Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)

1998 / 3. szám

biztosítani kell. Az egészséges ivóvíz és biztonságos szennyvízelvezetés joga - el­érhető áron - minden állampolgárt megil­let.-Biztosítják a hatékony vízkárelhárításhoz szükséges alaprendelkezéseket.-Továbbra is alapoznak a vízgazdálkodási társulatokra.- Az állami szerepvállalás csökkentésével a közvetlenül érdekeltek nagyobb költségvi­selésével számolnak. A vízügyi jog (jogalkotás) alapvető célja, hogy az szervesen épüljön be a magyar jogrend­szerbe, hasznosítsa és vegye át a vízügyi jog be­vált intézményeit és szabályait, és az Európai Unióhoz való csatlakozás, az integráció, a jog­harmonizáció követelményeire is figyelemmel a kontinentális jogrendszerekhez tartozzon ak­ként, hogy alapelve ne a tiltás, a büntetés le­gyen, hanem az állampolgárok önkéntes jogkö­vetésére épüljön. Ez akként érvényesül - főként a végrehajtási szabályoknál -, hogy e szabályok racionálisak, alkalmazhatóak legyenek. A vízügyi jog „fejlesztésének” fogalma két különböző tartalmú, de egyaránt céltudatos „ágazatépítő” magatartással értelmezhető. Je­lenti egyrészt a vízügyi jogrendszer (a tárgyi jog) korszerűsítését, másrészt magába foglalja a vízügyi jogalkalmazás (a hatósági funkció) ha­tékonyságának a fokozását. A korszerűsítésnek tehát két közvetlen célja van:- A vízügyi jogot hozzá kell igazítani egy­részt a jelenleg létező hátteréhez és alapja­ihoz, és helyre kell állítani a vízügyi jogvi­szonyokban - az időmúlással csökkenő pontosságú - tükrözését, másrészt, de nem utolsó sorban az Európai Közösség vízügyi politikájában megfogalmazott elvekhez, célokhoz, az Európai unió acquis-ához.- A vízügyi jogalkalmazás hatékonysága - a jogfejlesztés másik szükségszerű ága - a közhatalmi működés megjavítását, eseten­ként ha szükséges a formális átalakítását követeli meg. A legjobb jogrendszer is holt szellemi tőke marad, ha nem érvényesül az életben. Ha valóban hatékony vízügyi jo­got akarunk, azt hatásosan kell alkalmazni. Ez pedig csakis a tárgyául szolgáló műsza­ki-gazdasági célok - a jogszabályokban megformált vízgazdálkodási akarat - konkretizált megvalósítása lehet. A mai helyzet jellemzését úgy fogalmazhat­juk meg, hogy a vízgazdálkodás és környezete között, továbbá a vízgazdálkodáson belül, a munkamegosztási tagozódás egységei között, a fejlődés problémái egyre inkább konfliktusok­ban fejlődnek ki. A korábban nagyjából a nyu­godt, egyenes vonalú erőhatások által meghatá­rozott fejlődés helyett, az ellentétek feszülésébe kényszerülő fejlődés vált uralkodóvá. A vízgazdálkodásra és a vízügyre a konflik­tushelyzetek lettek jellemzőek, sok tekintetben meghatározóak. Ezen hatások közül ki kell emelni:-a vízgazdálkodással szembeni társadalmi követelmények megnövekedését,-a tudományos-technikai fejlődés eredmé­nyeinek a kihívása, és ennek a vízgazdál­kodás területén való alkalmazása,- a vízgazdálkodás és a vízjog alanyainak az a mennyiségi és minőségi változása, mely a nemzetgazdaság változásának következ­ménye,- a környezethasználatok sokrétűbbé válása, megmaradása és ennek hatásai újfajta ér­dekérvényesítést követel meg a vízgazdál­kodástól (Pl.: vízügyi felügyelet, nevezete­sen az integrálódás, az integráció erősíté­sét). A vízügyi jognak (jogalkotásnak) a vízgaz­dálkodás politikai céljainak megvalósítása érde­kében a közeljövő kiemelt feladatai a következőek:-Az Európai Unióhoz történő csatlakozás érdekében meg kell teremteni az Európai Unió acquis-a és a magyar jog harmonizá­cióját, az EU vízügyi politikájának elvei és a magyar jogrendszer hagyományai alap­ján.- A vízgyűjtőkre szervezett, integrált szem­léletű vízgazdálkodás követelményének szem előtt tartásával be kell fejezni a víz­ügyi joganyag megújítását.- Kiszámítható pénzügyi alapokra kell he­lyezni a vízgazdálkodást. Rögzíteni kell - jogilag is - a költségvetés, az önkormány­zat, az érdekeltek, az egyes alapok szere­pét, határozottabban kell érvényesíteni a szennyező fizet elvet. Érdekelté kell tenni a nemzetgazdaság ágazatát a vízgazdálkodá­si politika végrehajtásában.