Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 3. szám
Országos Vízrajzi Távmérő Hálózat Budapesti Körzeti Központ (OVTH BKK) üzembe állítása Az Országos Vízrajzi Távmérő Hálózatra (OVTH) vonatkozó elképzelések megvalósítása érdekében 1995-ben a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság (KDVVÍZIG) került kijelölésre az első kiséleti jelleggel elkészítendő távjelző hálózat megvalósítására. A kijelölés nemcsak a KDVVIZIG központi elhelyezkedése miatt volt praktikus, hanem az 1974-ben létesült és azóta is folyamatosan működő Zagyva-Tama Vízgazdálkodási Szabályzó Rendszer (ZTVSZR) üzemeltetése során felhalmozott tapasztalatok felhasználása miatt is. A rendszer megvalósításának alapját a vízügyi igazgatóságokra telepítendő távmérő központok 1994- ben elkészített rendszerterve jelentette. Ez a rendszerterv már részletesen meghatározza az állomások működésével kapcsolatos elvárásokat, az összeköttetés javasolt módozatait, valamint ismerteti az érzékelőkkel, adatgyűjtőkkel, adatátviteli egységekkel szemben támasztott követelményeket. Előírásként szerepel, hogy a létesítendő körzeti távmérő központok közötti kapcsolat a vízügyi szolgálatban működő Lotus Notes kommunikációs rendszer segítségével történjen. A további fejlesztéseknél kötelezően szükséges a Vízkárelhárítási Információs Rendszerhez (VIR) történő kacsolódást biztosítani. Mindezek figyelembevételével készült el 1995-ben „A Vízügyi Igazgatóságokra telepített körzeü távmérő központ és az állomás-csatlakozás általános terve” - ez képezte a budapesti körzeti központ megvalósításának az alapját. A vízrajzi távjelző rendszer fejlesztésével egyidőben a PHARE W-905/90 project keretében a „Felszíni Monitoring Rendszer fejlesztése Magyarországon az EU gyakorlata alapján” című munka szintén elkezdődött. A két különböző szinten elindult fejlesztés összehangolása érdekében a KDVVIZIG elkészítette „A digitális regisztráló hálózat korszerűsítésének és bővítésének tervezése és művezetése a PHARE W-905/90 jelű programhoz kapcsolódva” című munkát. A részletes tanulmányok elkészülte után 1996-ban már a KDVVIZIG-re telepített távmérő központ és az állomás-csatlakozások kiviteli tervei készültek el. A tényleges kivitelezésre 1997. második felében került sor. Az OVTH BKK-ba első lépcsőként a mellékelt ábrán is feltüntettél 9 állomás (Duna: Szob, Nagymaros, Budapest Vígadó tér; Ipoly: Ipolytamóc, Nógrádszakál; Zagyva: Maconka, Pásztó, Apc, Hatvan-alsó) került bekötésre. Az állomások kiválasztásánál maximálisan figyelembe vették a KDVVIZIG érdekeit, valamint a PHARE W-905/90-es célkitűzéseit. Az állomásokon az igényeknek megfelelően a vízrajzi szempontból legfontosabb elemek - vízállás, csapadék, lég- és vízhőmérséklet, zsilipnyitás mértéke, hóvíztartalom - távjelzése történik. Az érzékelő, adatgyűjtő és távjelző eszközök között megtalálható a gyakorlatban már jól bevált mérőeszközök (Gealog S, Gealog mini, OWK-16, Druck szonda, IHT, Logotronic, SEBA, Restart) mellett egy újonnan kifejlesztés alatt álló mérőeszköz (Microsensor hóvíztartalom mérő) is. Az állomások és a központ közötti kapcsolat telefon vonalon történik - egy helyen, Szobon kísérleti jelleggel Westel 450 Mhz-es rádiótelefonon -, a központot irányító ESZTER program segítségével. Az állomások az adatokat 15 perces gyakorisággal tárolják és bizonyos beállított figyelmeztető értékek - vízállás, csapadék - meghaladása esetén automatikusan kapcsolatba lépnek a központtal. A központ normál üzemrend szerint naponta kétszer lép kapcsolatba minden állomással: reggel 7 órakor a pillanatnyi érték lekérdezése, míg 0 óra után a 24 óra alatt tárolt adatok lekérdezése miatt A központból lehetőség van egyes állomások - akár egyszerre az összes állomás - lekérdezésének sűrítésére is 15,30 perces, illetve 1,2,3,6,12 órás ciklusban. Az állomások az esetleges illetéktelen behatolás jelzésére is alkalmasak, így fokozott védelem alatt állnak. A beruházás 1997-es árszinten 55,1 millió forintba került, amelynek 55 %-a építési feladatokra, 18 %-a az adatgyűjtőkre, 15 %-a telekommunikációra, 9 %-a érzékelő műszerekre, 3 %-a pedig számítástechnikai eszközökre szolgál. Az OVTH BKK megépítéséhez a KHVM és OVF szakmai és anyagi közreműködésén kívül jelentősen hozzájárult a V1TUKI Rt., a PHARE Iroda, valamint a Dr. Szigyártó Mérnöki Iroda. A műszerbeszerzéseket a VITUKI Rt. és a Microsensor Kft., a kivitelezési munkákat a KDVVIZIG, az ÉPVIZKÖR Kft. és a RESTART Kft., a rendszer lelkének számító telekommunikációt a Kalocsa Engineering végezte, a szoftvert Bikfalvi István készítette, a hardvert az Algoritmic Kft. szállította. 