Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)

1998 / 3. szám

3.2. A vízgazdálkodási politika megvalósításának módszerei 3.2.1 A tájékoztatás és a nyilvánosság A demokratikus változásokat megelőzően a tájékoztatás hiánya a társadalom többségét ki­zárta a vélemény-nyilvánítás lehetőségéből, ugyanakkor a kizárólag állami felelősségi körbe tartozó vízkészlet-gazdálkodás az állampolgáro­kat és a gazdasági szervezeteket felmentette a gazdálkodási felelősség alól. A vízkészletek hosszú távú hasznosítási és környezetvédelmi érdekei megkövetelik a jövő­ben azt, hogy a készletek felhasználásának kö­rülményeiről a társadalom nyilvános, hiteles és szakmailag megalapozott tájékoztatást kapjon. A nagyobb jelentőségű vízgazdálkodási be­avatkozásnál csak a változatokat mérlegelő kör­nyezeti hatástanulmány és költség-haszon elem­zés figyelembevételével készíthetők elő a javas­latok, majd társadalmi-gazdasági konszenzus alapján hozható meg a végső döntés. A vízi környezeti nevelés érdekében a víz­ügyi szolgálatnak szorosabb együttműködésre kell törekednie az oktatási szakterülettel és módszerek, anyagok kidolgozásával, átadásával hozzá kell járulnunk az óvodai-iskolai intézmé­nyek működéséhez, a környezet-tudat és a víz­tudat szemléletének alakításához. 3.2.2. Döntéselőkészítő egyeztetőfórumok A vízkészletek kiegyensúlyozott hasznosítá­sának, valamint a vízkárelhárítás stratégiai dön­tésének előkészítése érdekében az országos, ré­giónkénti és területi, valamint érdekeltségi (ál­lam, önkormányzat, társulat) megosztottságú vízgazdálkodási feladatok összehangolt ellátá­sának szervezeti és intézményi kereteit ki kell dolgozni a megyei területfejlesztési és regioná­lis tanácsokra, valamint a területi és települési, illetve érdekvédelmi szövetségekre alapozva, amihez a vízgyűjtőkre alapozott regionális víz­gazdálkodási tervek, ún. lehetőség-tervek elké­szítését folytatni kell. 3.2.3. Vízgazdálkodási tervezés Az EU vízgazdálkodási politikájának meg­valósítását a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezésre kell alapozni. Ezen a téren hazánkban jelentős kezdeményezések történtek, megkezdődött a re­gionális vízgazdálkodási/vízgyűjtő-gazdálkodá­­si tervezés. A tervezés módszertana jelentős mértékben megegyezik az EU vonatkozó terve­zetével. Az EU Vízgazdálkodási Keret Irányelv ter­vezete nagymértékű integrációt tesz szükséges­sé. Különös hangsúllyal kell integrálni a terve­zet szerint a következőket:-a vízkészlet-gazdálkodást a természetes ökológiai állapot védelmével,- a vízmennyiség gazdálkodást a vízminőség védelemmel,- a felszíni vízkészlet gazdálkodást a felszín alatti vízkészlet gazdálkodással és- az alkalmazott vízkészletgazdálkodási módszereket a környezeti célokkal. Az EU Vízgazdálkodási Keret Irányelv-ter­vezete integrált vízgazdálkodási tervezést ír elő, a vízgyűjtőkre alapozva és a következő fő fel­adatok megoldásával:- a célkitűzéseknek megfelelő és összehan­golt vízmennyiségi és vízminőségi moni­toring,- a társadalom vízigényeinek és az emberi tevékenységek vizekre gyakorolt hatásai­nak értékelése,- a célok körültekintő meghatározása,-a célok eléréséhez szükséges módszerek kiválasztása,- a társadalom bevonása a döntési folyamat­ba,-az Irányelv kielégítésének ellenőrzése és jelentés készítése erről. Az EU vízgazdálkodási tervezési irányelveit adaptálni és alkalmazni kell a hazai viszonyokra. 