Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / Önkormányzati Különszám
pétől augusztus végéig tartott, a második pedig október elejétől az 1999-es évre áthúzódva, jelenleg is tart. A jelentősebb őszi belvízvédekezés kiváltó oka a szeptembertől november végéig tartó csapadékos periódus volt. A legnagyobb csapadékterhelés az ország középső - EK-DNy irányú - sávját érte, ahol a sokévi átlagot legalább 100 mmrel meghaladó eső hullott, de más síkvidéki területeken is a háromhavi csapadéktöbblet 50 - 100 mm között alakult. A decemberi csapadék - ami lényegében az első dekádban átlagosan 10-20 cm vastagságú hó formájában hullott - viszont már elmaradt a sokévi átlagtól. Az őszi belvízhullám november közepén érte el csúcspontját, 67 000 ha-os elöntéssel, amelynél nagyobb 1986-ban volt utoljára. A vízügyi igazgatóságok 61 belvízvédelmi szakaszán (az összes csaknem kétharmadán) volt különböző fokozatú (5 db III. fokozatban) belvízvédelmi készültség. A védekezésbe bekapcsolódott valamennyi VÍZIG, 592 dolgozót, 97 gépkocsit és 30 munkagépet véve igénybe. A szivattyútelepek közül 143 db, 221 m3/s kapacitással üzemelt, és több mint 10,2 millió m3 vizet emelt át. A napi védekezési költségek legnagyobb becsült értéke 13,3 millió Ft-ot tett ki. AZ 1999. ÉVI, TAVASZI ÁRVÍZ ÉS BELVÍZ Az árvíz kialakulásának okai 1999. február hónapban a Tisza vízgyűjtőire a sokévi ádagot lényegesen meghaladó csapadék hullott. A Felső- Tisza vízgyűjtőjére 164 mm, a Szamos- Kraszna vízgyűjtőjére 76 mm, a Bodrog vízgyűjtőjére 102 mm, a Körösök vízgyűjtőjére 103 mm hullott, döntően hó formájában. A hegyekben felhalmozódott hókészlet az utóbbi évtizedek legnagyobb mennyisége volt. Szeged szelvényére vonatkoztatva a Tisza vízgyűjtőjén a hóban tárolt vízkészlet 11 km3, Szolnok szelvényében pedig 6,8 km3 volt. Ezek az értékek mintegy 2 km3 -el haladták meg az addigi, 1987- ben mért maximumot. A hóvíztartalom átlagos értéke a 200 mBf-i magasságot meghaladó területeken 90 mm volt. Bodrogkalász A tiszai árhullám kialakulásában a felhalmozódott hókészletek olvadása mellett főszerepet játszott a felmelegedés és jelentős mértékben az esőzés. Árvízvédekezés Az árvízvédekezés a Tisza vízrendszerének valamennyi folyóját érintette. Készültséget először február 23-án a Fekete-Körösön kellett elrendelni. Az árhullám gyorsaságára jellemző, hogy 24 óra múlva már III. fok elrendelésére került sor, és a készültségben lévő védvonalak hossza március 4-re már meghaladta az 1000 km-t, március 11-én pedig a 2700 km-t, vagyis a Tisza völgyi védvonalak 96 %-án folyt védekezés. Március 13-ra a 2700 km készültségben lévő védvonalból 1120 km-en III. fokú védekezés folyt. A fokozott veszélyhelyzet kialakulása miatt, március 14-én a Kormány rendkívüli árvízvédelmi készültséget rendelt el a Bodrog és a Takta-köz védvonalaira, 147 km hosszon. A Bodrog vízállása ekkor 40-50 cm-rel, a Tisza Tokajnál 14 cm-rel haladta meg a korábbi maximumot. A Közép-Tiszára is az eddig mért vízállásokat jelentősen meghaladó vízállásokat jeleztek előre. Március 16-án már a Tiszafüred és Csongrád közötti 410 km hosszú védvonalra is rendkívüli árvízvédelmi készültséget kellett elrendelni. Ezzel a rendkívüli készültségben lévő védvonalak hossza elérte az 560 km-t. Kiemelkedő feladatot jelentett ebben az időben a töltések ellenőrzése, a töltéseket veszélyeztető jelenségek fokozatos megjelenése miatti kitelepítések, a települések őrzése, forgalomirányítások végrehajtása, amiben a rendőrség rendkívül magas színvonalú munkát végzett, de határozottan intézkedtek a renitenskedő, a szabálytalan és egyéni érdeket védőkkel szemben is, például ilyenek a nyári gát visszabontásokat akadályozók voltak. A bekövetkezett vízállásokra jellemző, hogy a vízszint Kiskörénél 70 cm-rel, Szolnoknál 65 cm-rel haladta meg az eddig mért maximumokat, és Szolnoknál 13 napon keresztül volt magasabb, mint a korábbi legnagyobb vízszint. A rendkívül magas vízállás miatt a Szolnok alatti szakaszokon - ahol kiépített védvonalak nincsenek - 16 km hosszúságban ideiglenes védvonalak kiépítésére volt szükség, 17 km összes hosszúságon pedig nyúlgáttal magasították a töltést. A Vízügyi Szolgálat a fővédvonalakon való védekezés mellett ellátta az érintett önkormányzatok védekezési munkáinak irányítását, és műszaki segítséget is nyújtott védekezési munkáikhoz. Szolnok belterületén és több Szolnok alatti településen - a tetőzést 10-12 nappal megelőzve - előre kijelölte az ideiglenes védművek nyomvonalát, intézkedett a polgármestereknél a védekezést akadályozó belterületi, kerti építmények szükséges bontásáról, és biztosította a homokzsákokat az ideiglenes védművekhez. A rendkívül magas vízállás miatt intenzív védekezésre volt szükség ahhoz, hogy az árvizet a töltések között lehessen tartani. Az apadás mértéke igen lassú volt, 2-3 óránként csupán 1-1 cm-t mértek. Ennek következtében a töltés és a magaspartok megerősítése, a hullámverés ellen való védekezés mellett, a védvonalak mentén folyamatos munkákra volt és van még ma is szükség, hogy a töltések védőképessége megmaradjon. A védvonalak mentén - 50-150 m szélességben - fakadóvíz jelentkezett 240 km hosszon. Szivárgó víz ellen több mint 80 km hosszon kellett védekezni. A töltések átázása miatt bordás, homokzsákos megtámasztást kellett készíteni több, mint 10 km hosszban. E hatalmas volumenű munkát csak magas színvonalú szervezettséggel és jelentős összefogással lehetett elvégezni. Kiemelkedő volt az önkormányzatok áldozatvállalása, így például Tószeg 6