1998-ban a rendszer próbaüzeme folyik, amelyen belül a legrövidebb időn belül megoldódik a gyűjtött adatok Operatív Hidrológiai Modulon (OHM) keresztül történő hozzáférhetőségének biztosítása is. A kivitelezés és próbaüzem tapasztalatait a jelenleg tervezés illetve megvalósulás előtt álló rendszereknél már célszerű figyelembe venni. Szilágyi Attila AZ ORSZÁGOS HIDROLÓGIA TÁVMÉRŐ HÁLÓZATRÓL A magyar vízrajzi szolgálatban mintegy 30 éve alkalmaznak távmérést, kisebb-nagyobb körben és több-kevesebb sikerrel. Az idők folyamán üzembe-léptek postai vonalon lekérdezhető állomások és távmérő központ köré szervezett, csakis onnan lekérdezhető körzeti távmérő rendszerek. Az utóbbiak között irányadó jelentőségű volt a magyar HYDRA rendszer, amelyet gyártmánnyá fejlesztettek, azt külföldön is alkalmazták, de a rendszer - a hazai piac hiányában - a későbbiekben elhalt. A vízkárelhárítás, a váratlan vízszennyezés elleni védekezés, valamint a vízügyi nagylétesítmények üzemeltetése azonban mind szélesebb körben igényli a távmérést, illetve az erre támaszkodó vízjelzést, előrejelzést, riasztást. Ezért ma már gyakorlatilag is napirendre került az országos hidrológiai távmérő rendszer létrehozása, s az eddig széteső fejlesztés összefogása elengedhetetlenné vált. Az egységes országos hidrológiai távmérő rendszer alapeszméje már 1965-ben megszületett, majd a vízrajzi információ rendszer korszerűsítésére 1973-74-ben kidolgozott, és a vízügyi főhatóságok részéről elfogadott terv részévé vált. Ezt követően azonban csak 1992-ben készült el az országos távmérő hálózat előterve. Ma már ennek megfelelően folyik a felszíni észlelőhálózat állomásaira olyan (vízállás érzékelőkből és adatgyűjtőből álló) berendezések telepítése, amelyek helyi regisztrálást is végeznek és távparanccsal is lekérdezhetők. Hazai fejlesztés eredményeként rendelkezésre állnak a különböző adatátviteli vonalak használatához szükséges adatátviteli egységek, továbbá a központot alkotó számítógép kézi működtetésének néhány programja. Az országos hidrológiai távmérő és riasztó hálózat 12 - a vízügyi igazgatóságok székhelyével megegyező - körzeti központ létesítését irányozza elő, 56 vízrajzi állomással, illetve az azokhoz kapcsolódó további 6 vízmintavételi szelvénnyel. A megvalósítás alatt álló Budapesti Körzeti Központ e rendszer részét képezi. (A téma iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk Domahidy László és Puskás Tamás tanulmányát Az országos hidrológiai távmérő és figyelmeztető rendszerről, amely a Vízügyi Közlemények 1998. évi 1. füzetében jelent meg. Megjelent a Vízügyi Közlemények 1998. évi 1. füzete TARTALOM Szlávik Lajos: Magyarország az Európai Unió küszöbén Correia, Francisco Nunes: Vízkészlet-gazdálkodás Európában: intézmények, problémák, dilcmák (Az EUROWATER projekt rövid összefoglalása) Szlávik Lajos: Árvizek szükségtározása Deák J. - Liebe P. - Descö É.: A felszín alatti vizek minőségének országos jellemzése Domahidy L. - Puskás T.: Az országos hidrológiai távmérő és figyelmeztető rendszer Illés L. - Juhászné Virág M. - Konccsny K.: A Lónyay- főcsatorna vízgyűjtőjének vízháztartása Hankó Z. - Bauer M. - Szilvássy Z.: A magyarországi Fclső-Duna és a talajvíz kapcsolata Ollós G. - Varga M.: A tudományos alapokon nyugvó üzemeltetés igénye a víztisztításban Pálfai I. - Szilárd Gy. - Váradi J.: Az aszály vízgazdálkodási hatásai Magyarországon Símig Péter: UNIPEDE-tanulmány a világ vízkészletének hasznosításáról Bálint G.: Az éghajlatváltozás és következményei (Az 1997. évi meteorológiai tudományos napok) 20