3.3. A vízgazdálkodási politika megvalósításának eszközei 3.3.1. A pénzügyi, gazdasági eszközök A vízgazdálkodási politika megvalósításá­nak pénzügyi, gazdasági eszközei sorában a kö­vetkezőket kell figyelembe venni:- a vízgazdálkodási feladatokban az állami finanszírozás továbbra is meghatározó ma_ rád, de fokozatosan növelni kell az érde­keltek teherviselését;- a célok megvalósításához - a belföldi for­rásokon kívül - gyorsítani szükséges a kül­földi szervezetek és pénzintézetek részéről ajánlott hitelek igénybe vételét;- a vízkárelhárítás és a többcélú fejlesztések azonnali tőkebevonást indokolnak. Az ál­lamnak e hitelek felvételéhez szükséges visszafizetési garanciát m'nd szélesebb körben kell biztosítania;-a helyi közcélú vízilétesítményeket érde­keltségi alapon kell működtetni; ennek eszköze lehet a privatizáció;- a vízgazdálkodási szolgáltatások területén versenyhelyzetnek kell kialakulnia a szak­képzett üzemeltetők között a szolgáltatás minőségének biztosítása és a fogyasztói dí­jak mérsékelt szinten tartása érdekében;-a korszerű közműpótlás önerős részére adókedvezményt lehessen igénybe venni; _az általános forgalmi adó rendszerben 12 %-os adókulcs alá tartozzanak a vízgazdál­kodást szolgáló termékek és szolgáltatá­sok;- az árrendszer, az árszabályozása takarékos gazdálkodásra ösztönözzön és kiszámítha­tó legyen;-az igénybevételi járulékok között a vízkészletjárulék kivetési és felhasználási rendszerét tovább kell fejleszteni, a díj mértékét infláció követővé kell tenni és felhasználásánál defferenciáltan alkalmaz­ni kell a decentralizálást, az országos prio­ritások érvényesítése mellett;- a vízgazdálkodási létesítmények rekonst­rukciójával az eredeti állapotra történő visszaállítást kell elérni, a szükséges forrá­sok biztosítására automatizmust kell kidol­gozni;-az egyes elkülönített állami pénzalapok között szereplő Vízügyi Alap gazdálkodá­sának jogi szabályozását korszerűsíteni szükséges. Meg kell szüntetni az alap „egy lábon” állóságát azzal, hogy ki kell dol­gozni további bevételi források alapba va­ló juttatásának lehetőségét;- felül kell vizsgálni a gazdasági jogszabá­lyokat a viziközmű szolgáltatásban fellel­hető anomáliák rendezése érdekében;- ki kell dolgozni és bevezetni a viziközmű szolgáltató szervezetek műszaki és gazda­sági minősítési és ellenőrzési rendszerét;- ki kell alakítani az EU-konform fogyasztó­­védelmi rendszert. 3.3.2. Jogi eszközök Az integrált vízgazdálkodási politika céljai megvalósításának eszközei között fokozott je­lentőséggel bír a jogi szabályozás. A jog, mint eszköz nélkülözhetetlen az állam vízgazdálko­dással kapcsolatos feladatai ellátásához. A víz­gazdálkodási politika céljai megvalósításának legfőbb jogi eszköze a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény. A vízgazdálkodásról szóló törvényhez kapcsolódóan számos egyéb jogszabály született, illetve előkészítés alatt van. E jogszabályok lényeges új elemei:- Alapvetően új tulajdonosi struktúrát vezet­nek be a vizek (vízi létesítmények) szinte kizárólagos állami tulajdonának megszün­tetésével.- Érvényesítve az állam megváltozott sze­repvállalását, fokozott jelentőséget adnak az önkormányzatok feladat- és hatásköré­nek.- A hatósági jogköröket decentralizálják.-Biztosítják, hogy a vízháztartási viszo­nyokba való minden beavatkozás csak el­lenőrzött módon történhet.-Érvényesítik az integrált vízgazdálkodási szemléletet.- Megerősítik a vízgyűjtőre szerveződött ál­lami vízügyi igazgatási szervezet létét.- Meghatározzák a vízügyi feladat- és hatás­köröket, elhatárolva a vízügyi és környe­zetvédelmi hatásköröket. Korszerűsíteni kell a továbbiak során az önkormányzati feladat- és hatásköröket.-A vízkészletek, mint a nemzeti vagyon stratégiai elemként kerülnek szabályozásra azzal, hogy a gazdálkodásnál az infrastruk­turális szolgáltatásánál érvényesítik a piaci szemléletet. Nevesítik a felszín alatti vize­ket, beindítják az ivóvízbázis védelmi programot.- Beemelik a törvény rendelkezései közé a koncesszióra vonatkozó szabályokat.-Előírják, hogy a létfenntartáshoz szüksé­ges ivóvizet díjfizetés elmaradása esetén is 11

Next

/
Thumbnails
Contents