-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság azonnal kezdeményezte a Megyei Védelmi Bizottság összehívását, s megkezdődött a rendkívüli készültség elrendelésével összefüggő feladatok előkészítése mind a helyszínen, mind pedig az Országos Műszaki Irányító Törzsnél. A Megyei Védelmi Bizottság 04-én 24.00 órakor tartotta első ülését, meghatározta az összes teendőt, ami egy rendkívüli árvíz kapcsán szükségessé válhat. A védekezés ideje alatt a védelmi bizottság 11 ülést tartott. Az első időszakban naponta kétszer ülésezett. A védművek állapota és a beavatkozások A Tisza bal partján Szatmárcseke és Olcsvaapáti között a védtöltés magassági hiánya okozta a legnagyobb gondot, de készültség időbeni elrendelésének és a korai előkészületeknek köszönhetően sikerült időben kiépíteni a korona magasítását, közel 8 km hosszban. A védvonalon, két helyen az árhullámok miatt be nem fejezett töltéserősítés volt. Ezeken a szakaszokon a kivitelezők bevonásával az eredeti védelmi képességet helyre kellett állíttatni. A magasításon kívül sok helyen kellett a töltésrézsűt megtámasztani, ill. az átszivárgó vizet elvezetni. E védvonalon három helyen kellett kisebb buzgár ellen védekezni. Az árhullám Vásárosnaménynál 07-én délelőtt tetőzött. A Vásárosnamény- Záhony közötti jobb- és bal parti védvonalakon a vízszint már nem érte el, de helyenként 10-20 cm-re megközelítette a töltéskorona szintjét. A nagyobb tartósság miatt azonban egyéb veszélyes árvízi jelenségek (átázás, felpuhulás, buzgár, hullámverés, stb.) ellen kellett védekezni. Érzékelhető volt a töltés magassági és keresztmetszeti hiánya, gondot jelentett az előterek járhatatlansága. Hasonló problémák adódtak a Záhony-Tiszabercel közötti és alatti szakaszon is, de itt már jelentős vonalmenti beavatkozást nem kellett végezni, azonban lokális jelenségek ellen védekezni kellett. November 09-én délután több kisebb koncentrált csurgás, illetve három buzgár bevédését végezték el. Az árhullám lefelé vonultával jelentős erőfeszítéseket kellett kifejteni a Lónyay-főcsatorna mentén, a Bodrogközi tiszai védvonalakon, de a Bodrog védvonalain is, majd lejjebb, a Taktaközben. Ezekben a térségekben magassági hiány nem volt, de az eddig előfordult legmagasabb szintet megközelítő árvíz a nem kellő védőképességű - még erősítésre váró - védvonalak számos pontján igényelt beavatkozást. A tartós árvízi terhelés miatt jelentősebb beavatkozásokra a Bodrog-közi védvonalak mentén került sor, a Tisza jp-on a révleányvári és a ricsei őrjárásokon, a ricsei gátőrháznál és szivattyú-Zalkod telepen, Cigánd belterületén, a Tiszakarádi szivattyútelepen, illetve Zemplénagárd és Tiszacsermely térségében, valamint Tiszakarád község belterületén, ahol ellennyomó medencék kialakításával, illetve bordás homokzsákos leterheléssel kellett védekezni. Említést érdemel, hogy a Bodrog rendkívül magasra előre jelzett árvizét a Szlovákiában végrehajtott szükségtározás számottevően mérsékelte. Az árhullám levonulásával fokozatosan tevődött át a védekezés súlypontja a szintén kiépítetlen árvízvédelmi rendszerrel rendelkező Taktaközi területre, amely területen a rendkívüli készültségi fokozat nem került elrendelésre, de a harmadfokú árvízvédelmi készültséget itt is hosszú ideig kellett érvényben tartani. A taktaközi árvízvédelmi szakaszon, a tartós árvízi terhelés miatt beavatkozásokra volt szükség Tokaj, Tiszaladány, Csobaj, Taktabáj, Taktakenéz, Kesznyéten települések térségében, valamint a Tisza jobbparti és Sajó balparti árvízvédelmi vonalakon, az Inérháti tájegységben, ahol bordás, homokzsákos leterheléssel, szivárgások, csurgások, fedőréteg felpuhulások és rézsűcsúszások ellen kellett védekezni, valamint hullámverés elleni védelmet kellett kiépíteni homokzsákokkal leterhelt műanyag fólia terítéssel. A Sajó torkolat és Laskó torkolat közötti Tisza jobb parti árvízvédelmi rendszer a Laskó - Csincse és Eger patakok visszatöltésezésének kivételével kiépítettnek tekinthetők, ezért ezen a védvonalon számottevő beavatkozásra nem volt szükség, a rendszer jól vizsgázott. Helyi beavatkozásra volt szükség a kiépítetlen töltésszakaszokat keresztező, nem megfelelő zárású műtárgyaknál, illetve az újlőrincfalvai szivattyútelep mélyvezetésű nyomócső keresztezés szelvényében, ahol a koncentráltan átszivárgó víz elvezetésére, illetve a mentett-oldali fedőréteg leterhelésére volt szükség. Az árhullám levonulásával egyidőben a már tehermentesük felső szakaszokon megkezdődött a töltéskoronák rendbetétele, a tartalék depóniák elhelyezése, a legfontosabb védelmi anyagok (homokzsák, fáklya, lámpa) visszapótlása. A töltéstestet megtámasztó, homokzsákból készült bordák - esetleges téli árvízre tekintettel, biztonságból - tavaszig a helyükön maradtak. Az 1998. évi belvizek 1998-ban hazánk valamennyi belvízrendszerében a sokévi átlagot meghaladó csapadék hullott. Az éves csapadék mennyisége különösen az ország ÉK-i részén 900 mm-t is meghaladta. A talajvízszintek - az évek óta tartó süllyedést/stagnálást követően - határozott emelkedésnek indultak. A hidrometeorológiai körülmények az 1998-as év folyamán két, viszonylag jól elkülöníthető, de önmagukban is hoszszan elnyúló belvízvédekezési időszakot eredményeztek. Az első április köze5