- Az önkéntes jogkövetelés elvén épülő víz­ügyi jogi szabályozás mellett, következe­tessé és értendőbbé kell tenni a vízügyi ha­tósági engedélyezést, és felügyeleti tevé­kenységét.- Törvényi - jogszabályi - szinten rendezni kell a vizek, vízi létesítmények - különö­sen a víziközművek - tulajdonlási és mű­ködtetési kérdéseit. 3.3.3. A vízgazdálkodási politika megvalósításának egyéb eszközei Megkezdődött és folyamatos feladatot jelent a vízügyi műszaki szabályozási rendszer kor­szerűsítése az Európai Unióhoz csatlakozás ér­dekében. A korszerűsítés fő iránya az Európai Szabványügyi Szervezet (CEN) EN jelzetű szabványainak bevezetése a hazai sajátosságok figyelembe vételével. Az EN szabványok beve­zetésénél az Európai Közösség vízügyi politiká­jának szellemében stratégiai elvként kell kezel­ni, hogy az Unió szintjén szabályozott beavatko­zások mellett a hazai, speciális beavatkozások körét, részleteit is kidolgozzuk a műszaki szabá­lyozási feladataink meghatározása során. A CEN tagság elnyerését követően aktív magyar részvétellel lehetőség nyílik érdekeink érvénye­sítésére az Unió szabványosítási tevékenységé­ben. Célunk, hogy 2001-ig a vízügyi szakterüle­tet érintő EN szabványok mintegy 80 %-át beve­zessük. Ki kell emelni a az integrált vízgazdálkodás jelentőségét; a vízgyűjtő feltárást biztosító, a vi­zek mennyiségi, minőségi adatait szolgáltató egységes monitoring rendszer szükségességét. Meghatározó szempontként kezelni a vízgazdál­kodási információs rendszer megfelelő műkö­dését. Elő kell irányozni információs rendszerek kialakítását a nemzetközi vízgyűjtőkön. Az észlelőhálózat műszaki felszereltségét lé­nyegesen javítani kell. Az állomások kialakítá­sakor figyelembe kell venni a Meteorológiai Vi­lágszervezet (WMO) előírásait. Az észlelési adatok megbízhatóságát garantálni kell. Az egységes vízügyi információs rendszer részeként olyan adattároló, adatfeldolgozó és információ szolgáltató rendszert kell kialakíta­ni, mely megfelel az Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) és WMO szabványoknak és alapul szolgálhat az EU „Jelentési Kötelezettsé­gek Irányelviben foglaltak teljesítéséhez. Az EU minőségbiztosítási elvei teljesen új helyzetet teremtenek mind a vízellátás, csator­názás és szennyvíztisztítás, mind pedig a hagyo­mányos vízgazdálkodási szakágazati munka te­rületein. Ki kell alakítani és működtetni a minő­ségbiztosítási rendszereket a vízgazdálkodás­ban. A műszaki szabályozásnak valamennyi szinten folyamatosan kapcsolódnia kell az EU irányelvekhez, előírásokhoz. Foglalkozni kell a vízügyi ágazat szakember­utánpótlását biztosító oktatáspolitika kidolgozá­sával, a szervezet szakmai állományának folya­matos továbbképzésével és a szakember után­pótlás lehetőségeinek a megteremtésével. Biztosítani kell a társadalom minden cso­portjának, az egyéneknek az információhoz va­ló hozzáférés jogát. Ennek érdekében olyan in­formációs rendszert kell (kidolgozni) üzemeltet­ni, mely az EU-ban rendszeresített technikai színvonalon egyszerre képes kiszolgálni az álla­mi szervek és a társadalom egyéb szervezetei, továbbá a lakosság információigényét. * * * Magyarország vízgazdálkodásának nagyon komoly múltja van, amelyet sok kiemelkedő eredmény és nemzetközileg is ismert és elismert vízgazdálkodási szakember jellemez. A társada­lom és a gazdaság nagyon sokat fejlődött és je­lentős mértékben változott az elmúlt évtizedek­ben és években. Az új kihívásoknak csak a nemzetközi együttműködésben rejlő lehetőségeket kihasz­nálva lehet megfelelni. A nemzetközi eredmé­nyek figyelembe vétele, az EU vízgazdálkodási politikájához való csatlakozás, csak a világ és az EU vízgazdálkodási eredményeinek felhaszná­lása lehet a fenntartható vízgazdálkodás kialakí­tásának és megvalósításának az alapja. Ez nem csökkenti a hazai szakemberek eredményeinek a jelentőségét és a fenntartható vízgazdálkodás megvalósításában betöltött szerepük fontossá­gát. 12

Next

/
Thumbnails
Contents